1881 novemberében a kőbányászok Wittislingenben fedezték fel a VII. századból származó, úgynevezett hercegnősírt. A közvélemény gyorsan tudomást szerzett a "legnagyobb jelentőségű leletről". Európa-szerte valóságos versenyfutás indult magánszemélyek, gyűjtemények és múzeumok között az értékes temetkezési tárgyakért, mielőtt a bajor állam megszerezhette volna a kora középkori leleteket, köztük a híres fibulát (1. ábra). Ma ezeket a müncheni Régészeti Állami Gyűjtemény őrzi. Még 140 évvel a megtalálása után is Wittislingen az egyik leggazdagabb ismert kora középkori sírleltár.
1. ábra. A wittislingeni meroving fibula (fotógrafika, részleges rajzi rekonstrukció)
1950-ben ,Joachim Werner régész tanulmányt szentelt a leleteknek A wittislingeni alamann herceg sírja cím alatt. Az évek során új nyomok bukkantak fel. Gyarapodott az összehasonlító anyag, gazdagodtak a vizsgálati módszerek (röntgen, mikroszkóp, anyagelemzés stb.). A történeti tanulmányok újonnan felvetődő kérdései mára a lelet új értelmezését indokolják e meroving fibulának (1).
Előrebocsátom: a lehetséges új értelmezések szükségszerűen két felismerésre épülhetnének. Egyrészt arra a régészeti megállapításra, hogy a meroving sírok olyan képet mutatnak, mint a hun sírok. Másrészt egy rovológiai felismerésre is alapozódhatnának, miszerint a meroving ékszereken a magyar hieroglif írás jeleivel elolvasható magyar mondatok vannak. Az első felismerés már eljutott a "szakma" tudatáig, ám még azt sem sikerült kellőképpen hasznosítaniuk. A másodikat pedig (a magyar szójelek létét és megjelenését hun, vagy hun kori ékszereken) tudomásul venni sem hajlandók (2). Különösen ellentmondásos a magyarországi régész kollektíva egy részének hamis értékelése. Ők az avarokra gyakorolt meroving hatásról szívesen fantáziálnak, ám ennek ellenkezőjéről, vagy Szent Márton magyar (hun) eredetéről, amit legutóbb a pápa olvasott a fejükre, semmit sem akarnak tudni (3). Ugyanilyen távol áll a hazai "tudományos konszenzus" világképétől a meroving állameszme, vagy összetevőinek (például jelhasználatának) hun-magyar eredete is. A wittislingeni fibula a kor szokásának megfelelően viselőjének világnézetéről, identitásáról tanúskodik. A leletről a magyar hieroglifák segítségével elolvasható mondatok nem hagynak kétséget a hun hatás elsöprő erejéről.
Wittislingeni mondatjelek
2. ábra. A wittislingeni meroving fibula szimmetrikus Bél nagy szár (mai magyarsággal: Bél nagyúr) mondatjele, az ábra bal szélén a meroving/hun Bél és nagy szár (mai magyarsággal: nagyúr) hieroglifa, jobb szélen a hieroglifáknak megfelelő székely "b", "sz" és "n" rovásbetűk
3. ábra. A wittislingeni meroving fibula szimmetrikus Dana magas köve mondatjele, az ábra bal szélén fentről lefele a meroving/hun Dana, magas és kő hieroglifák, jobb szélen a hieroglifáknak megfelelő székely "d", "m" és "harmadik k" rovásbetűk
4. ábra. A wittislingeni meroving fibula szimmetrikus Szár magas köve (mai magyarsággal: Urunk magas köve, vagy a Magas kő ura) mondatjele, az ábra bal szélén fentről lefele a meroving/hun Szár "úr", magas és kő hieroglifák, jobb szélen a hieroglifáknak megfelelő székely "sz", "m" és "harmadik k" (kő) rovásjelek
5/a. ábra. A wittislingeni meroving fibula Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr) hieroglifája a hegyen álló fa képszerkezet példája, az ábra bal szélén fentről lefele a meroving/hun Szár "úr" és nagy hieroglifák, jobb szélen a hieroglifáknak megfelelő székely "sz" és "n" rovásbetűk
A wittislingeni fibulán olvasható nagy szár (mai magyarsággal nagyúr) kifejezés előfordul avar és hun tárgyakon is (5/b. és 5/c. ábra). A grafikai megoldások részben eltérőek, de az olvasatuk ugyanaz.
5/b. ábra. Hortobágy Árkus lelőhelyen előkerült késő avar övveret részlete a képszerű szár jelet alkalmazó Nagy szár (mai magyarsággal Nagyúr) ligatúrával a hegyen álló égig érő fát ábrázolja
5/c. ábra. A rádpusztai hun üst Nagy szár "nagyúr" olvasatú hieroglifája az "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót idézi, ezért a jelek sorrendje eltérő
6/a. ábra. A wittislingeni meroving/hun fibulán olvasható Nagyságos Ak nagyúr köve mondatjel (középen), balra fentről lefele a nagy, Ak, nagyúr és kő hieroglifák, jobbra pedig a nékik megfelelő székely "n", Ak, "sz", "n" és kő rovásjelek
A wittislingeni fibulán megtaláljuk a hun jelhasználat egyik ismert jellegzetességét. Ezzel a sajátos módszerrel egy mondatot tömörítenek egyetlen, rekesztechnológiával kialakított ligatúrába. Az Isten nevét. vagy jelzőjét rögzítő legfontosabb Ak (vö. Heraklész am. her Ak!) jelbe építik be a mondat többi szójelét (6/a. ábra). Hasonló ligatúraképző eljárással találkoztunk már a telki hun kincslelet egyik mondatjelénél is (6/b. ábra).
6/b. ábra. A telki hun Ragyogó Khuár magas köve mondatjel esetében is az Isten nevét vagy jelzőjét rögzítő Khuár "úr" hieroglifába építették be a mondat két másik (magas és kő) szójelét, amivel azt is közlik, hogy az Isten azonos a magas kő nevű világoszloppal (a Tejúttal)
Jegyzetek
(1) A leletet a müncheni Őskori Állami Gyűjtemény őrzi. Nyilvánvaló, hogy az állam megfelelően döntött a lelet megvásárlásakor. Az új tudományos elemzési módszerek segítségével ma már lehetőség nyílik az ilyen emlékek minden tekintetben történő újraértékelésére, a VI. és VII. század viszonyainak jobb megvilágítására. Az Állami Régészeti Gyűjtemény új állandó kiállításának készítése során a wittislingeni értékeket korszerű módszerekkel vizsgálták meg. A legkülönfélébb tudományágak, például az éghajlatföldrajz és a paleogenetika kutatói olyan eredményeket mutattak be, amelyek a VII. század történetének néhány részletében történő újrafogalmazását igényelték. Még a régi helynevek, mint például a Wittislingen is, ma már információkat jelentenek a korai településekről és az egykori helyzetről. Nem is beszélve a pásztázó mikroszkópokról és a röntgengépekről, amelyek elképesztő felismeréseket tudnak kiszűrni a régi anyagokból, például a nemes alapanyagok messziről való származásáról.
Brigitte Haas-Gebhard, a Régészeti Állami Gyűjtemény Középkori és Újkori Osztályának vezetője arról számolt be, hogy egyes darabok (bross, övakasztók) Wittislingen közvetlen közelében készültek, míg az alapanyagokkal fordított a helyzet. A fibula gránátját Indiából, Portugáliából és Csehországból importálták. A teljes leletben 86 gramm arany, 392 gramm ezüst és másfél kiló szinesfém található. Brigitte Haas-Gebhard szerint ma már biztosra vehető, hogy a sírban eltemetett nő alemann hercegi családból származhatott, amely kapcsolatot tartott fenn a merovingok frank királyi családjával. Több ezer más lelettel való összehasonlítás azt mutatta, hogy csak Köln és Saint-Denis meroving királysírjai tekinthetők összehasonlítható leletegyüttesnek.
Hozzátehetem: annak idején Attila a csatlakozott germán népek fölé a saját fiait helyezte (a merovingok névadó őse hun környezetben nevelkedett) s ez is eredményezhette a kimutatott összefüggéseket.
A körülmények keresztény elitre utalnak. A fibula Dél-Németországban készült, talán 650 táján Augsburgban.
(2) Magyarországon ma nincs olyan intézmény, amelyik a székely írás és a magyar hieroglif írás kutatását a zászlajára tűzte volna (az MKI főigazgatója a miniszter javaslata ellenére is arról tájékoztatott, hogy nem tud és nem is kíván ezzel foglalkozni). Az OSZK 2009-ben megrendezett nyelvemlékkiállításáról még tudatosan mellőzték a rovásírással írt nyelvemlékeinket arra való hivatkozással, hogy az MTA csak a latin betűs nyelvemlékek kiállítását rendelte meg tőlük. Az erről írt kritikám hatására az MTA, az ELTE és az MKI is foglalkozni kezdett a székely írással. Azóta már a rovásírásos szövegeket is nyelvemléknek tekintik, a tevékenységük azonban (a szójelek felismerésének hiányában) ma sem több a korábbi finnugrista téveszmeterjesztés folytatásánál.
Jellemző, hogy az MTA 2021-ben megjelent rováskorpusza ugyan megismétli a Németh Gyula által 1934-ben már közölt forrást Veit Gailel tollából, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak, a korpusz szerkesztője, Vásáry István mégis azt állítja, hogy a kínaihoz hasonló képszerű szójeleink nincsenek.
A "tudományos konszenzust" a saját álságos módszertana vitte e csapdahelyzetbe. Amikor ugyanis az elmúlt évtizedek során ezeket a képszerű szójeleket ismételten az asztalukra tettem, akkor félrefordították a fejüket. Mert az a téveszme vezérli őket, hogy csak tudományos fórumon felvetett kérdésekkel illik foglalkozniuk. Ezt üzente Vásáry István is Fehér Bencének, aki a jánoshidai avar tűtartó jeleit (alapvető hibával terhelten, mert ő sem ismeri a szójeleinket - VG) magyarul olvasta el. Pedig nyilvánvaló, hogy ezt - a tudomány haladását látványosan korlátozó - elzárkózást csak a jogos kritika figyelmen kívül hagyhatósága érdekében vezették be az előző átkosban. E félrevezető módszertan eredményezte, hogy az MTA rováskorpuszának állításai jórészt valótlanságok.
(3) Megjelent a Demokrata c. hetilapban (2022. június 15.) Ágoston Balázs tollából egy, az MKI főigazgatójával, Horváth-Lugossy Gáborral készített riport. Ebben beszámolnak arról, hogy Orbán Viktor újraválasztásakor Ferenc pápa meglátogatta Magyarországot és a következő kijelentést tette: "Ezt a domborművet én magam választottam önnek a Vatikán műhelyéből. Szent Mártont ábrázolja, aki egyébként magyar ember. Jó, tudom, Pannonia római provincia volt, de mégis, ti Szent Márton népe vagytok," Amire azt válaszolja a cikk, hogy a savariai születésű Szent Márton magyar származásáról eddig nem volt tudomásunk.
A Bencsik András által jegyzett híradásban ugyanez egy kicsit oldottabban jelenik meg: "A 316-ban Savariában, azaz a mai Szombathelyen született Szent Márton magyar ember volt? Ezt eddig nem tudtuk. Még a legjobb hiszemű feljegyzések is úgy fogalmaznak, hogy Márton szülei „jómódú pogányok” voltak. „Valószínűleg szláv eredetűek, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják.” A magyar származást a római pápán kívül mindeddig senki nem tartotta lehetségesnek. Úgy fest, történetíróinknak van még mit tanulni. Esetleg érdemes volna elutazniuk a vatikáni könyvtárba, hátha megtalálják azokat a feljegyzéseket, amikre a Szentatya hivatkozhatott." (2022. 04. 26.)
Ez azonban (hogy Szent Márton hun-magyar származásáról ne tudnánk) nem igaz, vagy csak a hazai egyetemeken félreképzettekre és a kérdés iránt közömbösökre igaz. Ugyanis régen közzétett történeti forrás szól róla, amit én is megemlítettem A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást c. cikkemben. Ugyanott beszámoltam a római kori Pannóniából ránk maradt magyar hieroglifikus nyelvemlékekről is.
A közelmúltban tájékoztattam erről a Demokrata szerkesztőségét is, de válaszra sem méltattak. Amiből következően a pápa egyeseknek legközelebb is fejére olvashatja az oda olvasandót.
Irodalom
Ágoston Balázs: Voltunk, vagyunk, leszünk. Demokrata, 2022. június 15.
Kovács Gergő: Áttörés a hunok, avarok és ősmagyarok kutatásában (Mandiner)
Kínyó Norbert: Ferenc pápa: Ti Szent Márton népe vagytok (republika.hu) 2022. 04. 21.
Bencsik András: Üdv, Szent Márton népe! (Demokrata.hu) Vélemény, 2022. 04. 26.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése