Az iráni Tall i Bakun régészeti lelőhelyen Kr. e. 4800-3500 körül élt lakosság. Régészeti leletei között fém, cserép és kőtárgyak találhatók. Kézművesközpont, amelynek fazekas hagyománya ugyanolyan kifinomult, mint Szuzáé. Ennek ellenére a Bakun kultúra többnyire nomád kultúra volt.
1. ábra. Tall i Bakun-i női idol a Kr. e. IV. évezredből, a magyar hieroglif írás jeleivel írt szimmetrikus felirattal, az olvasata kb. a Jóságos Lyukó folyó úrnője
Szokás Elámot az ókori Mezopotámia kulturálisan önállótlan függelékének tekinteni, holott nem ez a helyzet. Egyrészt Elám (Szúza) hatókörzete rendszerint a sokszínű Zagrosz-hegységre, sőt Fársz (Perszisz) tartományra is kiterjedt, másrészt már a sumér kultúra megszületése előtt 1-2 évezreddel virágzottak az előzményei. Ennek az volt az oka, hogy Elám hegyes-dombos területein egy-egy kisebb folyó elterelésével, csatornázásával is meg lehetett teremteni az öntözéses mezőgazdaságot s ehhez elegendő volt egyetlen faluközösség ereje is. A síkvidéki nagy folyók hasznosításához azonban már egy állam erejére volt szükség. Ebből következően a Mezopotámiát övező dombos vidékeken 1-2 évezreddel hamarabb jelent meg az írás, mint Mezopotámia síkságain. Számunkra elhanyagolhatatlan szempont, hogy a dombvidéki jelrendszerek igen sok magyar jelet is használtak már a sumér írás megszületése előtt is. Például az iráni Tepe Yahja hatezer éves jelkészletében 20 magyarazonos jelet találunk (a lelőhely jeleit Makkay János közölte).
Szinte bizonyos, hogy ez a Fársz régió (amelynek egykor fontos része volt a Bakun kultúra) erősen formálta Elámot s azon keresztül Mezopotámiát is. A korabeli írásos forrásoktól távoli, ezért sokáig ismeretlen vidék fejlett réz- és bronzkori kultúrája csupán napjaink kutatásai nyomán kezd határozottabb alakot ölteni. Ansan (Tall-i Maliján, nyugat-Fársz) ma már Szúszával legalábbis egyenrangú központként szerepel a Kr. e. IV. évezred régészeti térképén. Kiderült az is, hogy a sumér korral egyidejű, vagy annál valamivel korábban kezdődő proto-elámi kor (kb. Kr. e. 3300-2000) maga is jelentős részben fárszi előzményekből sarjadt. Ezek közül az előzmények közül a legfontosabb a Kr. e. 4100-3700 közé keltezett ún. Bakun-kultúra (1. kép). Tall i Bakun mindössze néhány kilométerre fekszik Perszepolisztól, a majdani Perzsa Birodalom (Kr. e. 550-331) nagyszerű székhelyétől. Itt a civilizációvá válás beszédes nyomai váltak ismertté. Mindenek előtt pecsétnyomatok kerültek elő, ami önmagában is íráshasználat, kereskedelem és elszámolási rendszer létére utal. Bakun feltárt leletei a Kr. e. 4. évezred fordulóján már rétegzett társadalomról adnak hírt, amelynek összképéhez a környékbeli nomádokkal való együttélés is hozzátartozott. Úgy látszik, Fársz kultúrája az elámi visszahatástól meg-megérintve évezredeken át virágzott.
Az idol jelei
A Tall i Bakun-i idolnak kevés jele van, de azok kivétel nélkül megtalálhatók a magyar hieroglif írásban. Az értelmét és az olvasatát egyelőre csak ezzel a magyar írással tudjuk megközelíteni, ezért a jobb megoldásig bele kell nyugodnia a kedves olvasónak a magyar népnév használatába. Évszázados vita volt már eddig is azon, hogy a magyar, meg a sumér nyelv és írás között van-e kapcsolat s ha van, az milyen volt. Már attól is sokan idegesek lesznek és csapkodni, meg szentségelni kezdenek, ha megemlítem, hogy a legkorábbi sumér képjelek között húsznál is több magyarozonos jelet találunk. Pedig ezek hasznos adatok a kutató számára, aki a valóságot szeretné megismerni.
Sokan próbálták úgy megmagyarázni a kétségtelenül létező összefüggéseket, mintha a sumér nyelv és kultúra hatott volna a magyarra. Ez lehetséges, hiszen a sumér kultúra valóban nagy hatással volt Eurázsia nyelveire. Azonban a sumér-magyar párhuzamok kiemelkedő jelentőségűek. A most tárgyalt és a hozzá hasonló hieroglifikus szövegek ennek a kapcsolatnak egy új magyarázatát adják, amellyel kiegészíthetők a korábbiak. Ezek a hieroglifikus írásemlékek, amelyek olyan jól elolvashatók magyarul a hatalmas időbeli távolság ellenére is, korábbiak a sumér írás megjelenésénél. Ez is azt támasztja alá, amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben már kifejtettem, hogy a magyar írás korábbi a sumér írásnál. Azaz a sumér hatás csak visszahatás lehetett a magyar forráskultúrára.
Az idolon egy szimmetrikus szöveget látunk, amilyennel már ismételten találkoztunk a hettita, egyiptomi, szkíta, hun, avar és honfoglalás kori magyar nyelvemlékek között (ezek egy részét a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be). Az eddig megismert szimmetrikus szövegeknek háromféle olvasási sorrendjét ismertem meg.
- A bal szélső jeltől a jobb szélső jelig.
- Középről jobbra, vagy balra.
- Valamelyik szélső jeltől a középsőig.
A jelen esetben az utóbbi kettő jöhet számításba.
Az alábbi fejezetekben röviden tárgyalom az idol jeleit, bemutatva egy-két párhuzamukat is.
Az idol sar "sarok, úr" szójele
2. ábra. A Tall i Bakun-i idoltöredék központi sar "sarok, úr" jele (balra) és párhuzamai: a nagyszéksósi hun nagyszíjvég (2), a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománca (3), a budapesti késő középkori jelvény (4) és a székely írás "s" betűje (jobbra)
A Tall i Bakun-i idol központi jele a több előfordulásból ismert sar "sarok, úr" szójel. Az itt bemutatott és a további párhuzamok alapján világos, hogy egymás fölé magasodó hegycsúcsokat látunk, a jel a hegyekből rakott, égbe vezető lépcsőt, az Istennel és a Tejúttal azonos világoszlopot ábrázolja. A székely hagyományban ma is kimutatható, hogy az égbe vezető utat egykor a hegycsúcsokon való lépegetéssel képzelték el (nyilván a népmeséinkből ismert hétmérföldet lépő csizma segítségével).
A világoszlop neve a hettitáknál még tar volt. Ez a tar egy nemzetközivé vált szó, amely a szóeleji t-sz-s-h-elhalkulás hangváltozáson ment keresztül és egy kiterjedt, jelentős szócsalád keletkezett belőle. Ennek a tagja a magyar Teremtő, valamint a szár és az úr is. Ezzel összefüggésben használják az Isten és az Istentől származó királyság jelölésére ezeket a szavakat és szójeleket (2. ábra). A Tall i Bakun-i idolon, mivel az nőt ábrázol, a jel pontos jelentése úrnő "istennő" lehet. Ez a Tejúttal azonos isten(nő) egyúttal a kozmosz forgástengelye is volt, ezért az egymás fölé rakott hegyeket ábrázoló jel a "sarok" értelmet is hordozza. (1)
Az idol Lyukó folyó ligatúrája
3. ábra. A Tall i Bakun-i idol Lyukó ügy (mai magyarsággal Lyukó folyó) ligatúrája (balra) és a ligatúra elemeinek megfelelő székely "ly" (lyuk, Lyukó) és "ü" (ügy "folyó") jelek (jobbra, fentről lefele)
Az idol ligatúrájának képi tartalma az anyaistennő melle, amelyből az életet adó folyó (a Tejút) indul útjára. Ez megmagyarázza, miért is neveztük el a Tejutat éppen a tejről. Azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a székely írás "ly" betűjének az akrofóniáját helyesen rekonstruáltuk, amikor feltételeztük, hogy egy lyuk/Lyukó szójelből indult ki. A hullám alakú másik jel a székely "ü" (ügy "folyó") rokona, azaz a ligatúra mai olvasata a Lyukó folyó lehet, ami talán nem véletlenül emlékeztet az amerikai Yukon folyó nevére.
A sumérben ez a körbe zárt pont alakú jel "kút, forrás" jelentésű s ez annyira beleivódott a népek emlékezetébe, hogy a modern térképeken ma is ezzel jelölik a forrásokat és a kutakat. A képzet rokona a bőségszarunak.
Az idol svasztikája
4. ábra. A Tall i Bakun-i svasztika az Ószövetségben nagy tisztelettel említett négy szent folyó rajza (balra), a székely írás "j" (jó "folyó") jele jobbra
A Tall i Bakun-i svasztika azt jelzi, hogy a Bakun kultúra népe ismerte és tisztelte a négy szent folyó fogalmát, nyilván a hozzá kötődő, a Teremtéssel, a Teremtővel és az Édennel kapcsolatos ősvallási képzetekkel együtt. A svasztika a magyar népi jelkészletnek is része, sőt a magyar jelkészlet (a magyar hieroglif írás jó "folyó" szójele) segítségével a svasztikát, amelyik valójában egy ligatúra, értelmezni is tudjuk. Nyilvánvaló ez alapján, hogy az egyetlen forrásból négy irányba induló szent folyók rajzáról van szó (4. ábra).
A svasztika eredeti magyar hangalakját nem ismerjük, ám feltehető, hogy a ligatúra részét képező jó szócsaládjába tartozik, azaz a javas, jóságos jelző, vagy egy istennév is elképzelhető, mint a Jó, vagy a Jahwe. Az istennév feltételezését erősíti, hogy az egy forrásból négy irányba futó folyók vize az isteni életerőt viszi tova. A wikipedia szerint jelentése az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) "jó szerencse" volt, azt azonban nem közlik, hogy ezt honnan tudják, ha a kultúra írását eddig még nem tudták elolvasni.
Jegyzetek
(1) Az ősvallási értelmezés iránt nem fogékony, az ősvallást nem ismerő múzeológusok a Magyar Nemzeti Múzeumban (akik a jeltörténeti tájékozottságukat még az óvónénitől szerezhették) csupán sormintaként emlegették ezt a jelet. Sőt a feje tetejére is állították, pedig a Szent Korona Krisztus zománcán és más ábrázolásokon elég világosan látszik, miként is kell nézni. Ez okozhatta, hogy a budapesti késő-középkori jelvény múzeumi letéti szerződésében vállalt kötelességüknek nem tettek eleget, vagy nem a szerződésben kikötött tudományos igénnyel tettek eleget.
Irodalom
Makkay János: A tartariai leletek, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Magyar hieroglifák az Édentől keletre
Dezső Deák: Géza! Te tudod a legjobban, hogy a képjeleket bármely nyelven el lehet olvasni. Mi a bajod azzal, amit írtam?
VálaszTörlésGéza Varga: Én valóban jobban tudom. Az a bajom vele, hogy ez csak egy elvi lehetőség, ami a valóságban nem igaz. Csak olyan nyelven lehet elolvasni a képszerű jeleket is, amelyik nyelvnek van ilyen írása és írásjele. Ha a szlovák írásnak nincs ilyen írásjele, akkor tudományos igénnyel nem lehet előállni szlovák olvasattal. S ugyanez igaz az összes többi nyelvre és írásra is. Én a létező és ismert székely írás és a rekonstruált magyar hieroglif írás alapján olvasom el ezeket a régi hieroglifikus szövegeket. Azaz van alapom hozzá. Más ugyanezt egy másik nyelv és írás alapján csak akkor tudja megcsinálni, ha neki is van egy kiinduló írása, amelyiknek ugyanolyan, vagy hasonló jelei vannak s azok segítségével értelmes olvasathoz jut, amelynek meggyőző párhuzamai is vannak. Ilyen kiinduló írás nélkül csak egy blöff az, hogy a képjeleket minden írásból el lehet olvasni. Az analfabéta is találgathatja azt, hogy egy jel szerinte mire hasonlít, de ez nem tudományos igényű eljárás. Olvasni csak írástudás birtokában lehet s ha nem ismersz másik használható írást, amivel ezeket elolvashatod, akkor nincs konkurrens olvasat. Akkor ez az írás, amivel elolvasom őket, a magyar hieroglif írás nevet viseli, mert ezt az írást én fedeztem fel és én neveztem el. Nem kell rajta kiakadni, ha a Pireneusoktól Dél-Amerikáig bukkanok magyar hieroglif írással írt szövegekre. Ez a rögvalóság. Ahogyan manapság egy ausztrálnéger is olvashat latin betűs szövegeket.