Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült

1. ábra. A kiadványok, amelyekben a párbeszéd elkezdődött: A finnugor elmélet alkonya, az Eleink c. folyóirat egyik korábbi számának címlapja és az Így írtok ti magyar őstörténetet

Az 1. ábrán látható kötetek a nyelvtudomány számára remélhetőleg fordulópontot jelentenek, mert ettől kezdve a sumér nem rokontalan szigetnyelv. Az eszmecsere folytatódott a Folia Uralica Debreceniensia 13. számában és a blogomban.

Sikerült elültetni egy gondolatot, amelynek szárba szökkenése és további hasznosítása várható. Persze jobb lett volna, ha Csúcs Sándor pontosan idéz s a nevemet is feltüntetni az idézet alatt. 

Az Eleink, amelynek Erdélyi István vezette szerkesztősége nem volt hajlandó A hurrita lineáris írás c. cikkem közlésére, a 2008/1-es számban Csúcs Sándornak köszönhetően két gondolatot is felidézett egy nyelvészeti tárgyú kötetemből (Varga/2006).

2. ábra. A kötet, amely felkeltette Csúcs Sándor professzor úr megtisztelő érdeklődését

Az első esetben nincs szó tudománytörténeti jelentőségű fordulatról, (ezért?) Csúcs Sándor itt megemlíti a nevemet is: "Még a finnugor nyelvrokonság esküdt ellensége (1), Varga Géza is elismeri, hogy a jelenleg ismert nyelvek közül a finnugor nyelvek állnak a legközelebb a magyarhoz (A finnugor elmélet alkonya, 54. old.)". Majd – a tényeknek megfelelve – hozzáteszi: "Persze nincs szükségünk Varga Gézára ennek megállapításához".

A következő esetben azonban eltérő a helyzet. Itt (egy kis hibával megtoldva) átveszi és előadja a "Pánmagyar megoldás" című fejezetem lényegét, azonban az abból következő konzekvenciák levonása és a nevem említése nélkül.

Rédey Károllyal vitatkozva így fejtettem ki ezt a tételt a kötet 187-188. oldalán:

"Hiszen éppen az okozza a zűrzavart, hogy a magyar nyelvet túl sok idegennek nyilvánított nyelvvel lehet rokonsági kapcsolatba hozni: azaz nem kevés, hanem túl sok a gyökér. Ez a nehézség azonban csak látszólagos, mert megoldható az eredendő hiba kiküszöbölésével.

Mi ez az eredendő hiba? Nos, végső soron a finnugrizmus léte. Az az indokolatlan finnugrista feltételezés, hogy a magyar nyelv nem lehet rokona csak a kijelölt finnugor nyelveknek. Ha ezen túl tudunk lépni, akkor a sok rokonítás nem lesz ellentmondó, csupán új őstörténeti koncepció után kiált.

Erre az új (pontosabban a hagyományoshoz visszatérő) őstörténeti koncepcióra lehetőséget adnak a közelmúlt genetikai, régészeti, őstörténeti és írástörténeti eredményei, amelyek lényege, dióhéjban a következő:

Ádámról és Éváról minden nép rokona minden népnek, minden nyelv rokona minden nyelvnek. Ez a modern genetika nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a Homo sapiens sapiens kb. 150 ezer éve alakult ki Kelet-Afrikában. Kezdetben csak egy-két ember, majd egy család hordozta az új génkészletet s az ő utódaik népesítették be mintegy 100 ezer év alatt a Földet. Ezért aligha férhet hozzá kétség, hogy valamikor minden modern ember egy nyelven beszélt. Így szemlélve a kérdést, értelmetlen és tudománytalan azon vitatkozni, hogy egyik, vagy másik nép és nyelve rokona-e a magyarnak, vagy sem.

Nyilvánvaló az is, hogy minden genetikai és nyelvi rokonság-meghatározás téves, amelyik e tényre nem figyel.

Azaz elvileg rokonnak kell tekinteni azon nyelveket is, amelyek között sem a folyamatos nyelvi változásokat nem ismerjük, sem a nyelv tartalma nem hasonló, sem semmi más adat nem mutat a rokonságra. Ezek esetében azt kell feltételezni, hogy az eltelt hosszú időszakban az eredeti nyelv minden eleme kicserélődött, vagy a felismerhetetlenségig megváltozott. A rokonság azonban mindezek ellenére tény, csupán a nyelvtudomány nem ismeri a változások folyamatát és semmilyen módszerrel nem is rendelkezik, amellyel ez kideríthető volna.

Mindebből az következik, hogy az összehasonlításokat a lehető legszélesebb körben kellene végezni s minden hasonlóságot elsősorban a genetikus kapcsolattal kell magyarázni s csak olyan mértékben gondolhatunk a véletlen egyezésre, amennyire azt az elvégzett matematikai elemzés megengedi. Végső soron egyik nyelvet sem lehet rokontalan szigetnyelvnek minősíteni."

Csúcs Sándor nyelvész professzor – Angela Marcantonio állításaival vitatkozva – rövidebben adja elő a kötetünkből tanultakat:

"Ha elfogadjuk a Homo sapiens monogenezisét, akkor el kell fogadnunk az emberi nyelv monogenezisét is. Márpedig, ha az első emberek egy közös nyelven beszéltek, akkor a mai beszélt sok ezer nyelv kialakulása csak a nyelvrokonság feltevésével magyarázható. Más kérdés az, hogy a ma beszélt nyelvek többségének rokonsága az összehasonlító nyelvtudomány eszközeivel a nagy időbeli távolság miatt nem mutatható ki."

Rövid, de nagy jelentőségű beismerés ez, amelynek horderejét talán maga Csúcs Sándor sem gondolta végig (vagy ha igen, akkor az az emberi és tudósi értékeit emeli ki). (2) Azonban ennek ecsetelése helyett nézzük meg a hibákat, amelyeket a professzor úr elkövetett:

sumér	etruszk	magyar
as, is „egyetlen, egyedüli”	ais, eis „istenség”	ős (az isten előtagja)
ab, abba „apa, nagyapa”	apa „apa”	apa
gar „tenni, csinálni”	car „csinálni”	gyártani
bar „égni, tűz”	vers „tűz”	perzsel, pirul, forró
zal, zalag „fényleni, kitűnni”	zil, zilac „méltóságnév”	csillog, gyullad  (gyula méltóságnév)
du 3, de 6 „tenni, csinálni”	thez „tenni, csinálni”	tesz
mah „nagy, hatalmas”	macstrev „méltóságnév” (vö. latin magister!)	magas
kud „tartály”	qut-un „edényféle”	kád
tin, din „élni, élet”	Tin „nap, napisten”	Ten „isten”
ud utu „nap, napisten, idő”	usil „nap, napisten”	üdő, idő

3. ábra. Sumér – etruszk – magyar szópárhuzamok;

e szavak összehasonlítása – Csúcs Sándor professzor úr ki

nem mondott engedélyének köszönhetően – immár nem tudománytalan

- Az általam használt Homo sapiens sapiens megnevezésben azért szerepel kétszer is a sapiens szó, mert ez a háromtagú elnevezés a mai ember tudományos megnevezése, amelyre a Földünket benépesítő modern embercsoport megkülönböztetése végett van szükség. El kell határolni a mai embert a Homo sapiens korábban kihalt, egyéb képviselőitől. (3)

Mivel Csúcs Sándor professzor úr csak Homo sapiens megnevezést alkalmaz a cikkében, ebből következően az állítása egyszerűen nem igaz. Ha a most létező nyelvek rokonságáról beszél, akkor tudnia kell, hogy ezek elválása kb. 150 000 évvel ezelőtt, a Homo sapiens sapiens nevű modern emberfaj megszületésekor kezdődött meg. Ezt nem keverheti össze a Homo sapiens monogenezisével, ami egy korábban kezdődő és több kihalt mellékágat is magában foglaló történet.

Úgy vélem, hogy Csúcs Sándor professzor úrnak ehhez a tudományos kérdéshez is az elengedhetetlenül szükséges minimális ismeret birtokában kellene hozzászólnia, ha az MTA tudományos tanácsadóként tartja nyilván.

Csúcs Sándor professzor úr megtisztelhetett volna a nevem említésével is, ha már az ötletemet a magáévá tette. Nem gondoljuk persze, hogy a nyelvek monogenezisének elmélete tőlem származna, azonban úgy tűnt, hogy egyes finnugristákat emlékeztetni kell rá. (4)

Csúcs Sándor mondatainak a jelentőségét az adja, hogy immár engedélyünk van a korlátlanul tág körű nyelvösszehasonlító kutatásokra. Persze eddig sem kértük és most sincs szükségünk Csúcs Sándor engedélyére az effajta munkához. Mégis, örömmel nyugtázzuk, hogy immár szerinte sem lehet eleve tudománytalan a sumér-magyar, az angol-magyar, az indián-magyar valamint a bármelymásnyelv-magyar nyelvi hasonlóságok vizsgálata.

S persze okunk van annak feltételezésére is, hogy mindezek egyúttal genetikai-kulturális rokonság feltételezésére vonatkozó engedélyt is jelenthetnek (legyen az bármilyen csekély mértékű). Ez megnyugtató érzés (5) akkor, amikor a székely rovásírás és egyes távoli rendszerek (mint az indián jelek, vagy a hettita hieroglifák) rokonságát vizsgáljuk.

Ez utóbbiakról (a hettita és a székely jelek rokonságáról) is szó esett abban a cikkemben, amelyet az Eleink nem volt hajlandó közölni.

4. ábra. A Csúcs Sándor professzor úrral folytatott párbeszéd egyik állomása

---

Jegyzetek

(1) Ha a professzor úr az „esküdt ellenség” jelzővel a többször dokumentált, rendíthetetlen segítőkészségemre és jószándékomra utalt, amelyre minden becsületes kezdeményezés számíthat, akkor igaza van. De ha arra gondolt, hogy a magyar- és tudományellenes megszállók elvtelen kiszolgálóit könnyű megszeretni, akkor téved.

Csúcs Sándor professzor úrnak is meg kell értenie néhány dolgot.

- Egy tudományos igényű dolgozatban csak elfogadható teljesítmény esetén jár vállveregetés. Ez elvileg így volt az előző átkosban is, de a gyakorlatban ezzel nem kellett törődniük, mert az akkori diktatúra nagyobb védelmet biztosított a számukra.

- Az idő azonban eljárt, s a könyvkiadás monopóliumának megszűntével, az internet korának beköszöntével már nem alkalmazhatók változatlanul a régi módszerek. Aki a színpadon akar maradni, annak meg kell próbálkoznia az igazmondással.

(2) A magyar nyelvet a tudománytalanság vádja nélkül nem volt szabad távoli nyelvekhez hasonlítani. Róna-Tas András például a földrajzi határokat is megszabta, amelyen belül a magyar őstörténet kutatása engedélyezett. Különösen tiltott volt az ókori magaskultúrák felé tájékozódni. Ezért kapott szigorú, de alaptalan kritikát Mario Alinei professzor is az etruszk-magyar nyelvrokonság felismeréséért.

Ha minden nyelv rokona minden nyelvnek (ezt ismerte el Csúcs Sándor professzor úr az idézett bekezdésben), akkor szabadon keresgélhetünk nyelvrokonságra utaló jelenségeket a világ bármelyik nyelvében.

(3) A Homo sapiens kihalt alfajai közé sorolandó a Homo sapiens idaltu, a Homo habilis, a Homo erectus, a Homo heidelbergensis, a Homo sapiens balangodensis és a Homo rhodesiensis. Ezek a ma élő Homo sapiens sapiens-sel együtt alkotják a Homo sapiens fajt. A szerzők álláspontja nem mindig egyezik. A neandervölgyi embert (amelynek tudományos neve Homo sapiens neandertalensis) egyesek már külön fajnak tekintik.

(4) A sumér-magyar kapcsolatok tárgyalásakor igen sokszor emlegették a sumér nyelv rokontalan szigetnyelv voltát. Ezt a finnugrista ellenérvet Csúcs Sándor professzor úr fent idézett álláspontja a meghaladott téveszmék közé sorolta.

(5) Ki nem mondott, de nyilvánvaló beismerése ez annak, hogy eddig is jó úton jártunk; s hogy a ma még finnugrista fekélyekkel elcsúfított nyelvtudomány – a dilettánsokat követve – a pánmagyar megoldás irányába tájékozódik és teszi meg a kezdő lépéseit.

***

(A cikk megjelent az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben, 2010-ben, Budapesten, az Írástörténeti Kutatóintézet sorozatában)

Irodalom

Csúcs Sándor: Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz, Folia Uralica Debreceniensia 13.

Varga Géza: A finnugor elmélet alkonya (a pánmagyar megoldás felvetése)

Varga Géza: Így írtok ti magyar őstörténetet 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás (a pánmagyar megoldásra utaló bizonyítékok tankönyvszerű rendben előadva)

Varga Géza: Válasz Csúcs Sándor nyelvész "Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz" c. cikkére

Varga Géza: Párbeszéd a Tudomány embereivel és másokkal

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy őrségi szállás) kerti pihenője

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy őrségi szállás) tókájának részlete

Kötetlen biológiaóra a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy őrségi szállás) dombja alatti égerláp-rekvizitumban

 A veleméri Cserépmadár szállás (egy parasztházból kialakított őrségi szállás) Kamraszobája

A veleméri Cserépmadár szállás (egy őrségi szálláshely) borospincéjéből kialakított fürdőszoba-előtér