Az eddigi megfejtési kísérletek
A nagy vitát kiváltó égetett agyagdarabot 1999. március 24-én találta meg a Somogy megyei Bodrog falu határában folyó ásatás során Magyar Kálmán régész csapata. A rajta lévő rovásfeliratot azonban nem ő, hanem Berkesi Gyula kisfia és felesége, Kis Ágota fedezte fel és olvasta el elsőként. A történetről A székelység eredete c. kötetben számoltam be. Mivel ez a kötet és annak 181. oldalán a vonatkozó cikk is elérhető a neten, most csak a lelet újabb olvasatát ismertetem.
1. Ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék, az alsó két szójel adja a Nagyon nagy
értelmű kezdőszavakat, amelyekkel jellemzően a kutya sem foglalkozott, a felső sorban folytatódik a mondat a Lyukónak szóval, ám itt csak a lyuk szótő van szójellel írva, az ónak végződés már betűző technológiával íródott
2. ábra. A rovásírásos fúvóka rekonstrukciója
3. ábra. A fúvóka általában figyelembe vett jelei, amelyekre a figyelem jórészt korlátozódott, ám amelyet ennek ellenére sem tudtak helyesen elolvasni
A 3. ábrán lévő szövegről Vékony Gábor fonák "fúnék" olvasata terjedt el leginkább, de ez sem tökéletes, mert a jobbról első betű a székely írás jelei között nem az "f", hanem a "ly" hangot jelöli. A jobbról második betű sem "u/ú", hanem "o/ó". A harmadik jel valóban a "na" ligatúra s a sort a "k" zárja. Ez a Lyónak olvasatot adja, amivel csak az a baj, hogy a szót nem "ly", hanem "j" betűvel írjuk. Ezek miatt a fenti olvasatok nem tekinthetők véglegesnek.
Sándor Klára is úgy foglalt állást (A székely írás eredetéről dióhéjban, Magyar Tudomány, 2014/5.), a székely írás legkorábbi emlékeit keresvén, hogy fontos "a székely írás szempontjából a Bodrog–Alsóbűn előkerült fúvókatöredék (Vékony, 2004), formailag az ezen látható négy jel mindegyike egyezik a székely írás jeleivel, de egyelőre nincs biztos olvasatuk".
Sándor Klára is úgy foglalt állást (A székely írás eredetéről dióhéjban, Magyar Tudomány, 2014/5.), a székely írás legkorábbi emlékeit keresvén, hogy fontos "a székely írás szempontjából a Bodrog–Alsóbűn előkerült fúvókatöredék (Vékony, 2004), formailag az ezen látható négy jel mindegyike egyezik a székely írás jeleivel, de egyelőre nincs biztos olvasatuk".
A vegyes jelhasználat
Az eddigi megfejtések tökéletes kudarcához hozzátehetjük: ha a jól azonosított jelekkel sem sikerült elolvasni a szöveget, akkor nyilvánvalóan azzal lehet baj, hogy a szerzők nem ismerik kellőképpen a székely írás jelhasználatát (nem hajlandók tárgyalni sem a szójeleink létét, bár Veit Gailel tollából forrás is van rá). A székely jelek némelyike ugyanis szójelként is, meg betűként is olvasható (például a kettős kereszt a "gy" hang jele, de az ismert énlakai Egy az Isten mondatban mégis Egy-nek, tehát szójelként kell olvasni). Hasonló helyzettel, vegyes rendszerű (betűket és szójelet egymás mellett alkalmazó) írásemlékkel találkoztunk a Bodrog-alsóbűi fúvókatöredéken is.
Az eddigi megfejtések tökéletes kudarcához hozzátehetjük: ha a jól azonosított jelekkel sem sikerült elolvasni a szöveget, akkor nyilvánvalóan azzal lehet baj, hogy a szerzők nem ismerik kellőképpen a székely írás jelhasználatát (nem hajlandók tárgyalni sem a szójeleink létét, bár Veit Gailel tollából forrás is van rá). A székely jelek némelyike ugyanis szójelként is, meg betűként is olvasható (például a kettős kereszt a "gy" hang jele, de az ismert énlakai Egy az Isten mondatban mégis Egy-nek, tehát szójelként kell olvasni). Hasonló helyzettel, vegyes rendszerű (betűket és szójelet egymás mellett alkalmazó) írásemlékkel találkoztunk a Bodrog-alsóbűi fúvókatöredéken is.
Az írásemlék olvasata
Több, mint egy évtizedig töprengtem a megoldáson, de a jeleket alfabetikus írásjelekként (egy hangot jelölő betűkként) kezelő szemlélettel én sem jutottam előbbre, amint az másnak sem sikerült kifogástalanul. Időközben azonban elkészültem a Magyar hieroglif írás c. kötettel, amelynek a kéziratához felhasznált írásemlék-anyagban akadt néhány vegyes típusú szöveg is. Ez azt jelenti, hogy a rovásírásos szövegen belül vegyesen használtak szójeleket is, meg betűket is (ez utóbbiak csak egyetlen hangot jelölnek). Több példa is akadt arra, hogy a szótövet szójellel, a ragozást pedig betűkkel írták le. Ez egy törvényszerű eljárás lehetett abban az átmeneti korszakban, amikor egy szójeleket alkalmazó írásban a szó ragozását is jelölni szerették volna valamiképpen. Ugyanis a szójel önmagában nem képes a szó ragozásának rögzítésére. Ezért a korábbi gyakorlatot, amikor csak szójeleket alkalmaztak néhány rövid ősvallási jelentőségű mondat leírására, tovább kellett fejleszteni, hogy hosszabb szövegeket is le lehessen írni. Ez a felismerés (hogy ilyen vegyes jelhasználatú gyakorlat létezhetett), vezetett el a Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb, tökéletesnek látszó olvasatához.
Azért gondolom tökéletesnek, mert ez esetben a jelek pontosan megfelelnek a kiolvasható, nyelvtanilag helyes szövegnek. Nem kell X-et képzelni az első jel közepébe, hogy a "ly"-ből "f" lehessen és nem kell az "o/ó" betűt sem "u/ú"-nak olvasni. Az persze igaz, hogy a magyar hieroglifák létének elfogadása nem megy könnyen mindenkinek.
A jobbról első jel ezek szerint nem betű, hanem szójel, a lyuk szójele. Ennek a szónak van egy személynévi változata is, a Lyukó, ami a napisten neve (mert az istent minden jó forrásának tekintették) s ez a név máig megtalálható két földrajzi nevünkben. A Lyukó név fennmaradt néhány hieroglifikus szövegünkben is, például egy Iseum-ban kiásott római kori jelvényen is, amelyet Lyukó ten országa alakban lehet elolvasni. A Lyukó nevet tehát ezen a somogyi fúvókán a lyuk szójel után tett "o/ó" betűvel írták le. Ezt követi a "na" ligatúra és a végső "k" betű. Ezek együttesen a Lyukónak szót rögzítik.
A kohászoknak Lyukó napistenhez intézett fohásza, vagy annak töredéke ez a szó. A nehéz és fontos munka kezdetén szokásban lehetett az ima, amelynek ez esetben ránk maradt a nyoma.
4. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat fényképe egy múzeumi meghívó nyomán, amelyen ellenőrizhető, hogy a jobbról első jel közepén nincs X (ami az "f" rovásbetűk esetében elengedhetetlen), ezért az nem "f", hanem "ly" betű (mert ez utóbbinak van üres közepű változata is)
A fentebb ismertetett szó alatt lévő két jel is szójelként értékesíthető. Ezek formailag a székely írás "n" betűjével azonosak (4. ábra), ám ez esetben két szójelről van szó, amit nagyon nagy alakban olvashatunk el.
4. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat fényképe egy múzeumi meghívó nyomán, amelyen ellenőrizhető, hogy a jobbról első jel közepén nincs X (ami az "f" rovásbetűk esetében elengedhetetlen), ezért az nem "f", hanem "ly" betű (mert ez utóbbinak van üres közepű változata is)
A fentebb ismertetett szó alatt lévő két jel is szójelként értékesíthető. Ezek formailag a székely írás "n" betűjével azonosak (4. ábra), ám ez esetben két szójelről van szó, amit nagyon nagy alakban olvashatunk el.
Ezzel együtt a lentről felfelé olvasandó teljes szöveg: Nagyon nagy Lyukónak. A mondat alapvetően szójelekből áll, csak a harmadik szó ragozását írták betűkkel.
A Lyukó istennév rokonsága
A Lyukó név sok kedves olvasómat felbosszantotta már, annyira képtelennek érezték. Annak ellenére, hogy a földrajzi neveink között két példányban is fennmaradt. Sőt - mint kiderült - ide tartozik a Luca naphoz kötődő hiedelemrendszer is.
A veleméri Sindümúzeum egyik látogatója hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Lyukó névnek van párhuzama a mitológiában és a szavak világában is. Ide tartozónak gondolja a Luca és a Lucia neveket, valamint a latin lux "fény" és görög lukosz "fényes" szavakat is. Nézete szerint Luca egykor fényhozó volt, azaz eredetileg a napok hosszabbodásával volt összefüggésben az alakja és a napja (december 13.) is. Kár, hogy nem kérdeztem meg a nevét. Így csak a neve említése nélkül tudom megköszönni a kitűnő felismerését.
A görög eredetű latin név jelentése: "hajnali, virradatkor, hajnalhasadáskor született, sugárzóan fényes". Ez kétségtelenül a napisten, amit a magyar Lyukó hieroglifa alakja is bizonyít. Az ugyanis pontosan olyan alakú, mint az egyiptomi Rá "napisten" hieroglifa és a kínai "Nap" szójel. Nem fér hozzá kétség, hogy ezekben az írásokban egy kőkori napszimbólum maradt ránk.
Lyukó tehát a napisten neve. A nyelvészek a lyuk/luk szót finnugor eredetűnek, azaz igen régi saját szónak tartják. A névben rejlő magyar lyuk/luk, valamint a görög lukosz "fényes" szó és a napisten kapcsolatát a mitológia, meg a csillagászat magyarázza meg. A téli napforduló idején ugyanis a Nap a Tejút hasadékában kél s ez jelezte a nappalok meghosszabbodásának kezdetét. Luca napja valamikor egybeeshetett a téli napfordulóval s talán csak a naptárreformok okozták a jelenlegi eltérésüket.
A fenti gondolatmenet és adatsor azért volt érdekes, hogy megértsük, kihez is fohászkodtak az avar eredetű, magyarul beszélő kohászok a honfoglalás idején Somogyban.
A nagyon nagy szerkezet
A hieroglifikus nyelvemlékeinken ismételten előfordul a nagy hieroglifa megkettőzésével írt nagyon nagy szerkezet (1). Megtalálható két hun (5. és 6. ábra), valamint két X. századi magyar leleten (7. és 8. ábra) is. Ezek kellőképpen bizonyítják, hogy egy magyar nyelvi fordulat magyar jelekkel való rögzítésével találkozunk mindegyik esetben. A hun, avar és magyar jelhasználat egyetlen, szerves, összefüggő folyamat.
5. ábra. Egy hun párhuzam a British Museum-ból (középen), balra fentről lefele a nagy, Lyukó és Föld hieroglifák, jobbra a nekik megfelelő székely "n", "ly" és "f" betűk, amennyiben a fekvő téglalap alakó ékkő is elolvasható, akkor a teljes mondat a következő: Nagyon nagy Lyukó ragyogó Földje
6. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen), a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n", "sz" és "s" rovásbetűi (jobbra), olvasata az X alakú, aranyozott Bél hieroglifákkal együtt: Nagyon nagy Bél szár (mai magyarsággal: Nagyon nagy Bél úr)
7. ábra. ábra. Az ukrajnai Rovanciból előkerült X. századi lelet Türk Attila nyomán, fentről lefele olvasva: Nagyon nagy ragyogó ős, jobbra a székely írás "n" és "r" betűi, valamint ős szójele
8. ábra. Szeged Öthalom V. homokbánya Nagy nagy ős ten (mai magyarsággal: Nagyon nagy isten) olvasatú verete Türk Attila nyomán
Jegyzet
(1) A nagy szójelből keletkezett a székely írás "n" betűje, amely (a jelformát és a jelölt hangot tekintve is) pontosan megegyzik az ótürk írás "n" betűjével is. A nagy hieroglifa alakja azonos formával és jelentéssel megtalálható a hettita hieroglif írásban, a kínai írásban és az avar jelek között is. Az óturk "n" hangalakja azonban nem származhatott a török ulu "nagy" szó jeléből. Például azért sem, mert ilyen ótürk ulu szójel nem volt. Ez az összefüggés azt bizonyítja, hogy az ótürk "n" betű a magyarul beszélő hunok nagy szójeléből és "n" betűjéből való átvétel. A bodrog alsóbűi nagyon nagy szövegrészlet (4. ábra) ezt a hun-magyar jeltörténeti folyamatosságot alátámasztja.
Irodalom
Delibeli József: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat
Hosszú Gábor - Zelliger Erzsébet: A Bodrog-alsóbűi rovásemlék számítógépes írástörténeti kapcsolatai és egy olvasati kísérlete
Rovásírásos lelet a múzeumban (rovásinfo)
Delibeli József: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat
Hosszú Gábor - Zelliger Erzsébet: A Bodrog-alsóbűi rovásemlék számítógépes írástörténeti kapcsolatai és egy olvasati kísérlete
Rovásírásos lelet a múzeumban (rovásinfo)
Kovács Lóránt: A kb. 1100 éves bodrog-alsóbűi felirat, fúvóka
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Péterfai János a fészbukon: "Elfogadva a Lyuk-Ó-Na-K olvasatot, jobbról balra, gratulálok is, annyi hozzá, hogy a Lyuk nagyon régi fogalom. Még az 1.500-as években is szerte elterjedt Európában az a képzet, hogy Isten Atyánk este ránk teríti fekete szövetét, hogy a nehéz napi munka után pihenjünk. A szöveten Lukak, és egy Nyílás van, a szavak nagyon fontosak. A Lu tehát Fény, követői Emberek, a fény Nagy, majd a Ló is ebbe a fogalomkörbe kerül. Egyetlen alapszó, de máris bizonyítható vele az Ősnyelv magyarsága, mert kizárólag csakis a magyarból érthető meg az egész óriási szóbirodalom, mint minden többi, ezernyi szóbirodalom esetében is. Tehát a Lu-Gas Fény-Ház és Ember-Ház, egyik nagypapámnak volt lugasa. A latin Lux Fény, a Lukaszból. Luk-Ács a Lukat-Ácsoló, Barabási László prof (Isten nyugosztalja) szerint Lukat Ácsol, de a Lukon kiömlik a Tudás, ezért buta. Lu-Gal Ember-Nagy a szumeroknál, amolyan császár, a Lu tehát Ember. Lu-Fu a Ló-Fő, az Emberek-Fője, lásd Lófőszékely rang, ezt lovak fője formára hamisítják, hiszen a Ló egy állat is, tehát a Lófő egy állat fő, de a logika ezt kizárja. A Ló Nagy is, mint a Nap, Ló-Darázs, Ló-Hangya, Ló-Tücsök, stb. A Lo ember, tehát a Lo-Cso-L Ember-Víz-igeképző, nem a paci locsol. A Lao, Loa, Lau stb. mind Ember, a Fény nemzetsége. Tehát Lao-Gonosz hős Embertől-Származó, görög, a Laosz tehát Ember, és magyar eredetű. Még annyi, hogy a Luk, mint Csillag és Lakás tovább fejlődik, a Lake-Tó azért Lak, mert tényleg sok tavon voltak lakások, a Lak egy hetes flexióban is élő. Nem folytatom, talán ennyi is elég, hogy Lyukó csillag is a Luk kicsinyítve Lyuk, és Nap is, az Ó a névben az Isten egyik neve, U-Ü-Ő-Ó alakban.
VálaszTörlésVarga Géza: Köszönöm az érdekes összefüggéseket! Lehet legalább némelyik magyarázatban valami találat. A szavakat nyilván nyelvészeknek össze kellene vetni egy nem létező kőkori etimológiai szótárral.
Kedves Péterfai János! Köszönöm az észrevételeit! Arra a kőkori etimológiai szótárra valóban szükség lenne!
TörlésA rajzokat el kell felejteni, mert azok nem lehetnek mérvadóak egy ilyen esetben. A fotókkal meg az a baj, hogy nem tudni pontosan (én nem tudom), hogy melyik az eredeti, mert az internetem fellelhető fotók nem egyeznek. Gyanítom, hogy van közöttük manipulált. Igen apró részletekben eltérnek egymástól, ráadásul a vitatott területeken is, ami az írás olvasását egyértelművé tehetné... Így rengeteg megfejtés képzelhető el, ami gyakorlatilag hit kérdésévé teszi, hogy mit olvasunk ki a benyomódásokból.
VálaszTörlésSajnos, nem ez a helyzet. Minden rajz és minden fénykép jól rögzíti a valóság egy-egy aspektusát. Ehhez jön még az, hogy volt szerencsém személyesen is, kb. 10 cm-ről megszemlélni a cserépdarabot és a jeleit is. Ezért - ha megengeded - én nem vagyok ennyire szkeptikus. Az persze természetes, hogy a teljes lehetséges valóságot sohasem fogjuk megismerni, de arra mérget vehetsz, hogy az enyém a legjobb olvasat. S nem azért, amit te gondolsz, hogy a rajzok és a fényképek esetlegesek, hanem azért, mert senki más nem vette észre a szójeleket. Te sem. Azaz nem is érted a helyzetet. Így viszont erőtlenek a kifogásaid. Nem a tényleges helyzetet tükrözik, csak a hozzá nem értésedet.
TörlésKedves Hosszú Gábor!
VálaszTörlésLátom, sikertelenül próbálkoztatok a bodrog-alsóbűi rovásfelirat elolvasásával. Sajnos, a vékonygábori valótlanságok nyomdokán haladva eleve nem sikerülhetett nektek sem. Vékony Gábor bevallotta nekem egy személyes beszélgetésünk során, hogy tudja, miszerint az első jel nem "f", hanem "ly" - mert csak a "ly" közepe lehet üres. Hozzátehetem: az első jel nem "ly" betű, hanem a lyuk szójel.
Ajánlom a megtisztelő figyelmedbe a régen elérhető olvasatomat. Ehhez nem szükséges a leleten lévő, jól azonosítható jelek ("lyónak", pontosabban "lyukónak") helyett valami mást (a "ly"", pontosabban "lyuk" helyett "f"-et, az "o/ó" helyett "u/ú"-t) olvasni és nem szükséges nyelvészeti halandzsát sem alkalmazni (hogy "nak" helyett "nék" legyen) egy emészthető szó (a leleten nem lévő "fúnék") kedvéért.
Ráadásul teljesebb szöveget (két szójellel többet) veszek figyelembe. Az én olvasatom minden elemében pontosan megfelel a leleten lévő jeleknek.
Üdvözöl: Varga Géza
***
Hosszú Gábor és Zelliger Erzsébet közös cikke itt jelent meg:
A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/01/a-bodrog-alsobui-rovasfelirat-ujabb.html
https://www.academia.edu/11019693/A_Bodrog_als%C3%B3b%C5%B1i_rov%C3%A1seml%C3%A9k_sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9pes_%C3%ADr%C3%A1st%C3%B6rt%C3%A9neti_kapcsolatai_%C3%A9s_egy_olvasati_k%C3%ADs%C3%A9rlete_Computational_palaeographic_relations_of_the_Bodrog_Als%C3%B3b%C5%B1_rovash_relic_and_a_reading_attempt_
Azonban a téveszme angolra fordítva és a finnugrista mellébeszélő apparátust felhasználva is téveszme marad.
A Bodrog-alsóbűi rovásemlék számítógépes írástörténeti kapcsolatai és egy olvasati kísérlete [Computational palaeographic relations of the Bodrog-Alsóbű rovash relic and a reading attempt]