Oldalcsoportok

2020. április 26., vasárnap

Mandics György Róvott múltja

Kénytelen vagyok visszatérni Mandics György barátunk Róvott múltunk c. trilógiájára, mert annak értékelése a nagyközönség, de a magukat szakértőnek vélők körében sincs a helyére téve. Elsősorban azért, mert a kis példányszámban megjelenő és igen drága könyvsorozat alig jutott el néhány emberhez s akikhez eljutott, azok sem olvasták el, vagy ha igen, akkor a széles körű rovológiai tájékozatlanságuk miatt nem értették azt meg.

Kérem a magyar helyesírásban jártas olvasót, hogy ne akadjon fent a könyv címének első szavában (a Róvott szóban) lévő ordító helyesírási hibán, mert a műnek nem ez a legnagyobb baja. 






A történethez tartozik, hogy a kötetek megjelenése előtt értesültem Mandics György bátyánk könyvkiadási tervéről és felajánlottam ehhez az önzetlen lektori segítségemet. Nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy minden második lapon velem foglalkozik. Joga volt úgy dönteni, hogy ír egy antivargát, de a lektorkodásom mellőzése miatt néhány elkerülhető hiba benne maradt a kötetében, amivel - bár engem próbált vele gyalázni - pusztán saját magát járatta le. Persze csak azok előtt járatta le magát, akik kézbe vehették a kb. 30 000 Ft-ért árult könyvet (két emberről tudok, akinek a könyvtárában megtalálható) s azt netán elolvasva meg is értették (ilyet egyet sem ismerek, mert a megértéshez szakismeret, fáradozás és intelligencia is szükségeltetne). Akik mindössze a kötetek vastagságát és korrekt kötését csodálták meg, vagy szövegértési nehézségeik vannak, azoknak lehetnek csalfa illúzióik a szerző szaktudásáról és tisztességéről.

Egy-egy kötet megértése nem is mindig könnyű. Korábban én is örömmel olvastam a szerző Rejtélyes írások című könyvecskéjét, amelyben teret szentelt a kb. 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészletnek. Rokonszenvesnek éreztem ezt a munkát s csak később gondolkoztam el azon, miért nem említi, hogy e kőkori jelek közül 20 egyezik a székely jelekkel. Nekem ugyanis azonnal feltűntek e párhuzamok és ma sem látok okot arra, hogy egy tisztességes szerző ezt miért ne közölje az olvasóval. Mandics György barátunk vagy nem vette észre e párhuzamokat, vagy - magyar- és tudományellenes eszmék által vezérelve(?) - nem akarta ezt a feltűnő hasonlóságot szóvá tenni. 

Ezek után különösnek tarthatná bárki ama fordulatát a sorsnak, hogy éppen a "Róvott múltunk"-ról adott ki 2000 oldalt. "Természetesen" ebben a három kötetben is csak azokat gyalázta, akik a régi írás- és jelrendszerekben a székely írás (tehát a rovott múltunk) eredetét kutatták. Sorra került eközben e sorok írója is (kétszázszor említi a nevemet a köteteiben),  továbbá Forrai Sándor, Varga Csaba és Szekeres István is, de "persze" mindig előnytelen szövegkörnyezetben. Én voltam az egyetlen, aki ezeket a szerzőket (a magyar rovológiai kutatás legjobbjait) megvédtem Mandics György indokolatlan támadása ellen. 

Jellemező a Róvott múltunk trilógia utóéletére, hogy az egyesek által liberális viperafészeknek titulált MMA vezetője, Fekete György (aki a 90-es években többször végighallgatta az általam szervezett írástörténeti előadássorozat előadásait) azonnal talált lehetőséget a magyargyalázó mandicsi mű sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatására. Ő valahonnan értesülhetett a trilógia határozott pártállásáról. Ugyanakkor Fekete György engem három évig hitegetett, míg végül minden támogatást megtagadott a Magyar hieroglif írás c. kötetem bemutatását illetően. 

Az én erről írt kritikám utóéletére meg az jellemző, hogy a Honterus Antikváriumból felhívtak: a maradék 7 példányomat legyek szíves elvinni tőlük, mert nem akarják forgalmazni. Amikor bementem a könyvesboltba, megkérdeztem a vezetőjét, hogy miért kell elvinnem a füzeteket. Mandics György kérte erre - volt a válasz. Amikor megkérdeztem, hogy olvasták-e a mandicsi trilógiát, vagy az én füzetemet, akkor azt a választ kaptam, hogy egyiket sem olvasták. Mandics György kérését csak azért teljesítették, mert "olyan rokonszenves ember" volt. 

Varga Csaba temetésén azonban a nevem alapján is felismertek és azonnal mondták, miszerint én voltam az egyetlen, aki Csabát megvédtem Mandics György ok nélküli támadásával szemben.

Nos, javaslom az olvasónak, hogy kattintson ide a mandicsi alkotás kritikájának elolvasásához és - az eredeti trilógiát is gondosan átolvasva - éljen a hozzászólás lehetőségével és szíveskedjen kifejteni a véleményét!





Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!



1 megjegyzés:

  1. Péterfai János a fészbukon: Mandics egy-két írását olvastam, amiben sok tévedés volt. Ezért messze elkerültem a nevét is. Néhányszor voltam az MVSz előadáson, ahol Mandics több alkalommal is a hallgatóság soraiban ült. Ekkor felvetődött bennem, hogy Patrubány, Mandics, és a többiek esetleg román titkosszolgák? Kemény hazaárulók, az Emberiség Ellenségei? Azért, mert a Rovás az emberiség legnagyobb tudományos kincse, és ezt hamisítják. Szőcs Géza pár napja halt meg, ő kulturális államtitkár volt, de semmilyen eredményéről nem tudni. Halottról vagy jót, de az biztos, hogy a Magyar Nyelv ügyében közel semmit sem tett. Nekünk, magyaroknak, az a jó, ha totálisan elmegyöngék vagyunk, így lassan kimúlunk a Létezésből. Ezt akarjátok?

    Varga Géza: Remélem, a kérdése nem nekem szól. Mert egyébként egyetértek, bár a felsorolt személyek nem ítélhetők meg egyformán.

    VálaszTörlés