Elhunyt Fodor István régész, a Magyar Nemzeti Múzeum volt igazgatója

Egy harcostársat búcsúztatunk. Isten nyugosztalja! Lehetséges, persze, hogy a harctéren nem csak egymás mellett, vállvetve, hanem időnként egymással szemben is tevékenykedtünk. Mint régész, minden bizonnyal kitűnő munkát végzett a lelőhelyek feltárásával és a leletek megőrzésével (ő talán nem reszeltette le rovásjeleket hordozó tárgy felületét, mint azt az utódai tették). Legfeljebb a leletek általa adott értékelését olvasnám óvatos fenntartásokkal. Keleten kél a Nap c remekművében Götz László (1) sem a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg Fodor István végzett dolgairól. Egy szakma, amelyik száz éven át hazudozott a székely írás eredetéről s a régészeti leletein ma sem ismeri fel a százszámra előkerülő hieroglifikus szövegeket, bizton megérdemli az elismerésünk visszafogottságát.

A Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportálról szereztem tudomást arról, hogy elhunyt Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi igazgatója. A portálon olvasható hír első mondata mindjárt az elhunytat ábrázoló fénykép előtt ezt közli az olvasóval: "Fodor István tudományalkotó tevékenysége mellett időt tudott szakítani a naiv/amatőr/dilettáns őstörténeti nézetek tanulmányozására is." (2)

Büszkén jelenthetem, hogy Fodor István az említett tanulmányai során minden bizonnyal a kezében tartotta A magyarság jelképei c. kötetemet is, amelyből több, mint hatezernégyszáz példány fogyott el eddig. Nem állítom, hogy tetszett neki, mert csak az biztos, hogy nem gratulált hozzá. A kötetben azt bizonyítottam be (mint azt Mandics György kritikusom helyesen felismerte), hogy minden fontosabb és régi magyar jelképnek köze van a székely rovásjelekhez. Amiből következően a székely jelek a magyar kultúrával és lélekkel olyan szorosan össze vannak forrva, ami kizárja a székely írás idegenektől való átvételét.

Az első fejezetben a világmodellekkel foglalkoztam, amelyek a székely írás "f" (Föld) jelével rokoníthatók. Éppen ezért szinte nem is tehettem volna más ábrát a kötet címlapjára, mint az akkortájt kiásott biharkeresztesi hajfonatkorongot (1. ábra). Ez a honfoglalás kori korong ugyanis egy csodaszép felülnézeti világmodell, amelyik ráadásul a szülőfalumban került elő, nem messze attól a háztól, ahol Varga Sándor nagybátyám udvarán először ültem lovon. Így adódott, hogy tudományos publikációban én közöltem elsőként ezt a szép tárgyat.

1. ábra. A kötet, amelyet Fodor István minden bizonnyal a kezében tartott

Ez volt tehát az a kötet, amelynek köszönhetően volt szerencsém közvetett kapcsolatba kerülnöm Fodor Istvánnal. Amikor ugyanis megjelent, rögvest kaptam egy telefont a "szakmától".

No, nem a kötetben közölt - bocsássa meg a szerénytelenségemet az olvasó! - nagy horderejű felismerésemhez gratuláltak. Az valahogyan senkinek sem szúrt szemet közülük. Vagy ha mégis volt valaki, aki észrevette a gondolat erejét, akkor az elintézhette a dolgot egy káromkodással és nem gratulált hozzá.

Nos, engem egy kedves régésznő hívott fel és figyelmeztetett, hogy a szakmában bevett szokás szerint az ásató régész joga az első közlés és igazán nem kellett volna ezt a szabályt felrúgnom. Fodor István igazgató azt mondta erről az esetről - tájékoztatott - hogy ezt nem fogják elnézni, hanem most már példát statuálnak.

Én akkor egy ideje az írásaimból éltem és volt némi elképzelésem a szerzői jogról, de felrémlett bennem, hogy hátha rosszul értelmezek, vagy nem ismerek minden vonatkozó jogszabályt és mégis csak elkövettem valamilyen hibát az akaratom ellenére is. Ezért aztán elmentem a Szerzői Jogvédő Hivatalba (lehetséges, hogy akkor már Artisjusnak hívták?) és a jogászukkal megbeszéltem a kérdést. Azt mondta, hogy a régészek is emberek, szeretik körülállni azt, amit találtak, hogy más ne férjen hozzá, de ezt a törekvésüket a szerzői jog nem támogatja. A leleten nincs már szerzői joga senkinek, annyira régen meghalt az ismeretlen alkotója. A róla készített fénykép esetében lehetne beszélni szerzői jogról, de az sem a múzeumé, hanem a fotósé. S mivel én nem a fényképüket közöltem, hanem a sajátkezű grafikámat, nagyjából gratulálhatnak a rajzomhoz, egyéb lehetőségük nincs.

Tájékoztattam erről a régésznőt és a bánatát enyhítendő felajánlottam nekik a grafikámat, hogy használják azt bárhol, ha kívánják. Elzárkózott előle, mondván, hogy jó grafikusuk van. (3)

Jegyzetek

(1) Götz László 1934-ben, a Tapolca melletti Halastópusztán született, ahol édesapja a Veszprémi Püspökség uradalmi intézője volt. Szüleivel 1940-ben Sümegre került, ahol e nagymúltú dunántúli kisváros ihletett légkörében alsóbb és középiskoláját végezte. Már itt kitűnt érdeklődésének sokoldalúságával. 16 évesen Miltont olvasott, elmélyült az asztro-fizikában, a történelemben való jártasságával, lenyűgöző olvasottságával pedig tanárait is ámulatba ejtette. "Osztályidegen" bélyeggel megjelölve, de beállítottsága miatt is a bölcsészetre nem juthatott be, így Pécsett lehetett orvostanhallgató. Az 1956-os szabadságharc megtorlása elől ötödévesen Ausztriába távozott és egyetemi tanulmányait ott folytatta. Tehetségére jellemző, hogy - nem tudván még kellően németül - a belgyógyászat professzora beleegyezett, hogy latinul vizsgázzon. Bécsben szerzett orvosi diplomát, majd letelepedési helyén, az alsó-ausztriai St. Pöltenben bőrgyógyász szakorvosi képesítést. Hivatása gyakorlása mellett itt kezdték foglalkoztatni a magyar őstörténet vitás kérdései. A hatvanas évek közepén történt, hogy egy osztrák napilap a TASSZ hírügynökségre hivatkozva leközölt egy archeológiai hírt: szumér hajót ástak ki a dél-uráli régióban. Ez a közlés - elmondása szerint - a kételkedés csíráját kibontakoztató hatás volt számára az eddig tanult finnugor származásunk kizárólagosságát illetően. Ekkor kezdte beleásni magát abba a tengernyi archeológiai, nyelvészeti és magyar őstörténeti szakirodalomba, amelynek elemzése, majd szintézise életműve megteremtéséhez vezetett. Ezirányú látókörének kibővítése céljából a bécsi egyetem bölcsészetén több féléves régészeti, őstörténeti stúdiumokat hallgatott. Meghatározó volt magyar őstörténeti szemléletének kialakulására - mintegy két évtizeddel ezelőtt - megismerkedése László Gyula professzorral, aki akkor a nagyszentmiklósi kincs ismételt vizsgálatára huzamosan Bécsben tartózkodott. Mester - tanítványi kapcsolatuk, barátságuk gyümölcseként is értékelhetjük azokat a régészeti, őstörténet-tudományi és nyelvészeti értekezéseket, amelyeknek megírására, majd megjelentetésére "Keleten kél a Nap" főcímmel az 1980-as évek elejétől kezdődően került sor. E munkájában értékelte Fodor István régész teljesítményét is. Tanulmánysorozatának értékelését 1989-ben László Gyula adta meg, az "Életünk"-ben megjelent tanulmányában. Ezt a követően a "Népszava" könyvkiadó gondozásában 1990-ben jelent meg a sorozat "Kettős mértékkel" c. kötete, azonban a további kötetek újbóli immár hazai kiadására nem kerülhetett sor. A Püski Kiadó a szerző halála előtt (1992) néhány hónappal befejezett életművének - most már ötrészes - tanulmánysorozatát adta ki a hazája és a népe eredetére, őstörténetére kíváncsi magyar olvasó számára. Kegyelettel csatlakozunk László Gyulának (az MDF - Akadémia 1992 szeptemberi rendezvényén) Götz Lászlót méltató és értékelő emlékelőadása zárszavaihoz: "Legyen áldott az emléke!"

(2) Mekkora görcs és tehetetlen düh lehet ebben a szégyenletesen leszerepelt "tudományos konszenzusban", ha egy nekrológban ilyen előkelő helyen jelenik meg a róluk szóló alapos kritika visszhangja (tudományos igényű ellenvélemény és párbeszéd helyett)?

(3) Ezen állítása valóságértékét nem tudom megbecsülni, mert lehetséges, hogy akkor valóban volt jó grafikusuk. Ám amikor a budapesti késő középkori jelvényt rajzolták le néhány évvel később, akkor bizony nagyon elrontották, a felismerhetetlenségig összemaszatolták az addigra eleve már lereszelt felületű tárgy képet. Lehetséges, hogy ezt az "eredményt" nem is a grafikai tehetség, hanem egyfajta történelemhamisítási szándék döntötte el?

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: A magyarság jelképei

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza: Mandics György róvott múltja

Varga Géza: Mit árul el a Föld hieroglifa az írás keletkezéséről?

Varga Géza: A Childerich-kincs Föld hieroglifából (világmodellből) kiemelkedő kettős keresztje

Varga Géza: Alán amulett Föld hieroglifával

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza

Őrségi szállás ágyvégei

www.cserepmadar.hu     www.csinyalohaz.hu

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó