Fettich Nándor közölte a lócsontváz fején talált mistelbachi avar falerát (magyarul: boglárt). Értelmezhető és elolvasható jelek vannak rajta, ám az értelmezésük befejezetlen maradt. Pontos és teljes értelmezésre feltehetően már nem is vállalkozhatunk, hiszen a múlt jórészt elveszett. A magyar hieroglif írás felfedezése és megismerése azonban lehetőséget nyújt az eddigi értelmezések kiegészítésére.
1. ábra. A mistelbachi boglár rajza Fettich Nándor nyomán (balra) és a lelet hieroglifái (jobbra)
A boglár közepén a rögzítést lehetővé tevő szegecs, amellyel a ló homlokán lévő bőrszíjhoz erősíthették. A székely rovásjelekkel azonosítható jelek állatok testén való szerepeltetése több évezredes eurázsiai szokás, amelyet (avar közvetítéssel) a magyar jelhasználat képvisel napjainkban. Például a jogar oroszlánján lévő "j" (jó) jel is a magyar állameszme több évezredes gyökereire vet fényt.
A mistelbachi boglárt Fettich Nándor mutatta be. Bendefy László jelképnek tekintette és az értelmezéssel folytatta az ékszer leírását. A kérdéshez László Gyula is hozzászólt. A általuk előadottakra a székely írásjelek segítségével tehetjük fel a koronát.
A Fettich Nándor régész által lószerszámdíszként említett phalerákat (boglárokat) Bendefy László így ismerti:
"Egyszerű rátekintéssel megállapítható, hogy kivétel nélkül valamennyi a napkorongot ábrázolja. Ugyancsak fontos körülmény az is, hogy többjük aranyozott (így a gyulaiak), ami szintén összefügg azzal, hogy ezek a korongok a Napot jelképezik. ... Több ásatás alkalmával megállapítható volt, hogy a phalerák a sírba helyezett lókoponyán, illetve annak is a homlokán helyeztettek el, ami azt jelenti, hogy az életben is a phalerák a ló homlokát díszítették. Valóban kétségtelen, hogy a phalerák csakis a lovak homlokán kerültek alkalmazásra. ... Messze vagyunk attól, hogy tisztában legyünk azokkal a vallásos képzetekkel, amelyek a phalerák alkalmazása mögött rejlenek, de hogy valami ilyesmiről van szó, az kétségtelen."
A vasmegyei Dozmat eredeti regősének változatában (és ugyanígy az ország számos más vidékéről ismert változatban) olvassuk a csodaszarvasról:
"Homlokomon vagyon fölkelő ékes Nap ..."
... A "Júlia szép leány" című székely balladában, valamint egy moldvai magyar balladában a csodaszarvasból bárány lesz, de a nap ott van a homlokán:
"Azon ereszködék fodor fejér bárány,
A napot s a hódat szarva között hozván ..."
A moldvai magyarok "Márton sziep Ilona" című balladájában:
"Itt esz ereszkedik ed fehér báránkó ...
Sz e fejében vala ed sziép féniesz napfén ..."
Bendefy idézi László Gyulát, aki szerint "Nyilvánvaló, hogy itt a művészi gondolaton túli tényezőkkel kell számolnunk."
Azaz a tudomány eljutott az ősvallás szerepének felismeréséig, de azt - a finnugrista rosszallás légkörében - nevén nevezni nem merészelte. A boglár peremét borító székely "j" (jó) rovásjeleket (illetve azok avar párhuzamait) a székely László Gyulának sem sikerült felismernie. Ezzel az említett kitűnő tudósok nem állnak egyedül. Az akadémikus "tudományra" általánosan jellemző ősvallás- és írástörténeti tudatlanság, valamint az ősvallástól és a székely rovásjelektől való zsigeri irtózás megakadályozta a boglár jeleinek és szerepének megértését.
Bendefy máig ható fontos megállapítást tesz, amikor leszögezi, hogy itt a szarvas és a ló, valamint a ló homlokán alkalmazott napkorongok között szerves összefüggés van, akárcsak az avar és az ómagyar kultúra között is. Hozzátehetjük: ma már tudjuk, hogy az avarok magyarul beszéltek, s hogy az avar-magyar ősvallás által meghatározott jelképhasználat nyomait találjuk meg az avar és a magyar temetőkben, valamint a magyar néprajzban, de az uralmi jelhasználatban is.
A bogláron a napjelképen kívül a "jó" szójele is megtalálható. Azonban sem Fettich Nándor, sem Bendefy László, sem László Gyula nem vette észre a székely "j" rovásbetű szójel-előzményét, amelyből pedig 21 darab is található a napjelkép körül. (Jelentősége lehet a 21-es számnak is, de ezt egyelőre nem értjük.)
2. ábra. A sopronkőhidai avar sótartó állatainak testén is a magyar hieroglif írás jeleit találjuk
A mistelbachi bogláron látható jelekből az is következik, hogy az avar és a magyar állameszme azonos ideológiai alapokra épült.
Ezen ősvallási szimbolikának (az állatok testére tett, székely írásjelekkel rokon jeleknek) az eurázsiai elterjedtségét és előzményeit 1999-ben "A magyarság jelképei" c. kötetemben már jeleztem, a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben pedig külön fejezetet is szenteltem nekik. Azonban az írástörténeti vonatkozásoknak nem volt visszhangja. Jellemző a tudós világ szelektív érdeklődésére és/vagy korlátokkal rendelkező szellemi befogadóképességére, hogy bár Bakay Kornél a kötetemből (2. ábra) a jogar oroszlánjának képét a saját kötetébe átvette (tehát minden bizonnyal olvasta a róla írtakat); a kínai és lurisztáni párhuzamokkal, az állatok testén lévő jelekkel s az ábraszövegben megfogalmazott következtetéseimmel a "Tudomány" nem tud mit kezdeni.
Az állatok testére rakott jelek szokása igen régi lehet. Legkorábbi ismert előfordulásai a Kr. e. 3000 táján kihalt hattik hagyatékában maradtak ránk (Mészáros Gyula szerint a hattik a szkíták ősei). Innen terjedhetett el ez a szokás Lurisztánba és a sztyeppére, de lehetett sokkal korábbi szokás is. A magyarázó jelekkel díszített szarvasok az égistennőt (a magyar Enéh-t, az egyiptomi Nut-ot, stb.) jelképezik.
3. ábra. A boglárt a jó szójelből (a székely "j" betű előképéből) alkotott sor keretezi
A jó jele a Tejút egyik ábrázolási formája. Az égi szarvas (Enéh) ezen a Tejúton menekül Nimród és fiai (Hunor és Magor) elől az égbolt csúcspontja (a Sarkcsillag) felé. A pueblo indiánok szerint is utat jelöl: méghozzá azt, amelyen az őseik a mai hazájukba érkeztek.
4. ábra. A boglár közepén egy napjelkép található
A Nap karácsonykor a Tejút hasadékában kél (azaz a bogláron lévő két jel szorosan összefüggő mondanivalót hordoz).
A Napot ábrázoló avar jel formailag összefügghet a székely "ü" (Üdő) jellel, mert az is egy sugaras napábrázolás. Az Üdő hieroglifa hangalakja a sumer Utu és a szkíta Oitoszür "Utu szár; Üdő úr" napisten nevével rokon.
5. ábra. Sumer NAAB szójel (L139 "napfelkelte, naplemente", balra) és magyar népi Nap hieroglifa Papp Vilmos fazekas magyarszombatfai műhelyéből (jobbra)
Valószínűbb azonban, hogy a központi, Napot ábrázoló jel a Nap hangalakot rögzíti. Ugyanis a sumer képjelek között és a magyar népi jelkészletben is van olyan jel, amelyik ehhez a mistelbachi avar jelhez közelebb áll. A magyar jelet a Nap jeleként szoktuk használni, ezért (figyelemmel a sumer NAAB hangalakra is), kézenfekvően határozhatjuk meg ezt a népi hieroglifát a Nap szójeleként.
A bogláron egy napjelkép és a "jó" szójelének 21 példánya látható. Azt már az eddigi felismerésekből is tudjuk, hogy többről van szó egyszerű díszítésnél. Ez a boglár kétségtelenül az ősvallás szertartásainak szereplője, jelképeinek egyike lehetett. Ha a genetika képes lesz a temetés során feláldozott ló maradványaiból a ló színét is meghatározni (s a ló fehérnek bizonyul), akkor további megerősítését kaphatjuk a boglár napjelkép-voltának. A sztyeppi szokások szerint ugyanis a legmagasabb rangú égi szereplőnek (azaz a napistennek) fehér lovat illett áldozni. A boglár a ló és a napisten összetartozását fejezhette ki.
Feltehetjük azt is (mert e korban az lehetett szokásos), hogy az effajta (szertartások során használt jelképekhez) verses, zenés vagy ritmusos mondóka is tartozott. E mondókában talán 21-szer ismételték meg ugyanazt a rövid mondatot, s ebben a mondatban szerepelhetett a jó szó. Ugyanezt a kacskaringó alakú jelet használták a csukcsok is a "jó" fogalmának jelölésére (azonban ennek a csukcs szónak a hangalakját nem ismerem).
A ló fejére írt mondat Jó Üdő-nek , vagy inkább Jó Nap-nak hangzott. Ezek analógiája a mai magyar Jóisten.
A "jó" jelentésű avar kacskaringó esetében azért tételezhetünk fel magyar (azaz jó) hangalakot, mert a Tarih-i Üngürüsz szerint az avarok magyarul beszéltek. A Tarih-i Üngürüsz ugyanis annak a magyar népnek a történetét írja le, amelyik Baján alatt költözött a Kárpát-medencébe, és amelyik a középkori magyar királyokat is adta. E forrás szerint Baján avar-szabír honfoglalói (azaz a magyarok) a Kárpát-medencében vélük azonos nyelven beszélőket - nyilvánvalóan székelyeket - találtak.
Az avar bogláron lévő napjelkép a székely "ü" (Üdő) jelnek is rokona, a magyar hieroglif írás Nap szójelének pedig pontos megfelelője.
Fontos körülmény, hogy a hasonló napjelképeket hordozó boglárok "csakis a lovak homlokán kerültek alkalmazásra". Ennek az az oka, hogy a méltóságjelölők helye a fejen van (mint az a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelkészletéből is kiviláglik) - s a napjelkép méltóságjelölő, mert alkalmas a királyság isteni eredetének jelzésére. A boglár tanúvallomása szerint az avarok ezt az ősi kárpát-medencei, de világszerte gyakorolt szokást (a fejen alkalmazott méltóságjelölőket) töretlenül megőrizték.
Irodalom
Magyar hieroglif írás
Hun tartalom
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
Irodalom
Magyar hieroglif írás
Hun tartalom
A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak
A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet. Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan.
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése