E. S. Bogdanov közli az alábbi tetődíszt Külső Mongóliából a hsziungnu tamgák eredetéről írt dolgozatában (1/a. ábra). A tetődísz világmodelljének minden jele egyezik székely jelekkel és - szójelként értelmezve őket - értelmes olvasatot is kapunk az elolvasásukkal. Azaz nem tamgákról (nemzetség- és birtokjelekről), hanem szójelekről van szó. A Külső Mongóliában talált tetődíszek jelei, valamint a hun jelek és a hun eredettudattal rendelkező székelyek jelkészlete között kimutatható összefüggés azonban valóságos. A jelek nem kínai eredetűek. Egyrészt a legkorábbi kínai dinasztia (a Xia) hun volt, tehát a kínaiak a hunoktól is kaphatták a jeleiket, vagy azok egy részét. Másrészt a székely jelek közül 20-50 darab már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, ezért a kőkorhoz képest kései leletek alapján az elsőséget aligha lehet megállapítani. Mindhárom itt előforduló jel megtalálható az amerikai indiánok jelkészletében s a genetikai adatok szerint Kr. e. 5000 táján a hunok ősei mentek át Amerikába. Ezért az alábbi jelek eredeti hun jelek, amelyeket a magyar nyelv szavainak rögzítésére alkottak meg.
1/a. ábra. Tetődísz világmodellel E S Bogdanov nyomán, az olvasata: Lyukó ügy ten (mai magyarsággal: Lyukó folyóisten, vagy Lyukó a folyó istene)
1/b. ábra. A mongóliai világmodell párhuzama a szombathelyi (római kori Savaria-i) Iseum területéről, az olvasata: Lyukó ten országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa)
1/c. ábra, Amerikai indián (coclé) tálon ábrázolt folyóisten mellén az ügy "folyó", fején a ten "isten" hieroglifák megfelelőjét látjuk, a szemei pedig a Lyukó szójellel azonosak, jobb szélen a coclé hieroglifáknak megfelelő székely jelek
1/c. ábra, Amerikai indián (coclé) tálon ábrázolt folyóisten mellén az ügy "folyó", fején a ten "isten" hieroglifák megfelelőjét látjuk, a szemei pedig a Lyukó szójellel azonosak, jobb szélen a coclé hieroglifáknak megfelelő székely jelek
A külső-mongóliai és a savariai világmodell szerkezete hasonló. Középen van mindkét esetben a Lyukó hieroglifa (az isten jelképe), a sarkokon pedig a ten jel (az égbe vezető út jelképe). A jelszerkezeten felül a három elemi jelből kettő (a Lyukó és a ten) is azonos, mindkét írásemlékben előfordul. A mongóliai és a Kárpát-medencei világmodelleket azonos világelképzelés, ősvallás, valamint jel- és nyelvhasználat szülte. A székely írás az 1500-as években feljegyzett hagyománynak, Thelegdi János és mások tájékoztatásának megfelelően hun eredetű. (2)
2. ábra. A mongóliai világmodell Lyukó szójele (balra) és a székely írás "ly" betűje (jobbra)
3. ábra. A mongóliai világmodell ügy hieroglifája (balra) és a székely írás "ü" betűje (jobbra)
4. ábra. A mongóliai világmodell ten hieroglifája (balra) és a székely írás "nt/tn" (ten) jele (jobbra)
A coclé tálon azt az istent (az isten újvilági megfelelőjét) látjuk, akinek a tiszteletéről a külső-mongóliai tetődísz és a savariai világmodell is árulkodik.
Az elvégzett akrofónia-rekonstrukciókról és a felülnézeti világmodellek olvasási rendjéről (1) tájékoztatást talál az olvasó a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
Jegyzetek
(1) Az egyszerűbb felülnézeti világmodell, mint ez a most tárgyalt is, végtelen ősvallási ima ismétlődő és körben olvasandó sorait adja.
(2) A "tudományos konszenzus" a következő okok miatt nem juthatott ugyanerre a következtetésre:
- Az akadémikus "tudomány" lényegében a világosi fegyverletétel és Haynau vérengzése óta nem foglalkozik a magyar írásrendszerek kutatásával, vagy ha mégis szót ejtenek róla, akkor jellemzően a magyar- és tudományellenes prekoncepciókat (a székely írás alfabetikus voltát és ótürk-szogd-sémi eredetét) próbálják meg igazolni. Az eltelt hosszú idő ellenére ez a bizonyítás azért nem sikerülhetett, mert ellenkezik a tényekkel.
- Az akadémikus "tudomány" nem ismeri a székely írást és elődjét, a magyar hieroglif írást. Amivel nem foglalkoznak, arról nem is rendelkezhetnek tudással. Püspöki Nagy Péter szerint még a tudományosság igényével készült dolgozatok is csak arról árulkodnak, hogy a szerzőjüknek fogalma sincs sem az íráselméletről, sem az írástörténetről. Sándor Klára pedig azt írta le a hazai "tudományról" szólván, hogy számukra minden alapvető kérdés tisztázatlan. Egyetértünk.
- Az akadémikus "tudomány" lényegében a világosi fegyverletétel és Haynau vérengzése óta nem foglalkozik a magyar írásrendszerek kutatásával, vagy ha mégis szót ejtenek róla, akkor jellemzően a magyar- és tudományellenes prekoncepciókat (a székely írás alfabetikus voltát és ótürk-szogd-sémi eredetét) próbálják meg igazolni. Az eltelt hosszú idő ellenére ez a bizonyítás azért nem sikerülhetett, mert ellenkezik a tényekkel.
- Az akadémikus "tudomány" nem ismeri a székely írást és elődjét, a magyar hieroglif írást. Amivel nem foglalkoznak, arról nem is rendelkezhetnek tudással. Püspöki Nagy Péter szerint még a tudományosság igényével készült dolgozatok is csak arról árulkodnak, hogy a szerzőjüknek fogalma sincs sem az íráselméletről, sem az írástörténetről. Sándor Klára pedig azt írta le a hazai "tudományról" szólván, hogy számukra minden alapvető kérdés tisztázatlan. Egyetértünk.
- Esetenként nem csak szakmai felkészületlenségről, hanem érzelmi elfogultságról (a nemzeti írással szembeni gyűlöletről és megvetésről) is szó lehet. Az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás egyik magyarországi illetékese azzal indokolta a székely írás mellőzését, hogy az náci asszociációkat keltene. A szombathelyi Iseum egyik mukatársa, amikor az 1/b. ábrán látható, általuk kiásott világmodell elolvashatóságára próbáltam meg felhívni a figyelmüket, azt mondta: - Értse meg, ebben a múzeumban senkit sem érdekel a rovásírás!
- A Magyar Nemzeti Múzeumban a gondjaikra bízott (szerződéssel letétbe helyezett) budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték, a megmaradt jeleket pedig letagadták róla (előbb latin AK monogramnak, majd "rontott M" betűnek minősítették őket). E példa alapján úgy tűnik, mintha a "szakma" nem érezné magát érdekeltnek a hasonló rovásemlékek felkutatásában és elolvasásában, inkább hajlana azok elpusztítására és letagadására.
- A hibás akadémikus módszertan miatt a valótlanságok terjesztésére és továbbragozására (finnugrista szellemű feldolgozására) könnyebben akad vállalkozó az akadémikus "tudomány" köreiből, mint a becsületes és építő párbeszéd kibontakoztatására. Ennek példája, hogy Vékony Gábornak a Bodrog-alsóbűi rovásszövegről adott nyilvánvalóan és köztudottan hibás olvasatát újabban nyelvemléknek tekintik és akként kezelik (például Fehér Bence, Zelliger Erzsébet, Hosszú Gábor és Szentgyörgyi Rudolf). Pedig még a szófaj meghatározása sem sikerült nekik (nem ige, mint állítják, hanem névszóból alkotott határozószó olvasható az agyagdarabon). A hibás akadémikus módszer lényege abban áll, hogy ha a szerző szakképzettsége "rendben van", akkor bármilyen ostobaságát tudományos eredménynek, a kívülállók kritikáját pedig nem létezőnek kell tekinteni. Ha mégis felhasználják egy kívülálló eredményének egy-egy elemét, akkor a szerző személyét elhallgatják, vagy finnugrista jelzőkkel honorálják (a dilettánstól az elmebetegig). Pedig tudják (és a jobb tankönyvekben ez szerepel), hogy a tudományos vitában nem a hatalom, a hagyomány, a végzettség, a beosztás, a népszavazás és az esetleg csak feltételezett "tudományos konszenzus" álláspontja számít döntő érvnek, hanem a tudományos igényű érvelés. A rovológiai rendszerváltáshoz és a tudományos igényű módszertan alkalmazásához azonban értelmes és becsületes emberekre lenne szükség.
- A Magyar Nemzeti Múzeumban a gondjaikra bízott (szerződéssel letétbe helyezett) budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték, a megmaradt jeleket pedig letagadták róla (előbb latin AK monogramnak, majd "rontott M" betűnek minősítették őket). E példa alapján úgy tűnik, mintha a "szakma" nem érezné magát érdekeltnek a hasonló rovásemlékek felkutatásában és elolvasásában, inkább hajlana azok elpusztítására és letagadására.
- A hibás akadémikus módszertan miatt a valótlanságok terjesztésére és továbbragozására (finnugrista szellemű feldolgozására) könnyebben akad vállalkozó az akadémikus "tudomány" köreiből, mint a becsületes és építő párbeszéd kibontakoztatására. Ennek példája, hogy Vékony Gábornak a Bodrog-alsóbűi rovásszövegről adott nyilvánvalóan és köztudottan hibás olvasatát újabban nyelvemléknek tekintik és akként kezelik (például Fehér Bence, Zelliger Erzsébet, Hosszú Gábor és Szentgyörgyi Rudolf). Pedig még a szófaj meghatározása sem sikerült nekik (nem ige, mint állítják, hanem névszóból alkotott határozószó olvasható az agyagdarabon). A hibás akadémikus módszer lényege abban áll, hogy ha a szerző szakképzettsége "rendben van", akkor bármilyen ostobaságát tudományos eredménynek, a kívülállók kritikáját pedig nem létezőnek kell tekinteni. Ha mégis felhasználják egy kívülálló eredményének egy-egy elemét, akkor a szerző személyét elhallgatják, vagy finnugrista jelzőkkel honorálják (a dilettánstól az elmebetegig). Pedig tudják (és a jobb tankönyvekben ez szerepel), hogy a tudományos vitában nem a hatalom, a hagyomány, a végzettség, a beosztás, a népszavazás és az esetleg csak feltételezett "tudományos konszenzus" álláspontja számít döntő érvnek, hanem a tudományos igényű érvelés. A rovológiai rendszerváltáshoz és a tudományos igényű módszertan alkalmazásához azonban értelmes és becsületes emberekre lenne szükség.
Irodalom
Varga Géza: Thelegdi János: Rudimenta
Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése