Genevieve von Petzinger kutatási eredményeire Kőnig Adrienn hívta fel a figyelmemet, amiért itt is köszönetet mondok.
A kanadai Victoria Egyetem paleoptrológusa által végzett kutatások vetették fel ismételten a kérdést, hogy a barlangok mélyén lévő lineáris jelek az írás kezdetét jelentik-e. Amire igennel válaszolhatunk.
Azt tehetjük hozzá, amiről ő nem szólt, hogy az általa feltárt kőkori jelek többsége azonos a székely írás jeleivel. Ahogyan azt a korábbi dolgozatainkban és végül a Magyar hieroglif írás c. kötetben már közreadtuk. Gratulálunk a fiatal kutatónőnek az eredményeihez és köszönjük, hogy ezáltal - az eredményeinket nem ismerve - igazolta az álláspontunkat!
Mi magyarok már tudjuk, hogy ez a most szenzációként terjedő hír nem is igazi újság. Számunkra sem a kőkori írás, sem a barlangi írás léte nem meglepő.
Azt, hogy a székely jelek kőkori eredetűek, megelőzően már két kötetben is közreadtam. A legkorábbi ismert emlékek (a 15 000 éves Mas d' Azil-i és a 6000 éves Tordos-Vincsa jelkészlet, meg a szintén kőkori eredetű indián népi jelek stb.) összefüggései alapján azt feltételeztem, hogy az írás a Közel-Keleten alakult ki legalább 50 000 évvel ezelőtt s az onnan szétterjedő népcsoportok vitték magukkal a világ különböző tájaira. Genevieve von Petzinger felismerése ezt most megerősítette.
Varga Csaba a könyveimet olvasván kezdett a saját kutatásaiba és ennek során ő fedezte fel és említette hazánkban elsőként, hogy a kb. 30 000 éves barlangrajzokon megtalálhatók a legkorábbi ismert lineáris írásjelek is.
Most ugyanezt látszik elismerni a nyugati írástudomány is. Genevieve von Petzinger igen sok barlangot végigjárt, vagy inkább kúszott és ezt a felismerést kiterjesztette lényegében az egész világ területére. A világ neolitikus barlangi íráshasználata nagyjából ugyanazokat a jeleket alkalmazta. Ez igazolja a feltételezésemet az írás monogeneziséről (egy központban való kialakulásáról).
Azt azonban még mindig nem sejti a nyugati tudomány, hogy e kőkori jelek legjobban a székely írásra hasonlítanak. A kutatónő által felmutatott európai jelek esetében elvégeztem az összehasonlítást a székely jelekkel (1. ábra). Az egyezés nagyfokú, szinte teljes azonosságról beszélhetünk.
A felismerés közzétételében a magyarországi sajtó és a "tudományos" folyóiratok szerkesztőségeinek segítségére az eddigiek alapján nem számíthatok. Mert amit a nyugati tudományos fórumok hajlandók tudományos eredményként elfogadni és közölni, azt a hazai fórumok csak jelzőosztogatással honorálják (a dilettánstól az elmebetegig). Az eltérés oka a súlyos szakmai és etikai deficit, ami a "tudományos konszenzust" az előző átkosoknak köszönhetően máig jellemzi. (1)
Von Petzinger publikációjának értékelése nem merülhet ki a jelhasonlóság felmutatásában. Tudunk egy s mást mondani ezeken felül a képi tartalomról, a jelentésről sőt a hangalakról is, mert a következő évezredekből ismert párhuzamok erre lehetőséget adnak. E segítő párhuzamok esetenként képszerűbbek és további jelek is társulnak hozzájuk, amelyek pontosítják az alapjel értelmét.
A Genevieve von Petzinger által bemutatott jelek kétségtelenül a kőkori ősvallás jelképei voltak.
A székely írásjelekkel való azonosításuk segített a hangalak és az akrofónia rekonstruálásában is, ami azt jelenti, hogy elvileg lehetőségünk van rövid kőkori szövegek elolvasására (a mondanivaló megértésére és kivételesen a hangalak megközelítésére is).
Ezekből ízelítőt adnak az alábbi képek. Bővebb magyarázattal szolgál a Magyar hieroglif írás c. kötet.
2. ábra. Az Éden egy forrásból négy irányba induló szent folyóinak térképe, a jelentése: Bél (a fiúisten neve)
4. ábra. Az égig érő fa (a Tejút) egyfajta ábrázolása, a magyar címer része, a jelentése: Egy (nem számnév, hanem a fiúisten egyik neve, vagy jelzője)
5. ábra. A Tejút folyóként való ábrázolása a függőleges hullámvonal, e változat jelentése Ak "patak, Heraklész"
6. ábra. Az Istennel azonos égig csapó hullámtaraj rajza is a Tejút jelképe, a jelentése: jó "folyó, az Isten egyik neve"
Jegyzetek
(1) Örökbecsű példája a hazai szerkesztőségek félreműködésének az Élet és Tudomány szerkesztőségével megtörtént esetem. Írtam ugyanis nekik kéretlenül egy kis cikket vagy 30 évvel ezelőtt, mert ki kellett javítanom egy korábbi, téves állítást tartalmazó cikküket. A cikk részleteire már nem emlékszem, mert írtam vagy 3000 hasonlót s nem vezettem róluk megfelelő nyilvántartást. Az vesse rám ezért az első követ, aki küldött a nem létező adminisztratív segéderőm fizetésére. Nos, a szerkesztőség ezt a cikket elküldte lektorálásra Grétsy László nyelvésznek. Ő azt a nem túl okos választ adta rá, hogy ehhez nem ért, de nem javasolja a közlését. A szerkesztőség pedig ezt a szakmailag tökéletesen megalapozatlan, egyébként pedig etikátlan lektori véleményt elfogadta. Időközben a főszerkesztő személye megváltozott, talán többször is, de az álláspontjuk a cikkem közölhetőségét illetően változatlan maradhatott. Az egyik későbbi főszerkesztőhöz beugrottam rákérdezni a cikk sorsára, mire ő kihúzta az asztafiókját és megmutatta: még mindig ott őrizte a cikkemet, ám közölni nem merte. Hasonló történetet tudnék mesélni a Magyar Nyelv és a Nyelvtudományi Közlemények portájáról is. Pedig a cikkeim közlése több ismert hazai tudósnak segített volna elkerülni az erkölcsi és szakmai bukását, például a karcagi csatkarika, vagy a "tprus" mondatjel értékelését illetően.
Érthető a szerkesztőségeknek ez a csődsorozata, hiszen nem csak szaktudás kellett volna a cikkeim ellenőrzéséhez, hanem politikai bátorság is a közlésükhöz, ám ezek hiánycikknek számítanak azóta is. Az ilyen tájba simuló "tudósoknak" és szerkesztőségeknek, meg a hasonló "színvonalú" egyetemeknek köszönhető, hogy a magyarság tömegei ma sem ismerik igazán a tényeket a saját írásuk kezdeteiről. Szerencse, hogy Genevieve von Petzinger a jelek szerint kíváncsibb és szorgalmasabb volt annál, mint azt talán a magyarországi "tudományos konszenzus" is helyesnek tartotta volna.
19. ábra. Egy másik kötet
Irodalom
Genevieve von Petzinger (profil, Viktória Egyetem)
Szegedi Kristóf István az academi.edu hasábjain:
VálaszTörlésKedves Varga Géza! Ezek az „eredmények” maximum a saját pszichoszociális terében igazolják Önt. Valóban nagyon izgalmasak az őskőkori szimbólumok, de a jelentésük örökre rejtély marad. Nyilván el lehet olvasni azokat magyarul, ugyanúgy, ahogy az ilyen gondolatok olvasásakor összeráncolódó homlokom vonalait is lehet olvasni. Üdv, SzKI
Martoni Viktor válasza:
Kedves Szegedi Kristóf István! Egyetértek Önnel abban, hogy nem ért egyet Varga Gézával. Viszont nem értek egyet a módszerével: a bejegyzései ezen a szinten maradnak: "holdkóros elképzelés", "maradok a harsány nevetésnél" stb. Nem ártana, ha ezek helyett valami szakmai (ellen) érvvel állna elő. Nem kell ide doktorit írni, röviden is elég összefoglalni a lényeget. Nincs meg link van van a világon.
Varga Géza:
Kedves Martoni Viktor úr! Egyetértek azzal az álláspontjával, hogy a debil röhögés nem érv egy tudományos vitában. Ezt Ön jól tudja. Az azonban eltúlzott igény, hogy az álláspontommal szemben Szegedi Kristóf Istvántól valami komolyabb, meggyőzőbb, netán tudományos igényű érvet vár. Ilyesmire hiába vár. S nem csak azért, mert Szegedi Kristóf István - a jelek szerint - csak röhögésre képes. Hanem azért is, mert az állításaim tudományos igényű cáfolata elvileg sem lehetséges. Ugyanis az elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján a jelek hasonlósága a genetikai kapcsolatnak köszönhető. S ezt az érvet nem tudják sem megkerülni, sem átugrani. Marad az Önök számára a jelzőosztogatás, a debil röhögés, az elhallgatás, netán a cenzúra ...
Varga Géza:
VálaszTörlésÁm ha most megpróbálnák összeszedni a tudományos igényű érveiket, amelyekről úgy vélik, hogy cáfolni látszanak az álláspontomat, az sem vezetne az Önök számára kedvező eredményre. Csak az derülne ki, hogy azokra a felvetésekre már évekkel ezelőtt válaszoltam és bebizonyítottam az erőtlenségüket. Ismerem a kérdés szakirodalmát és sok hasonló vitában vettem már részt. Valójában a "tudományos konszenzus" álláspontja nincs alátámasztva és az alátámasztása nem is lehetséges. Nem csak azért, mert a képviselői szakmailag és etikailag is alkalmatlanok, hanem mert a kőkori jeleket és a székely írásjeleket genetikai kapcsolat fűzi egybe. Ez a tény és minden más ehhez képest huszadrangú. Minél hamarabb megemésztik, annál hamarabb lesz korszerű a tudásuk.
Nagyon különös, hogy nálunk az ország területén már többszáz kis-stadion méretű, fábol készült köralakú építmény található. Ezek emberderék vastagságú fakapukból állnak. Véleményem szerint ezek a létesítmények a tudomány teremtő objektumai. Ezekben középen állva a napjárás precízen megfigyelhető. Valószínű, hogy ezeket az utolsó jégkorszak idején találták fel és megismerték az évszakváltások rendjét. Megtervezhették a létszükséglethez fontos tennivalók: élelmiszer raktározás, szálláshely kialakítás, ruházkodás megteremtésének idejét. A felkészültség révén megszűnik a kannibalizmus, ha a szomszédok elmenekültek vagy elfogytak a gyerekeiből sem kellett elfogyasztani egyetsem. Az istenük szerető gondoskodó Istenné vált, namkellett már sem gyerekáldozat, sem néhány elkapott szomszéd szívének a felmutatása. Nm részletezem mibő jutottam erre a meggyőződésre, de aki ismeri világunk való történelmi elemeit az rájöhet mindenre. Ja, még annyit, hogy az utolsó jégkorszak itteni lakói demokráciában éltek. Minden itteni ember tisztában volt azzal, hogy a létezésének alapja a szükségleteinek megteremtése. Az ide betolakodó hordák - add ide, nemadod, nyissz - kialakítják az alá-fölé rendelő struktúrákat, meg a rabszolgaségot. Ha a tudomány birtoklói nem a hordák gondolkodásmódja alapján őrzik az általuk kreált fantazmagóriákat, akkor idővel kialakul a valódi történelem tudomány. Nevem mellékes, építészmérnök vagyok, min.vezető főtanácsosként mentem nyugdijba.
VálaszTörlésKöszönöm a figyelmét!
Törlés