Marton Veronika idézi a Lexikon Alter Orient-ből: „A mai Irán nyugati hegyes határvidékén, a Dijala felső folyásánál terült el az ókori Lurisztán. 1927-ben itt bukkantak rá a Kr. e. XII-VII. századból való, lótartással kapcsolatos un. lurisztáni bronzokra. E kultúra létrehozóinak hovatartozása ismeretlen.”
1/a. ábra. Lurisztáni bronzló a hieroglifikus Jóma ten "Jóma isten" mondattal
1/d. ábra. Árpád kori ereklyetartó bronzkereszt, az arcán az Egy ten "Egy isten" mondatjellel, mellette a hun és magyar jelpárhuzamok, itt is az orr és a szemöldök vonala képezi a ten jelet
Szinte minden ókori Kelettel foglalkozó szakkönyv (a fenti megállapítással összefüggésben) elhallgatja, vagy csak érintőlegesen említi Lurisztánt. - írja Marton Veronika - E szórványos említések esetenként olyan mélyen bele vannak ágyazva más népek történetébe, hogy szinte lehetetlen kihámozni belőlük, kik is azok a lurok és hova tartoznak. De a kultúrájuk emlékeivel, a lótartásra utaló bronz-, ezüst- és aranytárgyakkal bőven lehet találkozni a világ múzeumaiban. A legtöbb az iraki Nemzeti Múzeumban - volt. Az első öbölháború idején Szaddam Husszein olyan kijelentést tett, hogy a magyarok egyszer még hálásak lesznek, amiért a bombázások elől elrejtette a lurisztáni bronzokat. Azonban a második, a 2003. februárjában kezdett háború pusztítása, az iraki múzeumok kifosztása eltüntette a bronzokat is. A közel-keleti háború a mi őstörténetünk nyomait, a magyarok elődeinek lakhelyeit pusztította el.
Hozzátehetjük: az 1. ábrán látható bronzló jelkészlete a magyar hieroglif írás körébe tartozik. Feltárásuk nyilvánvalóvá teszi, hogy az ókori lurisztán valamiképpen kapcsolódik a magyar ős- és kultúrtörténethez. Legutóbb röpült fel a hír, hogy az Árpádházra jellemző genotípus a szomszégdos Baktriában alakult ki 4500 évvel ezelőtt s ezt a hírt is alát tudtuk támasztani baktriai magyarazonos jelekkel. A lurisztáni bronzlovak azzal összefüggésben keletkeztek, hogy ezen a tájon élő népek háziasították a lovat és érték el e téren az első sikereket (1).
Pusztán a lurisztáni jelek ismerős, magyarazonos volta ugyan nem jelent túl sokat, mert 20-50 magyar jel párhuzama már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Pontosabb elhatárolásokra, etnokulturális azonosításra csak a területekre, korokra jellemző jelkészletek teljességre törekvő megismerése esetén lenne nagyobb lehetőségünk. Persze akadnak kivételes esetek is, például a magyarul elolvasható szövegek, vagy a különleges (etnikumjelzőnek tekinthető) jelek és a jelkörnyezet. Az etnikumjelző körbe tartozónak látszik a Jóma ligatúra és a ten hieroglifa is (2). Mindkettő előfordul a most tárgyalt lurisztáni lovon.
Jelentősége van annak is, hogy az égig érő fát a lurisztáni (ló)isten orrán ábrázolják, mert ez hun-magyar sajátosság (1/b - 1/e. ábra).
Jelentősége van annak is, hogy az égig érő fát a lurisztáni (ló)isten orrán ábrázolják, mert ez hun-magyar sajátosság (1/b - 1/e. ábra).
2/a. ábra. Lurisztáni Jóma ligatúra (fent), magyarszombatfai tányér (lent középen) a Jóma ten mondatjelekkel (lent balra), az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "j", "m" és "nt/tn" (ten) jele
2/b. ábra. Az alucsajdengi hun korona kecskéinek szarvát túlhangsúlyozták, hogy a Jóma isten iránti tiszteletüket jelezzék
3. ábra. A lurisztáni Ten hieroglifa nagyon hasonló a 2/a. ábrán látható őrségi és székely ten hieroglifához
Jegyzetek
(1) A ló hatezer éve társa az embernek. Amikor a háziasított lovat a már igázott szarvasmarha helyére járomba fogták, gyökeresen megváltozott az emberi élet. Rendkívüli mértékben fellendült a kereskedelem, a gazdaság, a kultúra. A küllős kerék feltalálása és a ló befogása tette a lovas harci kocsit a kor félelmetes és legyőzhetetlen technikai eszközévé. Már Kr. e. 1800 után a hurriták hajtotta harci szekerekbe fogott négyes fogatokról számolnak be a történetírók. A nemesítéshez szükséges szelekció tudományát valószínűleg a hurriták gyűjtötték össze, és adták át a Közel-Kelet népeinek (ezzel összefügghet, hogy a székely írás "u" betűjének akrofónia-rekonstrukciója a hurrita ushu "réz" szóhoz vezetett). Fodor István szerint "Az andronovói kultúrkörből és ebből a korszakból származhatnak a magyarban és a másik két ugor nyelvben a lótenyésztéssel kapcsolatos szavak (ló, nyereg, fék, ostor, másodfű ló stb.).… az andronovói kapcsolatra vezethető vissza nyelvünk szekér szava is" [Fodor 2009: 25–26.]. A Kr. e. VIII. században az andronovói kultúrából kialakult szkítáknál volt a legfejlettebb a lótartás és a lótenyésztés. A genetikusok mostanában tisztázták, hogy a szkíták a magyarok elei, amivel alátámasztották Veres Péter álláspontját, aki szerint a magyarok a sztyeppi népek közül elsőként háziasították a lovat. Ehhez Vékony Gábor azt teszi hozzá, hogy a magyar ló szónak elámi párhuzama van. Elám pedig Lurisztán déli szomszédja.
(2) Ez a két jel erős kapcsolatot mutat a nyelvvel és az ősvallással is, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy csak a vérrel együtt változnak. Változik és terjed, persze, a nyelv is, meg a vallás is, de évezredek kellenek az igazi változásokhoz. Ezért gondoljuk, hogy ahol ezek a jelek előfordulnak, ott joggal kereshetjük a magyar elődök, vagy a magyar kultúra nyomait.
- A Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra egy kőkori isten nevét rögzíti. Olyan népek tisztelték ezt az istent és olyan népeknél maradt fent a neve és a ligatúrája, amelyek a rokonaink, vagy a szomszédaink lehettek a jégkor végén és az azt követő évezredekben. Példa erre a finn jumala "isten" szó, a magyar ima szó és az iráni mitológiában megőrződött Jima isten, vagy az első japán császár, Jimmu tenno emléke. A Jóma ligatúra előfordulásai azt az útvonalat követik, amit a Közel-Keleten kb. 50 000 évvel ezelőtt elkülönült magyarság szerterajzó csoportjai bejártak és benépesítettek Eurázsiában és Amerikában, az Őrségtől Dél-Amerikáig. Sokat mond, hogy a ligatúra szkíta, hun, volgai bolgár és magyar jellegzetességnek tűnik. Amikor japán jomon és amerikai indián Jóma ligatúrákkal találkozunk, akkor sem lehet kizárni a hunok elődeinek hatását.
- A Ten "isten" szójel azt a kort idézi fel, amikor az istenünket (ős Tent) még csak Ten-nek neveztük. Ezt a kort jellemzi a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron a tenyésztés szervére tett Ten jel, a sumér tin "élet" szó, az etruszk főisten Tin neve, a török tengri "isten" szó, a kínai tien "ég, isten" meg a japán tenno "istencsászár" szó s talán az amerikai Tenochtitlán neve is.
Irodalom
Marton Veronika: Lurisztán
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Rovásjelek Krisztus arcán
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése