Az onogurokról az Attila halálát követően alkotó, a hunokat jól ismerő Jordanes gót történetíró mondja el a legérdekesebb tudnivalót a Getica c. művében. Szerinte az igazi hunok utódai az onogurok és a szabírok, akik egyszer már jártak a Kárpát-medencében. Az onogurokról és a szabírokról úgy beszél, a neveket felváltva használva rájuk, mintha egyetlen nép két neve lenne. Mivel Bíborbanszületett Konstanti görög császár meg azt hagyta ránk, hogy a magyarok régi neve a szabír (szavartü aszfalü, azaz heftalita/fehér szabír), kétség sem férhet hozzá, hogy a magyar krónikák hun története tény, az onogurok alatt a hun-utód magyarságot érthetjük. Ez annál is inkább logikus feltevés, mert az onogur népnév is magyar szavakból álló összetétel.
Az akadémikus áltudomány véleménye
Az akadémikus áltudomány véleménye
A wikipédia az alábbiak szerint idézi Róna-Tas András professzor úr álláspontját (amit jegyzetekkel egészítettem ki - VG):
A törökös ogur (1) – a tíz számnévvel kiegészítve onogur – név a hun szövetség egyik ágát, török–szkíta népek társulását jelölte (2). Az ogur név jelentése Golden szerint az ótörök oğus (ág, ágazat, atyafiság, rokonság) szóra megy vissza (3). Az onogur név eszerint tíz (nép) ágazata értelemmel bír (4).
Az ogurok voltak az első török népcsoport – mondja Róna-Tas András – melynek törzsszövetségei bevezették a török népeknek a mongolok hódításáig tartó főuralmát az eurázsiai pusztán, ami a hunokkal lezáruló indoiráni főuralmat követte (5). Az ogurok népnevei megjelennek a forrásokban – Kínától Bizáncig – ogur, ugur, ugor és ogor alakban is. A legkorábbi európai híradás 463. tájáról származik róluk, amikor Priszkosz rétor beszámol arról, hogy a szaragurok, ugorok és onogurok követséget küldtek Bizáncba.
Az ogurok a ma már nagyrészt kihalt csuvasos török nyelveket beszélték (6).
"A 350. év körül a volt hsziungnuk birodalmának uralkodói népei közül a hunok Európa, a varok és hjonok (varhunok) pedig Perzsia felé indultak, miután vereséget szenvedtek a zsuanzsuanoktól. Helyükre egy új nép vándorolt a mai Mongólia területére, melynek neve a kínai szóírás mai olvasata szerint jücsiulu, de az akkori kiejtést helyreállítva akkoriban ez uguri volt. A zsuanzsuan, azaz avar – az új birodalom uralkodóját is a varok adták, nevük kínai átiratának mai olvasata hua – kagán 450. körül legyőzte és beolvasztotta őket a Zsuanzsuan Birodalomba. Az új birodalom vezető népe, az ogurok kínai források szerint egyre jelentősebb szerepet játszottak a birodalmon belül, hamarosan annak vezető törzse lettek. Az ogurok egy része hamarosan fellázadt, és az avarok a szabarokkal szövetkeztek ellenük. Az avarok keletről, a szabarok északról támadtak az ogurokra, akik nyugatra menekültek. A 463. év táján már az Azovi-tenger, a Volga és a Kaukázus közötti területen voltak, ahonnan követséget küldtek Bizáncba. Az eseményeket Priszkosz rétor úgy mondja el, hogy az Óceán partján élő népek elűzték az avarokat, akik rátámadtak a szabarokra, azok pedig a szaragurokra, az ogurokra és az onogurokra. Az egész puszta mozgásba lendült nyugat felé. Nem sokkal korábban a hunok ebbe az irányba vonultak vissza, így az új népáramlat őket nyilván magukba olvasztotta. Törzs(szövetség)eik neve rendre: onogurok (on ogur azaz tíz ogur), szaragurok (sara ogur), kutrigurok (kutur ogur, azaz talán toku(r/z) ogur, azaz kilenc ogur), utrigurok (utur ogur, azaz harminc ogur). A türkök feliratain szerepelnek hasonló számosságú törzsszövetségek (tokuz oguz, azaz kilenc oguz és otuz tatar, azaz harminc tatár).
A szabarok azonban üldözték az ogurokat, a Volga vidékén utol is érték őket, és hosszabb küzdelem után 506. körül megszerezték a főuralmat. Az 546. évben fellázadtak az avarok ellen a tielö népek, akik minden bizonnyal a hátramaradt ogurokat jelentik, de leverték őket a feltörekvő türkök, akiknek vezetője, Bumin szeretett volna beházasodni az avar kagán családjába. Miután ez nem sikerült, ő is fellázadt az avarok ellen, megdöntötte a Zsuanzsuan Birodalmat, és öccsével, Istemivel az 551. évben megalapította a Türk Birodalmat, melynek fennhatósága alá az ogurok is kerültek. Az avarok nyugatra menekültek, 555. táján legyőzték a szabarokat – akik ezután már nem játszottak szerepet a történelemben –, az 557. évben már a Kaukázus előterében voltak, és az 562. évben uralták a pusztát a Volgától a Dunáig.
Theophilaktosz Szimokattész szerint viszont a türk uralom alatt a Káma mellett élő ogurok egy része jött Európába, ahol varoknak és hunniknak adták ki magukat, hogy az onogurok, szabarok, és a még itt lévő hun törzsek megrémüljenek, ezért ő ezeket az európai avarokat álavaroknak (pszeudoavaroi) hívta. A kérdés nincs eldöntve, de a valódi avarok (var) is hozhattak vissza valódi hunokat (hjon) és velük együtt más, ogur és alán törzseket.
A 6. század közepén az ogurok két törzsszövetsége, a kutrigurok és az utrigurok között háború robbant ki. A nyugati kutrigurok avar irányítás alá kerültek, és nagy hatást gyakoroltak a Avar Kaganátusra. A keleti utrigurok az 568. évben a Nyugati Türk Birodalom része lettek.
A Türk Birodalom bomlása következtében azután, a 630. évben, Kuvrat vezetésével az egyik ogur törzsszövetség, az onogurok létrehozták saját – türköktől és avaroktól is – független országukat, Régi Nagy Bulgáriát, a türkök nyugati végein, a Fekete-tenger északi partján, a későbbi (670. után) magyar Etelközben.
Keleten az ogurokat a kínai források a 10. századig említik, amikor a kitajok birodalmához csatlakoztak."
Ha a nyájas olvasó kapkodná a fejét és zavarosnak gondolná a fent idézetteket, akkor nem kell a saját felfogóképességében kételkednie. A források eleve és valóban ellentmondóak. Ezért Róna-Tas András professzor úr számára sem lehetett teljesen tiszta ez a történet s a wikipédia szerkesztői is tovább ronthattak a szövegen. Amihez hozzátehetjük, hogy a magyar történelem és a magyarság, valamint a hieroglifikus magyar szövegek nyújtotta segítség kihagyása miatt a történetet nem is lehetnek képesek egyértelműen előadni. A wikipédia szerkesztői (akik maguk is tettek a legkorábbi rovásfeliratokat ismertető szócikkek kitörléséért és tudománytalanként való kezeléséért, továbbá a magyarság szereplését sem voltak hajlandók megemlíteni) az alábbiak szerint értékelik az idézett szerző teljesítményét. Hozzátehetjük, hogy wikipédia szerkesztőinek tehetségékből - amint arra számítani lehet nagy mellényű, ám a szakterületet nem ismerő kritikusok esetében - csak a jelzőosztogatásra futotta, mert az egyetlen kézzel fogható kifogásnak, a törzs/nép/szövetség fogalmakon való elmélázásnak nincs valódi jelentősége.
Ha a nyájas olvasó kapkodná a fejét és zavarosnak gondolná a fent idézetteket, akkor nem kell a saját felfogóképességében kételkednie. A források eleve és valóban ellentmondóak. Ezért Róna-Tas András professzor úr számára sem lehetett teljesen tiszta ez a történet s a wikipédia szerkesztői is tovább ronthattak a szövegen. Amihez hozzátehetjük, hogy a magyar történelem és a magyarság, valamint a hieroglifikus magyar szövegek nyújtotta segítség kihagyása miatt a történetet nem is lehetnek képesek egyértelműen előadni. A wikipédia szerkesztői (akik maguk is tettek a legkorábbi rovásfeliratokat ismertető szócikkek kitörléséért és tudománytalanként való kezeléséért, továbbá a magyarság szereplését sem voltak hajlandók megemlíteni) az alábbiak szerint értékelik az idézett szerző teljesítményét. Hozzátehetjük, hogy wikipédia szerkesztőinek tehetségékből - amint arra számítani lehet nagy mellényű, ám a szakterületet nem ismerő kritikusok esetében - csak a jelzőosztogatásra futotta, mert az egyetlen kézzel fogható kifogásnak, a törzs/nép/szövetség fogalmakon való elmélázásnak nincs valódi jelentősége.
"Róna-Tas terjedelmes és bajosan áttekinthető értekezésének e helyen csupán tartalmi kivonatát tükröztük. Jeles szerzőnk tanulmánya fölött már ítéletet mondott az idő. Feltevései, megállapításai az esetek jó részében nincsenek összhangban a történelmi tényekkel. Szerzőnk az ogur kifejezés használatát illetően is meglehetősen következetlen: egyszer szövetséget, másszor törzset, máskor pedig népet jelöl vele."
Az onogur népnév magyar értelmezése
Az onogur magyarul is érthető, magyar szavakból álló összetétel, nem szükséges törökből magyarázni.
Az on (a szlávoknál v-vel kezdődik, vö. orosz venger!) a negyven, ötven, hatvan, hetven szavainkban 'tíz" jelentésű, tehát ismert és gyakran használt magyar szóról van szó, amit a szakértők nem voltak hajlandók észrevenni. Varga Csaba írja a számírásunkról írt zseniális kötetében, de tudjuk egyébként is a számrovásunk gyakorlatából, hogy a vonás a számjelekben tízszerezést jelent. Tehát az onogur első szótagja "tíz" jelentésű a magyarban (a hun szóval való rokonságát még vizsgálni kell).
Az onogur második tagja Óg úrnak, az isteni triász soknevű fiú tagjának az egyik neve, amely az égisteni szerepét emeli ki. Említi az Ószövetség is Óg királyként. Azonos Heraklésszel (her Ak am. Ak úr, vagyis Óg úr). Heraklész a görög hagyomány szerint a szkíták őse, azaz a mi ősünk. Ezért hívnak bennünket ogur népeknek, mert Óg úrtól származunk. Az ogur (ager) összetétel a magyar népnév Muagerisz alakú változatában is szerepel.
Az onogur végén szereplő úr a mai magyar nyelv élő és használt szava, amit nem kell magyarázni.
Tehát semmi okunk arra, hogy komolyan vegyük a "nagyok" íróasztal mellett kiagyalt kinyilatkoztatásait az onogurok bolgárságáról, vagy pláne törökségéről. Az onogurok magyarok voltak, a bolgárok pedig keverékek. A magyar nyelv ismert, az óbolgár pedig lényegében ismeretlen.
1. ábra. Az Óg sar (mai magyarsággal: Óg úr) alakban elolvasható mondatjel a szabírhun őstisztelet céljait szolgáló római kori díszteremből
Az 1. ábrán egy, a savariai Iseumban kiásott vakolattöredéken talált római kori falfestés-részlet látható. Az olvasata sar Óg, vagy Óg sar (mai magyarsággal: sarok, vagy Óg úr). Óg úr (Heraklész) ugyanis a Föld sarkainak az istene volt, ezért maradt fent róla, hogy a világ végén vannak az oszlopai. Arra utal ez a lelet, hogy a rómaiak a Dunántúlt hunokkal (szabírokkal, ogur népekkel) telepítették tele, hogy védjék a limest. Amikor aztán Attila megjelent az Alföldön, akkor békésen átengedték neki a Dunántúlt, mert a hunokból álló római légiók úgysem harcoltak volna Attila ellen.
Jegyzetek
2. ábra. A székely írás "o/ó" betűje eredetileg az égbolt ívét ábrázolta és vízszintes volt, de a rovástechnológia követelményeinek megfelelve függőlegesbe fordult
(1) Az ogur nem törökös, hanem a magyar Óg úr szerkezet változata. Semmi oka sincs Róna-Tas Andrásnak arra, hogy a magyarul jól érthető szavakat törökösnek ítélje. Az Óg név annyira fontos volt a magyarság számára egykor, hogy a nevét rögzítő szójelből lett a székely írás "o/ó" betűje. Óg úr ismert személyiség, akit a görögök Heraklészként (Óg úr am. her Ak) emlegettek és a szkíta népek ősapjának tekintették. Szerepel az Ószövetségben is Óg királyként.
(2) Nem török-szkíta, hanem hun-szkíta-török-magyar népekről van szó.
(3) Az ogur szó török ogus változata is az Óg királytól származó népeket jelölte. Ebből azonban nem következik, hogy az ogur szó a török ogus leszármazottja lenne. Az ogur egy ma is érthető magyar összetétel, amit nem kellett a törököktől átvennünk.
(4) A "tíz Óg úr(tól származó nép szövetsége)" értelmet nem kell a törökből magyarázni, mert magyarul is jól érthető.
(5) A magyarul beszélő ogurok nem vezethették be a török népek uralmát, ám részt vehettek a törökökkel közös sztyeppi történetben.
(6) Az ogurok török nyelvét illető kinyilatkoztatásoknak nincs alátámasztása. A sztyeppi népek (hunok, avarok, szabírok, párthusok, szarmaták) által használt magyar nyelvről ugyanakkor több száz, ha nem több ezer hieroglifikus nyelvemlék tanúskodik, ám ezek kutatását és hasznosítását az akadémikus "tudomány" - hozzáértés és becsület szűkében - tudatosan szabotálja.
3. ábra. Erről a több képpel is bemutatott, rovásjeleket hordozó felületről mondta azt Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr, hogy egy rontott M betű látható rajta, amiből képet alkothatunk magunknak, hogy mennyit ér ezeknek a "tudósoknak" a véleménye
Jellemző az akadémikus "tudomány" képviselőinek a hun-magyar azonosság kérdéséhez és a rovásemlékeinkhez való hozzáállására, hogy a letéti szerződéssel a Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezett és öt régész által hunnak, vagy hun korinak minősített (aztán késő középkorinak mondott) budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr vezetése idején restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték. Majd a roncsolt felületen részlegesen megmaradt rovásjeleket Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr és az édesapja, Tomka Péter régész letagadta a leletről. Az egyik latin AK monogramot, a másik meg - feje tetejére állítva a leletet - latin M betűt vizionált rajta.
Irodalom
Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban
Varga Géza: Levél Sosztarits Ottó úrnak, a szombathelyi ISEUM igazgatójának
Varga Géza: Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai a Kárpát-medencében
Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást
Varga Géza: Frank világmodell a sar og "Óg úr" ligatúrával
Varga Géza: Jordanes Getikája
A veleméri Csinyálóház, egy megnyerő hangulatú őrségi szálláshely emeleti hálószobája
Amennyiben a kedves olvasó éppen búnak adná a fejét, mert úgy véli, hogy a fenti témákban folytatandó rovológiai beszélgetést össze kellene kapcsolni egy őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással, de nincs hol - akkor ezen segíthetünk! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek aligha választhatnak jobban, mint a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházat, e jellegzetes őrségi szálláshelyeket, mert Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van.
A porta bejáratánál lévő Boronaház ad helyet a Sindümúzeumnak, a magyar írástörténet egyetlen múzeumának, ahol meggyőződhet a magyar hieroglif írás 50 000 éves múltjáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése