Kopcsik István, a Történelemtanárok Egyletének bizottmányi tagja tudományos érvekre való hivatkozás nélkül ismételget egy sohasem bizonyított finnugrista téveszmét a hun-magyar nem-azonosságról. Ez a nézet a világosi fegyverletételt követően lett domináns nézet az idegenszívű akadémikus áltudomány körében.
"A nagy történelmi előzményekkel rendelkező, de mára már kisebb népek mind igyekeznek valamilyen hatalmas ősnemzetre visszavezetni az eredetüket – mondta Kopcsik István, a Történelemtanárok Egyletének bizottmányi tagja. Az a vita, hogy a hunok a magyarok ősei lennének, már a 19. század közepén elkezdődött. A nemzeti identitástudat kialakulásakor vitáztak ezen jelentős kutatók és politikusok. A történészek már ekkor egyértelműen bebizonyították a finnugor nyelvrokonságot, viszont az akkori nemesi társadalomnak büdös volt a "halszagú rokonság", ezért próbálták a török, türk népekhez, így jelent meg Attila ebben a történetben – magyarázta a történelemtanár."
Kopcsik István egy szót sem szól arról, hogy a hun hieroglifikus nyelvemlékek magyarul szólalnak meg. A meg nem cáfolt történelmi és népi hagyomány szerint a magyarok és a hunok azonosak. Ez ellen Kopcsik Istvánnak nem hoz fel tudományos érveket. Valódi érvei nem is lehetnek, hiszen a "tudományos konszenzus" finnugristáihoz hasonlóan semmit sem hajlandó tudni a hunok nyelvéről.
Van pedig néhány régről ismert hun szó is, többnyire nevek (pl. Onogesius "Hun győző" stb.), amelyek elgondolkodásra adnának lehetőséget. Ám éppen az elgondolkodás az, amire nem vállalkoznak és talán nem is képesek. Az általában hangoztatott érvelésük (például Róna-Tas András könyvében) úgy hangzik, hogy a hun nyelvet nem ismerjük, de biztosan törökül beszéltek. Miközben Moór Elemér felismerése szerint a fennmaradt és régről ismert néhány hun szó is kizárja azt, hogy a hun nyelv török lett volna.
E régről ismert hun szavak mellé zárkózik fel a nemrég felfedezett és közzétett több tucatnyi hun hieroglifikus szöveg, amiről - a tudományos igényű vita kibontakozását elkerülendő - tudni sem hajlandók.
Irodalom
Kopcsik István: Attila, a hun sarcolta Európát, de ettől még nem volt a rokonunk
Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven
Varga Géza: Hun és avar nyelvemlékek
Sólyom Ferenc
VálaszTörlésSajnos a betanult finnugrikus dogma egzisztenciális kérdés az ilyen uraknál, és bármire képesek, a hazugságra is, sőt, még rosszabbra, a féligazságok pufogtatására is.
A legszomorúbb, hogy egy senki által meg nem választott "bizottság", vagyis egy szakmainak álcázott "civil" klub, "egylet" tagja, akik mellé a tanításra telepedtek rá, az mondja mindezt.
Szerintetek hol van szavuk?... Olyanok, mint egy szabadkőműves páholy...
Jogos a felháborodás ellenük, ...de a "hieroglifás" érvelés a NYELVI kapcsolatra kevés.
A hieroglifákkal az a baj, hogy nem hangokat, hanem fogalmakat, jelzőket, kifejezéseket hordoznak, amelyet BÁRMILYEN NYELVEN érthetünk, tehát a "hun" nyelvnek NEM BIZONYÍTÉKAI. Csak a hun népek gondolkodásának, világképének, életmódjának lehetnek a bizonyítékai, és ez által a kapcsolatuknak igen, de nem a nyelvi azonosságuknak.
Ahogy Kínában ma is sokféle kínai nyelvet beszélnek, de ugyanazt az írásmódot olvassák, a kínai ecsetírás fogalomjeleit. Nem kell külön lefordítani mindegyik nyelvre és külön-külön kinyomtatni betűírással. Óriási előnye ez a betűírással szemben. De csak ez. Hogy fennmaradhatott, annak pedig az az oka, hogy a kínai nyelvek "izoláló", vagyis ragok, képzők nélküli nyelvek, a nyelvtant a szavakkal, a szavak sorrendjével fejezik ki. NINCS NYELVTANA. Mint a Varga Géza felfedezte "hun hieroglif írásnak" sincs nyelvtana.
Kultúráról, világképről, életformáról tud üzenni, népek ilyen kapcsolatairól, de azonos nyelvről nem.
Ha a népek különböző betűírásait, a rovásírások betűit eme "hieroglif" fogalomírás jeleiből származtatjuk az akrofónia alapján, az az adott nép ősi kapcsolatát mutatja ahhoz az őskultúrához, amelynek szüleményei voltak, lehettek ezek a mindenféle tárgyakon mindenféle helyzetben fellelt, ma is élően használt díszítő "hieroglif" rajzos jelek.
CSAK KULTURÁLIS KAPCSOLATOT JELENTHET, NYELVI AZONOSSÁGOT NEM.
Nyelvi azonosságot, kapcsolatot csak feltételezni lehet általa, de nem bizonyítani, vagyis bármilyen, akár teljesen más gyökerű nyelvek népeinek is lehetett birtoka ugyanaz a "hieroglif" jelképrendszer.
Kedves Ferenc! Nem igaz, hogy a hieroglifikus szövegekből nem következik a nyelv. Ez egy liberális érvelés, amely a nem tudáson és a magyar kultúra letagadásán alapszik. Csak egy prekoncepció, amelyiknek semmi köze az írástani valósághoz. A magyar hieroglifáknak ugyanis azonosított a hangalakja. Tudjuk, melyik szójel milyen szót jelöl. S nem csak a jelentését ismerjük, hanem a hangalakját is. E szavaknak az első hangja eleve ismert a székely írásból. Más szójelek pedig szójelként maradtak fent a székely írásban is. Ilyen pl. az "us" (ős), valamint az "nt/tn" (ten). Ezek alapján el lehet olvasni az Isten szavunkat szkíta, hun és avar szövegekben. Ez az isten szó magyar szó és - a többivel egyetemben - nem olvasható ki tetszés szerint akármilyen nyelven. A kínai példa ezért nem alkalmazható a magyar hieroglifikus szövegekre. A hozzászólásod csak arról tanúskodik, hogy nem vagy hajlandó elolvasni és megérteni azt, amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben és az ezernél is több cikkemben írtam. A nem tudásod pedig nem érv az állításaimmal szemben.
VálaszTörlésEzen logika alapján,akkor az egyiptomi irast sem lehet egyiptomi nyelvnek nevezni,mert minden nyelven megszólal? Akkor ugyan ezek miert támadják dr Baráth Tibor egyiptomi- magyar nyelv rokonságáról szóló írásait?
VálaszTörlésKedves névtelen!
TörlésSemmi köze az én általam előadottnak ("logikának") ahhoz, amivel itt terheled a megjegyzés rovatot. Ugyanis az egyiptomi írást semmilyen logika alapján nem lehet egyiptomi nyelvnek nevezni. S ugyan miért szólalna meg minden nyelven? Kik azok az "ezek"? S mi köze van Baráth Tibor értékeléséhez annak, amit én írtam? Nem lenne kedved inkább egy másik fórumot szerencséltetni a hozzászólásaiddal?