Dr. Révész Péter professzor úr a Miskolci Bölcsész Egyesület által szervezett előadásában bemutatott egy Evans által közölt minószi hieroglifikus "rozettát" (1/a és 1/b. ábra). Evans is a hieroglifa szót használta a minószi jelekről szólván és - Simon Péter álláspontját követve - ugyanezt a szakkifejezést használja e sorok írója is pl. a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
1/a. ábra. A minószi "kettévágott rozetta" (Evans és Révész Péter nyomán készített fotógrafika)
Révész Péter azt feltételezi, hogy a székely jelek a minószi hieroglifákból alakultak ki. Az alább elemzett minószi jelmontázs annyiban támogatja a professzor úr álláspontját (1), hogy kétségtelenné teszi a két rendszer kapcsolatát. Az elsőséget azonban a hasonló összefüggések alapján nem lehet bizonyítani. Az elsőség kérdésére az ad választ, hogy a székely írás jelpárhuzamai már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig, míg a jellegezetes minószi jelekről ugyanez nem mondható el. Azaz Révész Péter professzor úr nincs igazán tisztában azzal a szakterülettel, amelyikbe hozzáértés nélkül belekotyogott. A minoszi-magyar összefüggéseket - mivel az írás monogenezissel alakult ki - csak akkor lehet a helyükön értékelni, ha szélesebb kitekintéssel vizsgáljuk meg a szóba került jelek és írásrendszerek kapcsolatát. Erre Révész Péter úrnak lehetősége lett volna, mert rendelkezik a Magyar hieroglif írás c. kötettel, ám - a jelek szerint - elmulasztotta a hasznosítását. Ezért egy téveszmével többet könyvelhet el magának.
1/b. ábra. Bal oldalon az Evans által két "fél-rozetta"-ként meghatározott minószi motívum (valójában a Tejút hasadékának rajza ez, a benne karácsonykor születő napistennel), amely azonosítható a somogyi sótartó világoszlopának közepén lévő népi "us" (ős) jellel (a Révész Péter által vetített ábra fényképe)
Az Evans által közölt minószi hieroglifák között több nyilvánvaló párhuzama van a székely jeleknek (l. A székely rovásírás eredete, 2005/31.!). Azaz a professzor úr eleve nyitott kapukat döngetett. Ez az ismert tény alátámasztja Révész Péter professzor úr megállapítását, miszerint a minószi hieroglifák rokonságban vannak a székely írással. Régen esedékes kutatómunkát vállalt magára, amikor a minószi és a magyar jelkincs közötti kapcsolatok tisztázására vállalkozott. Dolgozata azonban csak azt illusztrálja, hogy ezt senki sem képes elvégezni a szükséges tudás nélkül.
Figyelemre méltó az Evans által "fél rozetta"-ként említett minószi motívum és a somogyi világoszlop erre hasonlító részletének összefüggése (1/b. ábra). Erről ugyanis némi írás- és vallástörténeti áttekintés után megállapítható, hogy a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő Nap vagy napisten ábrázolásáról van szó. A nagy karriert befutó, végső soron kőkori eredetű ábrázolási konvenció példái között olyan is akad (például a kínai "középső út" jel, lásd a 2/a. ábrát!), amelyikben ez a részlet a minószihoz és a somogyihoz hasonlóan lencse alakú.
Az alaposabb szemrevételezés során az is nyilvánvalóvá válik, hogy Evans ábrája egy jelmontázs, amely szó- és mondatjelekből áll. Szó- és mondatjelei a székely írásnak is vannak, amint a magyar népi, uralmi és vallási jelkészletben a mai napig használatban vannak a székely jelekkel rokon szó- és mondatjeleink (3). Ha e minószi szó- és mondatjeleket a magyar és hettita megfelelőik segítségével elolvassuk, akkor egy ősvallási szertartás szövegkönyvét ismerjük meg.
Figyelemre méltó az Evans által "fél rozetta"-ként említett minószi motívum és a somogyi világoszlop erre hasonlító részletének összefüggése (1/b. ábra). Erről ugyanis némi írás- és vallástörténeti áttekintés után megállapítható, hogy a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő Nap vagy napisten ábrázolásáról van szó. A nagy karriert befutó, végső soron kőkori eredetű ábrázolási konvenció példái között olyan is akad (például a kínai "középső út" jel, lásd a 2/a. ábrát!), amelyikben ez a részlet a minószihoz és a somogyihoz hasonlóan lencse alakú.
Az alaposabb szemrevételezés során az is nyilvánvalóvá válik, hogy Evans ábrája egy jelmontázs, amely szó- és mondatjelekből áll. Szó- és mondatjelei a székely írásnak is vannak, amint a magyar népi, uralmi és vallási jelkészletben a mai napig használatban vannak a székely jelekkel rokon szó- és mondatjeleink (3). Ha e minószi szó- és mondatjeleket a magyar és hettita megfelelőik segítségével elolvassuk, akkor egy ősvallási szertartás szövegkönyvét ismerjük meg.
2/a. ábra. A kínai "középső út" szójel Karlgren nyomán, az égig érő fát (Tejutat), a kozmosz forgástengelyét ábrázolja, ami valóban az égbe vezető "középső út", a jel legfontosabb jellemzője a függőleges tengelyen a Tejút hasadékának ábrázolása
2/b. ábra. A Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester által készített elolvasható másolaton az égig érő fa hasadékában kél a Nap
A minószi jelmontázs egy ősvallási szertartás szövegkönyve
Evans egy sorminta egyik elemét közli (1/a. ábra). A rajz könnyen részeire bontható, mert jól azonosítható jelekből áll (azok számára, akik ismerik a magyar hieroglifákat). E szó- és mondatjeleket értelmezve valamivel többet is lehet mondani annál, mint hogy két "fél-rozetta" látható a minószi rajzon. Révész Péter kézenfekvően magyarázza azt kettévágott napábrázolásnak. A hasonló (teljes kört alkotó) sugaras minták valóban a Nap jelképei (1/a. és 3/a. ábra).
3/a. Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester egyik (régi edényről másolt) Nap-mintája, különösen a sugarait illetően, valóban hasonló ahhoz, amit Evans két fél-rozettájának összeillesztésével nyerhetnénk
3/b. Bal oldalon fentről lefelé a hettita hieroglif írás "Nap" és "nagy" szójele, valamint rá szótagjele, középen az Evans által közölt "fél-rozetta", jobbra a magyar népi "Nap" hieroglifa részlete (fotógrafika Czibor Imre napjelképe alapján) és a székely írás "n" (nagy), valamint "r" (Rá/ragyogó) jelei
A minószi "fél-rozetta" a 3/b. ábra alapján a hettita (újabban luviai) hieroglif írás, valamint a magyar jelek segítségével egyaránt jól értelmezhető. Ez a Ragyogónál ragyogóbb Rá a nagyságos Nap mondatjele. Az elemi jelek egyezése nem véletlen, mert a hettita és a székely írásrendszert kb. 20 hasonló alakú jel köti össze, amelyek közül kb. 12 jel esetében tartalmi kapcsolat is kimutatható (l. Magyar hieroglif írás/449-450!). Ez a "rozetta" arra világít rá, hogy a minószi írásban is sok azonos jel van.
3/c. ábra. Az Evans "fél-rozettáit" elválasztó függőleges sáv valójában egy mondatjel, amely két ismert szójelből tevődik össze az égig érő fával azonos patakra/Istenre utalva, a bal szélső oszlopban fentről lefelé a hettita ax szótagjel és a "fa" szójel, a balról második oszlopban a nekik megfelelő minószi hieroglifák, a jobb szélső oszlopban pedig a székely írás Ak (patak, Heraklész) hieroglifája és "sz" (szár) jele, a mondatjel Ak szár (mai magyarsággal: Heraklész úr, vagy Patak úr) alakban olvasható el
A korábban megismert hieroglifikus írásemlékek egy részében (például Nenad korongja esetében) tapasztalható a székely "kis r"-hez és a hettita rá szótagjelhez hasonló jel megismétlése (a 3/b. ábrán ezek vízszintesen jelennek meg, az Evans által közölt eredeti ábrán azonban függőlegesek). Ez az ismétlődés azzal függhet össze, hogy az ősvallási szertartások során Rá napisten nevét, vagy a ragyogj, ragyog, ragyogtál, ragyogott stb. szavakat gyakran ismételgették az isten megidézésekor, majd a búcsúztatásakor (2). Ebből következően az egyik "fél-rozetta" az Isten megidézését, a másik pedig a búcsúztatását rögzítő szövegkönyv lehet, a két "fél-rozettát" elválasztó függőleges sáv pedig azt a pillanatot rögzíti, amikor az Isten jelen van.
Ez a magyarázat több oldalról alátámasztható.
Egyrészt a függőleges elválasztó sáv Ak szár (mai magyarsággal: Heraklész úr) olvasata is ezt támogatja.
Másrészt a rokon ábrázolásokon is az látszik, amikor a Nap az égig érő fa hasadékában megszületik (2/b. ábra).
Harmadsorban a katolikus egyház az Ars sacra keretében ma is tanítja, hogy a templomokban látható, Krisztus születését ünneplő mandorla a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő Nap rajzából alakult ki.
A csillagászati helyzet is ugyanez: karácsonykor a Nap évezredek óta a Tejút hasadékában kél. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a csillagos eget a kőkor óta figyelő eleink ne tartottak volna szertartásokat a magasztos pillanat tiszteletére.
Ez a magyarázat több oldalról alátámasztható.
Egyrészt a függőleges elválasztó sáv Ak szár (mai magyarsággal: Heraklész úr) olvasata is ezt támogatja.
Másrészt a rokon ábrázolásokon is az látszik, amikor a Nap az égig érő fa hasadékában megszületik (2/b. ábra).
Harmadsorban a katolikus egyház az Ars sacra keretében ma is tanítja, hogy a templomokban látható, Krisztus születését ünneplő mandorla a karácsonykor a Tejút hasadékában kelő Nap rajzából alakult ki.
A csillagászati helyzet is ugyanez: karácsonykor a Nap évezredek óta a Tejút hasadékában kél. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a csillagos eget a kőkor óta figyelő eleink ne tartottak volna szertartásokat a magasztos pillanat tiszteletére.
4. ábra. A minószi "fél-rozetták" jelkészlete megtalálható a hettita (luviai), avarhun és székely (magyar) jelkészletben is
Az Evans által közölt képszerű minószi jelmontázs (1/a. ábra) minden elemi összetevője megtalálható a székely írásban, ezért ezt a minószi írásemléket a magyar hieroglif írás (a székely írás elődjének) szójeleivel gond nélkül megértjük és részben hangzósítani is tudjuk (azaz meg tudjuk közelíteni az olvasatot).
Ez az olvasat (az ősvallási szertartás szövegkönyve) megközelítőleg a következőképpen rekonstruálható (4):
Ragyogj Rá! Ragyogj Rá!
Felragyog Rá, a nagyságos Nap!
Ak szár "Heraklész úr, az égi patak"!
Ragyogott a ragyogónál ragyogóbb Rá.
Ragyogott Rá, a nagyságos.
A Révész Péter professzor úr által a két írásrendszer (a minószi és a székely) között feltételezett összefüggés kétségtelenül létezik, sőt a vizsgált példa alapján meglepően közvetlen. A minoszi hieroglifikus írások elsőbbsége azonban nem bizonyítható.
Jegyzetek
(1) A végső szó kimondásához (az elsőség megállapításához) Révész Péter tudása nem elegendő, mert ahhoz igen sok további szempontot is figyelembe kellene vennie. A legfontosabb körülmény az, hogy a székely írás (pontosabban a székely írás elődje, a magyar hieroglif írás) jelei már a kőkorban el voltak terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, ezért a minószi és a székely írás között most kimutatott, kétségkívül feltűnő egyezés-sorozat súlyos, de nem végső érv, amíg a világ lényegében összes klasszikus jelrendszerében nem mértük fel a magyar-azonos, vagy magyargyanús jelek számát és a hasonlóságok minőségét.
Kétségtelenül nagyon csábító valamelyik ismert ókori írásból származtatni a székely írást, ám több ellenérv is felmerül. Például az, hogy a székely jelek párhuzamai ott vannak mindegyik ismert antik írásban, ezért a székely írás - amint arra seregnyi példa van - szinte tetszés szerint lenne származtatható bármelyik korábbinak gondolt írásrendszerből. Révész Péter ebbe a komolytalan versengésbe szállt és bukott bele.
Valószínű, hogy a székely jeleket használó csoportok több hullámban vonultak északra a déli magaskultúrákból (a bibliai Éden területéről, vagy annak környezetéből, ahol a jeleink vagy 50 000 évvel ezelőtt megszülettek) s amíg ezeket a hullámokat nem tudjuk megkülönböztetni egymástól, addig lehetetlen pontos képet alkotnunk a székely írás eredetéről. Egyébként is fordított irányú lehetett a székely jelek elterjedése. Nem valamelyik ókori magaskultúra írását vette át a magyarság, hanem a kőkori magyar írásból (a magyar hieroglif írással azonosítható ősírásból) származnak az antik írások. Csak így magyarázható a magyar-azonos jelek feltűnő és igen korai jelenléte minden antik írásban és jelrendszerben. Emlékeztetni kell a Nemetz Tiborral elvégzett matematikai valószínűségszámítás eredményére, amely szerint ezek a jelhasonlóságok nem tekinthetők véletlen egyezésnek, hanem csak az írásrendszerek genetikus kapcsolatának számlájára írandók. Ezen összefüggések ősvallással kapcsolatos magyarázatát lásd a Magyar hieroglif írás c. kötetben!
(2) Azaz egyetlen jellel jelölhették a Rá, ragyogó, ragyogj, ragyog, ragyogott stb. szavakat. Ez a lehetőség csak ragozó nyelvű nép szójeles írására igaz, amiből következően a minósziak (és a hasonló típusú szertartási szövegkönyvek feltalálói) ragozó nyelvűek voltak.
(3) Veit Gailel tollából forrásunk is van a székelyek szó- és mondatjeleiről. Ez azért nem közismert, mert az akadémikus áltudomány nem kívánja tájékoztatni a nemzetet írásának valódi természetéről. Az ellenségképzőként működő egyetemek ma is olyan "tudósok" generációit öntik a magyar értelmiség nyakába, akik a székely írás eredetéről tanított hazugságokon kívül a tényeket felismerők becsmérlésére lettek kiképezve.
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
Varga Géza: A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele?
Varga Géza: A székely rovásírás eredete
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján
Varga Géza: Ősvallási szertartás szövegkönyvének vázlata a rakamazi turulon
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele?
Varga Géza: A székely rovásírás eredete
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján
Varga Géza: Ősvallási szertartás szövegkönyvének vázlata a rakamazi turulon
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Ez itt az őrségi szállás-reklám helye
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése