Oldalcsoportok

2020. október 12., hétfő

IX. századi magyar függő hátlapja a hieroglifikus "Ős Óg a nagy, ragyogó úristen" mondattal

Az ismeretlen lelőhelyről (a Kárpátoktól keletre?) előkerült IX. századi függő előlapjának jeleit egy korábbi cikkben már tárgyaltam. Ebben a cikkben a másik oldal elolvasására kerül sor. A hátlapon egy jelekből összerakott antropomorf alak, Óg isten ábrázolása látható (1. ábra). A vallásos jelentőségű, elolvasható képet a magyar hieroglif írás szójeleiből, szimmetriára törekedve állította össze az ötvös. Megismerhettük már ezt a jellegzetes jelhasználatot az égig érő fa, a turul, a világmodellek, az istenábrázolások és az egyéb ábrázolási konvenciók esetében is.





1. ábra. Óg isten jelekből összerakott ábrázolása


Ez az elolvasható ábrázolás tartalmazza Óg úr (ős Óg) nevét, amiből következően valamelyik ogur (hun, avar, magyar stb.) nép mítikus ősét mutatja be. Ez a sztyeppi nép az Ószövetségben is szereplő Óg királyt tekintette ősének s ezért a népelnevezésükben bizonyára szerepelt az ogur szó. Ilyen az onogur, sőt a magyar (vö. Muagerisz!) is. 


Az Ős Óg ligatúra

2/a. ábra. A függő Ős Óg esetleg lyuk az égben olvasatú hieroglifái (balra, fentről lefelé), az istent ábrázoló ligatúra (középen), a fejet ábrázoló kerek jel elsősorban lyuk/Lyukó alakban, másodsorban ős alakban olvasható (jobbra fent, balról jobbra a székely írás "ly" és ős jele), a váll és a két kar az Óg "az égisten neve" szójellel azonosítható (jobbra lent a székely írás "o/ó" betűje)


A 2/a. ábrán látható ligatúra két olvasata (ős Óg vagy lyuk az égben) egymástól meghökkentően távolinak tűnik, ezért illik szót ejteni róla. 

Az első, fejet jelképező szójel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a napisten, tehát a mitológiai ősünk kél. Ezért a mitológiai képzet alapján a lyuk és az ős magyarázat egyaránt helyénvaló lehet. Ez a két jel nagyon hasonló egymáshoz. Alapelemük a kör, vagy szilvamag alakú keret, amely formákat az írástechnológiától függően váltogattak. A székely "ly" (lyuk) jel közepén lehet egy pont, vagy ferde vonal, de van olyan változata is, amelyiknek üres a közepe.  Az "us" (ős) jel közepén egy függőleges egyenes (a szár "úr") szokta jelezni az istent, de feltételezhetjük, hogy ennek az "us" (ős) jelnek is volt üres közepű változata. 

A második - az isten vállát és karjait illusztráló - jel az Óg hieroglifa, amelynek a székely írásban az "o/ó" rovásbetű felel meg. A jel eredetileg az égbolt ívét ábrázolja, azaz vízszintes állású volt, ám - a rovástechnológia miatt - a székely írásban ennek egy függőlegesre fordult változata maradt meg. Óg (égisten) neve feltehetően közös gyökerű az ég szavunkkal, ezért a mai olvasatban talán joggal szerepeltetjük az ég szót is. 



2/b. Szergej Botalov által közölt rajz egy kazahsztáni bajszos kurgánról (az Óg jelet rögzítő geoglifáról), az égbolt csúcsán ott van az istenhez vezető sír 


A két jel együttesen az égbolt tetőpontján trónoló Istenre utal (2/a. ábra). Ez a pont a valóságban a Sarkcsillagnak felel meg, amely a Tejút felső végénél van s amely körül az égbolt elfordul. Obi-ugor mítoszok szerint a napisten, ha hazamegy, az égig érő fa csúcsához köti a lovát.

Ez az ősi szójeles írás még nem rögzítette a szavak pontos alakját (a ragozást), ami egy bizonyos szabadságot ad, vagy kényszerít ki az olvasat során. A fentiek együttesen magyarázzák a lehetséges olvasatok (esetleg csak látszólagos) ellentmondásait.

Az istenábrázolás szójelei - a fent jelzett esetben - esetleg elolvashatók Lyuk az égben a nagyságos, ragyogó úristen alakban is. Ez esetben a lyuk arra utal, hogy az Istentől származik az élet és a bőség. 


A Nagyságos ragyogó szójelek


3/a. ábra. A szimmetrikusan elhelyezett Nagyságos ragyogó szójelek (mindkét irányból elolvasható ugyanaz a szöveg), két szélén a nagy, középen a ragyogó hieroglifa



3/b. ábra. Párhuzamos szöveg egy paziriki szkíta csodalény testén: a Nagyságos Lyukó szójelek mindkét irányból elolvashatók, két szélen a nagy, középen a Lyukó hieroglifa



Az Úristen ligatúra


4/a. ábra. A sar ős ten (mai magyarsággal Úristen) alakban elolvasható ligatúra (középen), a sar és az isten hieroglifák (balra, fentről lefelé), a székely írás "s", ős és ten jelei (jobbra, fentről lefelé)



4/b. ábra. Tarsolyveret (Birka, Svédország)




4/c. ábra. A magyar királyi jogar nyelének részlete


A sar ős ten (mai magyarsággal Úristen) alakban elolvasható jellegzetes ábrázolás a honfoglalás kori leletanyag gyakran előforduló ligatúraszerű írásemléke (4/a. ábra). Többek között megtalálható a királyi jogar nyelén is (4/c. ábra), amely László Gyula szerint Irán vidékén szokásban volt hagyományt képvisel. Az elolvasható jelek segítségével ábrázolt Istent az égig érő, eget tartó fával (a Tejúttal) azonosítja (4. ábra). Ez igazolja Berze Nagy János népmesekutató felismerését, aki szerint a magyar néphitben az égig érő fa azonos az Istennel.


Irodalom











Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése