Varga Géza írástörténész: XI. századi szeldzsuk tál "ős" hieroglifát viselő turulmadárral

A Szeldzsuk-dinasztia egy, az oguzokból kivált törzs(szövetség) vezető dinasztiája volt, amelyik a dinasztia-alapító Szeldzsuk nevét adta a törzsszövetségnek. A szeldzsukok Közép-Ázsiából vándoroltak a mai Irán területére. Szeldzsuk volt nagyapja a Nagyszeldzsuk Birodalmat (1037–1194) megalapító I. Tugrulnak. Birodalmuk legnagyobb kiterjedése idején a Pamírtól a Földközi-tengerig terjedt. Közép-Ázsia és a Közel-Kelet egyes területeit uralták a XI. századtól a XIV. századig. Igen szép kerámiáik közül némelyiknek magyar írástörténeti és őstörténeti vonatkozása van. Amint például az alább bemutatott szép tálnak is. Monoki Ibolya hívta fel rá a figyelmemet, amiért itt is köszönetet mondok (1. ábra).

1/a. ábra. XI. századi szeldzsuk tál ős hieroglifát viselő turullal (középen, fotógrafika), balra (fentről lefele) a turul ragyogó, Lyukó, sar, ős, ten hieroglifái, jobbra a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "ly", "s", ős és ten jelek

1/b. ábra. XI. századi szeldzsuk tál ős hieroglifát viselő turullal (fotógrafika), az ős jel két oldalán lévő ferde vonalak (Ragyogj! és Ragyogtál! hieroglifák) istenidéző szertartás szövegkönyvévé teszik ezt a turulábrázolást

A turul meghatározása részben Bálint Csanádnak köszönhető. Ő sóhajtott fel ugyanis a nagyszentmiklósi kincsről írt, terjedelmét tekintve impozáns, a rovológiai szakismeretet illetően azonban szerényebb kötetében. Azt írta, hogy kellene már egy fogódzó, aminek segítségével megkülönböztethetnénk a turulábrázolást a közönséges ragadozómadár-ábrázolásoktól. Erre a kitűnő kérdésre adtam válaszként azt a meghatározást, miszerint a turul az a ragadozómadár, amelyiknek az ábrázolásán - a "szent madárhoz szent jelek illenek" elvnek megfelelve - magyar hieroglifák szerepelnek (1). Ez a leírás illik a fenti szeldzsuk madárra is, amit ezért joggal sorolhatunk be a turulábrázolások közé.

Annál is inkább, mert a magyar turul szó hasonló a szeldzsuk dinasztiát alapító fent említett I. Tugrul nevéhez. A magyar turul "szent sólyom" szó eredetét jelenleg "nagy valószínűséggel türk"-nek tartják. Szerintem a turul magyar szó, a jelentése "teremtő ölyv", azaz semmi szükség a türk eredeztetésre. E két szó ezzel együtt is rokonságban lehet egymással, csak a származtatását kell az ellenkezőjére fordítani. A türkben a toġrïl vagy toğrul közepes és nagy ragadozó madarat, lilás vagy vörös kányát jelent. A magyar hagyományban az uralkodó Árpád-ház (a Turul-dinasztia) nemzetségi jelképe és őse. Ez a hun-magyar dinasztia az ősei között tartotta nyilván Attila hun uralkodót is. A Gesta Hungarorumban feljegyzett Emese álma legenda úgy említi a turult, mint az Emese ősanyánkat megtermékenyító isteni őst.

Ezzel egybecseng, hogy ez a szeldzsuk madár is a magyar ős hieroglifát viseli a mellén, amely jel a közismert ótürk ábécékből hiányzik. A további magyar jeleket is figyelembe véve a Lyukó úristen mondat olvasható el a szeldzsuk tálon.

2. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korongon a Jóságos úristen mondat olvasható el, amiből feltűnő a madár nyakán lévő ős hieroglifa, amelyben mindkét oldalon megtalálható a ragyogó hieroglifák sora, amiképpen a szeldzsuk turulon is

Mindkét dinasztia azonos ősvallási, jelhasználati és államszervezési elveket képviselt, amelyeket a magyarul beszélő hunoktól örökölt. Ezt támasztják alá a párhuzamos turulábrázolások is. Ezek közé tartozik például a rakamazi honfoglalás kori turulos korong is, amelynek nyakán szerepel a magyar ős hieroglifa (2. ábra). Ennek további jeleit elolvasva a Jóságos úristen mondatot kapjuk, amelynek a tartalma is hasonló a szeldzsuk tálon olvasható mondat tartalmához. Nyilvánvaló, hogy a szeldzsuk tálon és a rakamazi korongon is ugyanannak a turulhoz kötődő hun mitológiának, ugyanannak a Turul-dinasztiának a magyar jelhasználata jelenik meg.

3. ábra. A Csernyecov által közölt obi-ugor turulokon szintén megjelenik az ős hieroglifa

Az obi-ugorok madárábrázolásain szintén megtaláljuk az ős hieroglifát viselő turult (3. ábra). Az obi-ugorok mitológiája a szabírhunokat őrizte meg, mint őket megszervező kultúrnépet és Jordanes is a szabíroknak tulajdonítja az északi erdőlakó népekkel folytatott prémkereskedelmet. Ezért e turulábrázolások forrását a szabírhunokkal azonosíthatjuk.