A székely írás eredeztetése a magyar történetírás egyik nyugvópontra nem jutó vitatémája. Gyarapszik a székely írással foglalkozó akadémikus ihletésű kötetek és írások száma, aminek örvendhetnénk is, ha a színvonaluk megütné a komolyan vehető mértéket. Azonban, mintha semmi sem történt volna az elmúlt évtizedekben e szakterületen és a pálfordulásokra, meg az újonnan feltárt tényekre oda sem kellene figyelnie a kutatónak. Mintha Róna-Tas András és Sándor Klára 1996-ban nem ismerték volna be, hogy a székely írás eredete a számukra és az egész akadémikus "tudomány" számára ismeretlen. Vásáry István is csak úgy tudja megismételni a száz évig tudományos igényű bizonyítás nélkül hangoztatott, majd a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-as közreadása után el is vetett ótürk eredeztetést, hogy elhallgatja és az ellenkezőjére fordítja az ismert források tényeit, miközben magát és tudományát - elegendő alap nélkül - a magyar őstörténettel tisztában lévőnek állítja be.
A 2018-ban kiadott, Sudár Balázs régész (1) által szerkesztett Magyar őstörténet c. könyvsorozat 6. kötetében (A honfoglalók műveltsége, Helikon, 2018.) megszólalt Vásáry István turkológus is, felmondva a lejárt szavatosságú finnugrista ötletet a székely írás ótürk eredetéről. A jelen cikkben ezt a dolgozatot elemezzük. Nem mintha érdemes lenne egy szót is vesztegetni rá. Inkább csak azért, hogy az utókor ne mondhassa el: minden magyar- és tudományellenes elmeszüleményt szó nélkül lenyelt a magyar értelmiség. Egyúttal azt is el kívánjuk érni e kritikával, hogy a jelenkor "szakirodalma" se kezelhesse tudományos teljesítményként Vásáry István konok hűségnyilatkozatát.
Vásáry István 1974-es álláspontja
A szerző legutóbb 1974-ben írt e témáról (Vásáry István: A magyar rovásírás. A kutatás története és helyzete. In: Keletkutatás, 159–171.). Ezt aztán sokan idézték, köztük e cikk írója is (A székely rovásírás eredete, 1998.), mert a helyzet tisztázása érdekében át kellett tekinteni a terepet. Az eredet kérdésében például így fogalmazott Vásáry István:
1. ábra. A Kölked Feketekapu lelőhelyen előkerült, avarnak minősített veret, amelyet az Al-Duna mentén élő hun-utód csoportok gyártottak s amelyen székely jelek megfelelői láthatók, a középső sorban az avarhun veret hieroglifái, alattuk a székely-magyar megfelelők, a két nagyobb jel olvasata: Nagyságos Dana (Erdélyben ma is él a Dana verjen meg! mondás)
A 2018-ban kiadott, Sudár Balázs régész (1) által szerkesztett Magyar őstörténet c. könyvsorozat 6. kötetében (A honfoglalók műveltsége, Helikon, 2018.) megszólalt Vásáry István turkológus is, felmondva a lejárt szavatosságú finnugrista ötletet a székely írás ótürk eredetéről. A jelen cikkben ezt a dolgozatot elemezzük. Nem mintha érdemes lenne egy szót is vesztegetni rá. Inkább csak azért, hogy az utókor ne mondhassa el: minden magyar- és tudományellenes elmeszüleményt szó nélkül lenyelt a magyar értelmiség. Egyúttal azt is el kívánjuk érni e kritikával, hogy a jelenkor "szakirodalma" se kezelhesse tudományos teljesítményként Vásáry István konok hűségnyilatkozatát.
2. ábra. A hettita (újabban luviai) hieroglif írás "nagy" szójele Diringertől (balra) és a székely írás "n" betűje (jobbra), ez utóbbival azonos az ótürk írás "n" betűje is
Vásáry István 1974-es álláspontja
A szerző legutóbb 1974-ben írt e témáról (Vásáry István: A magyar rovásírás. A kutatás története és helyzete. In: Keletkutatás, 159–171.). Ezt aztán sokan idézték, köztük e cikk írója is (A székely rovásírás eredete, 1998.), mert a helyzet tisztázása érdekében át kellett tekinteni a terepet. Az eredet kérdésében például így fogalmazott Vásáry István:
3. ábra. A Gizella kincs avar készítésű turulos fibulájának Ragyogó, nagy Ten (balra) és Ragyogó, nagy ország (jobbra) mondatjelében is szerepel a nagy hieroglifa, a székely írás "n" betűjének előképe (a turul nyakára helyezett második mondatjel hun hagyományra mehet vissza, mert az apahidai hun turulok nyakán is egy hasonló szöveget, a Ragyogó ország mondatjelet találjuk)
„Németh Gyula alapvető
megállapításain kell továbbhaladni, s azokat a türk írás szempontjából
periférikus török rovásrendszereket kell megvizsgálni, melyek a magyar
rovásírás közvetlen átadói lehettek. Ily módon, apránként, minden egyes betű
kritikai, összehasonlító vizsgálatával közelebb juthatunk a székely rovás-ábécé
betűinek eredetéhez. ... Ez a különböző török vagy „török gyanús” rovásírások
alapos ismeretét követeli. … amikor azt mondtuk, hogy a székely rovásírás a
törökkel rokon, kapcsolatban áll, ez nem valami egyértelmű genetikai
kapcsolatot jelent, hanem csak azt, hogy az írás létrehozója a török rovásírás
egyfajta helyi változatát vette alapul, de ezt módosíthatta, új jelekkel
egészíthette ki. ... alapvető, hogy megpróbáljuk az eredeti betűalakokat
visszaállítani; sajnos ez nem mindig sikerül.
4. ábra. Hun csat (Beja, Portugália) a Lyukó nagy szár (mai magyarsággal a Lyukó nagyságos úr) mondattal, a hun csatok íve szokás szerint az égbolt ívét, az üvegből elképzelt nagy égi hegyet ábrázolja, míg a csatnyelv az égboltot alátámasztó égig érő fát, az Istennel azonos szárt (szár szavunkból alakult ki az úr)
A biztos alap az az öt
betű, - állította Vásáry István - mely teljesen (hangérték és forma tekintetében) egyaránt azonos a
megfelelő jenyiszeji török betűkkel, míg további 10-11 betű erősen valószínű.
De ne felejtsük el, hogy még ha az összes egyezést is megnyugtatóan biztosnak
fogadjuk el, akkor is ez a 16 betű még a felét sem teszi ki a székely rovásírás
egész készletének, nem is szólva az összetett jelekről, a „capita
dictionum”-ról. Ez nyilvánvalóan
mutatja, hogy a székely ábécé mennyire önálló alkotás lehetett, s nem egy török
rovásábécé mechanikus átvétele. ...
5. ábra. Ogur/szabír jelvény a Nagyságos Lyukó mondattal, Szergej Botalov (2009) nyomán
Három betű a görög
ábécéből van kölcsönvéve (f, h, l) ... Az e és o jele a glagolita ábécéből való
átvétel. ...
S itt felmerül a kérdés,
hogy hol alakulhatott ki a székely rovásírás. ... a Kárpát-medencei haza
területén is elképzelhetjük. ... nem szabad megfeledkeznünk a latin írásbeliség
egyre erősödő befolyásáról sem, mely egyre kurzívabbá változtatta a betűk
formáit, s a magánhangzókat is kezdték kiírni hatására.” (1974/168-176).
6. ábra. Hun veretek a Nagyságos Lyukó szár (mai magyarsággal Nagyságos Lyukó úr) mondattal (Pécs Nagykozár Üszögpuszta)
Hozzátehetjük a fentiekhez, hogy Vásáry István e régi cikkéből azt sem lehet megtudni, szerinte a székely írás az ótürk írás leszármazottja-e, vagy inkább magyar lelemény. Csupán az óvatoskodása és a semmitmondása imponáló, ám ez sem védte meg a buktatóktól. Bár turkológus, nem ment bele az általa is szükségesnek gondolt aprómunkába, amivel előre vihette volna a kutatást. Megelégedett a korábbi akadémikus mellébeszélések megismétlésével. E fentebb idézett szövegben is egy sor hibát találtunk.
7. ábra. Merovingnak minősített hun veret a Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondatot viselő turulmadárral
7. ábra. Merovingnak minősített hun veret a Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondatot viselő turulmadárral
- Az általa "biztos alap"-nak tekintett, alakját és jelölt hangértékét tekintve is azonos jelek számát ugyanis Róna-Tas András lecsökkentette kettőre, az "n"-re és az "sz"-re (e jelek párhuzamait alkalmazó írásemlékeket mutatjuk be e cikk ábráin). A többi jel esetében nincs pontos egyezés (a székely betűkkel ótürk szótagcsoport-jeleket állított párhuzamba), de ez a megmaradt kettő sem igazolja a székely írás ótürk eredetét (2).
- Az "f" rovásbetű nem származhat a görög írásból, mert ott a körbe zárt kereszt alakú jel a "th" hangot rögzíti. A szerző nem magyarázza meg, hogy - ha a jel a görögből az ábécé másolása, vagy kiegészítése végett került hozzánk - akkor miért változott meg a jelformához tartozó hangalak. Az akrofónia eltérése nem lehet magyarázat, mert az a görögben nincs rekonstruálva és az talán nem is rekonstruálható.
A magyarban azonban elvégeztük az akrofónia rekonstrukcióját. Egyrészt a körbe zárt kereszt alakú jel a kínai írásban is, meg az asztrológusok jelrendszerében is a "Föld" jele. Másrészt a világszerte elterjedt világmodellek szintén erre a jelszerkezetre épülnek. Sikerült feltárni a jelforma képi tartalmát is: az Éden egy forrásból négy irányba induló szent folyóinak (a Föld szakrális középpontjának, a Teremtés helyszínének) a térképe ez a jel. Mindezek alapján kétségen kívült tisztázódott, hogy az "f" rovásbetű a magyar hieroglif írás Föld szójeléből keletkezett. Ezért az "f" rovásbetűnk nem származhat idegen írásból, csak a korábbi hun-magyar jelkincs Föld hieroglifájából.
A magyarban azonban elvégeztük az akrofónia rekonstrukcióját. Egyrészt a körbe zárt kereszt alakú jel a kínai írásban is, meg az asztrológusok jelrendszerében is a "Föld" jele. Másrészt a világszerte elterjedt világmodellek szintén erre a jelszerkezetre épülnek. Sikerült feltárni a jelforma képi tartalmát is: az Éden egy forrásból négy irányba induló szent folyóinak (a Föld szakrális középpontjának, a Teremtés helyszínének) a térképe ez a jel. Mindezek alapján kétségen kívült tisztázódott, hogy az "f" rovásbetű a magyar hieroglif írás Föld szójeléből keletkezett. Ezért az "f" rovásbetűnk nem származhat idegen írásból, csak a korábbi hun-magyar jelkincs Föld hieroglifájából.
8. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt felületű budapesti hun(?) jelvény éSZAKi szavában már nem szójelként, hanem egyetlen "sz" hangot jelölő betűként jelenik meg az általában függőleges egyenes alakú jel, a múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződés és Erdélyi István rováskorpusza szerint a lelet hun korú, Tomka Gábor újabb - a datálást illetően is téves - tanulmánya szerint az 1400-as évekből való (amiből az érveim hatására a levelében néhány száz évet engedett, azaz korábbi is lehet, mindenképpen a székely írás egyik legkorábbi emléke)
- Az "e" és "o" rovásbetűk glagolitából való átvételét semmi sem bizonyítja. Csupán arról van szó, hogy a glagolitában is ugyanolyan alakja van az "e" és "o" betűnek, mint a székelyben. Ám ez az egyezés semmit sem mond arról, hogy melyik írás volt az átadó és melyik az átvevő. Vásáry István minden vonatkozó adat, vagy érvelés nélkül, nyilván abból az ismert magyar- és tudományellenes finnugrista alapvetésből kiindulva döntötte el a származás kérdését, hogy nekünk magyaroknak minden kultúrjavunkat egy idegen néptől kellett átvennünk. Ebből következően - ha a két jel hasonló a székely és a glagolita írásban - akkor a székely jeleket a glagolitából kell származtatnia. Vannak ugyanakkor olyan ismert körülmények, amelyek ezt a makacs finnugrista téveszmét alapvetően cáfolják, ám ezeket a szerző nem hajlandó tudomásul venni. (3)
- A capita dictionum nem összetett jel, mint azt Vásáry István tévesen állítja. Önálló szójelekről van szó, amelyekről Thelegdi János kifejezetten le is írja a Rudimentában, hogy "nincsenek valódi betűkből összetéve".
9. ábra. A kölkedi avar boglár világmodelljének peremén a négy szent folyót égig érő faként megidéző képjelek elolvashatók Ak szár ügy (mai magyarsággal Ak úr a folyó) alakban (a mondat a Tejutat (az égig érő fát azonosítja az Istennel, aki itt Heraklész megfelelője)
10. ábra. Makói avar gyűrű a körben olvasva ismétlődő Nagyságos Lyukó mondattal (Lyukó a napisten egyik neve)
- A székely írás kialakulásának idejéről és helyéről is csak alátámasztást nélkülöző elképzelése van Vásáry Istvánnak, pedig már 1974-ben is ideje lett volna valami bizonyítékot felmutatnia. Nem tette, mert ilyen bizonyíték nincs, a glagolita írás megalkotását követően a Kárpát-medencében kialakuló székely írásról alkotott finnugrista hipotézist nem támasztja alá semmi. Ugyanakkor egy sor lelet bizonyítja, hogy az általa az ótürk eredeztetés biztos alapjaként emlegetett azonos ótürk-székely jeleket (amelyekből végül csak az "sz" és az "n" maradt) elterjedten használták a hettitáktól kezdve a hunok és a jelhagyományt a hunoktól átvevő más népek is.
11. ábra. Merovingnak minősített hun boglár, kék színű nagy hieroglifákkal, a központi Üdő "Idő" hieroglifával (a nikolsburgi "ü" betű párhuzamával) együtt a Nagyságos Üdő mondatokat lehet körben kiolvasni (Üdő a napisten egyik neve, a sumer Utu szár "Idő király" és a Hérodotosz által megőrzött szkíta Oitoszür "Idő király" nevével van genetikus kapcsolatban)
A finnugrista ihletésű szerzők ugyanazt a bizonyítatlan feltételezést adják elő már vagy száz éve s e sorozat legújabb "gyöngyszemét" üdvözölhetjük ez új kötetben is. Vásáry István úgy ismétli meg a korábbi csúsztatásokat és semmitmondásokat, mintha 1974 óta semmi sem történt volna ezen a szakterületen. Mintha nem derült volna fény a székely írás hieroglifikus eredetére (amit a Vásáry István által is ismert Simon Péter, az ELTE tanszékvezetője is leszögezett). Mintha nem létezne egy sor hieroglifikus és alfabetikus írásemlék a glagolita írás születését megelőző időkből, amelyeken az "sz" és az "n" (vagy ezek hieroglifikus megfelelője) előfordul.
Vásáry István az akadémikus prekoncepciónak megfelelő eredeztetés kifejtése közben gondosan ügyelhetett arra, hogy a ránk maradt források világos tanúvallomását elhallgassa (nem szól Veit Gailel ismert hiradásáról) vagy megváltoztassa (ellenkezőjére fordítja Thelegdi János állítását a capita dictionumokról). Nehogy kiderüljön a székely írás eredeti szó- szótagoló volta, mert akkor nem származtatható sem a glagolitából, sem a sémi írásokból?
12. ábra. Schwechat-i avar ékszer világmodellje a körben ismétlődően olvasható Nagyságos ősünk földje mondattal
Vásáry István az akadémikus prekoncepciónak megfelelő eredeztetés kifejtése közben gondosan ügyelhetett arra, hogy a ránk maradt források világos tanúvallomását elhallgassa (nem szól Veit Gailel ismert hiradásáról) vagy megváltoztassa (ellenkezőjére fordítja Thelegdi János állítását a capita dictionumokról). Nehogy kiderüljön a székely írás eredeti szó- szótagoló volta, mert akkor nem származtatható sem a glagolitából, sem a sémi írásokból?
13. ábra. Hun szíjvég a Nagyságos Lyukó a ragyogó szár (mai magyarsággal: Nagyságos Lyukó a ragyogó úr) mondattal, a székelyeknek Attila halála után nem kellett megvárniuk a glagolita írás megalkotását (hogy onnan átvehessék az "n" és az "sz" betűt), mert őseik, a magyarul beszélő és író hunok már régen használták a nagy és szár hieroglifákat, amelyekből ez a két betű kialakult
Vásáry István 2018-as álláspontja
Rátérve cikkünk céljára, a most megjelent Vásáry-dolgozat értékelésére, a szerző az alábbi érveket próbálja meg felhasználni - minden esély nélkül - a székely írás ótürk-glagolita eredeztetésének alátámasztására.
"A székely írás eredetének vizsgálatánál ... történeti okokból csak olyan keleti írásrendszerek jönnek számításba, melyeket a magyarság és a székelység elődjei ismerhettek. Hasonlóképpen, a 863 után létrejött, és Kelet-Délkelet-Európában elterjedt két szláv írás, a cirill és a glagolita vizsgálata is számba jöhet. Minden egyéb hasonlítást történeti okokból ki kell zárnunk." (34. oldal).
Azaz Vásáry István nyelvészként úgy tesz, mintha a magyarság történetének már minden részlete tisztázott lenne és e tudás birtokában biztosan kijelenthetné, hogy a magyarság az ótürkökön és a szlávokon kívül nem érintkezhetett más, írást használó néppel. Ha ez igaz lenne, akkor a kutatást abba lehetne hagyni, ám erről szó sincs. Vásáry István csak a prekoncepciót védi, amikor tiszteletben tartja a Róna-Tas András által alapos ok nélkül szűken meghatározott időbeli és földrajzi korlátokat, amelyek között szerintük a magyar őstörténet kutatása elfogadható. A kőkor homályába vesző magyar őstörténet azonban messze nincs tisztázva, ezért többek között vizsgálni kell a más népek írásaival való összefüggéseket is. Vásáry Istvánnak az sem jutott az eszébe, hogy a magyar nép a saját népi hieroglifáiból is kialakíthatta a székely írást. A száz éve hangoztatott, de sohasem bizonyított ótürk eredeztetés beismert csődje és az egymásnak is ellentmondó "tudós" elképzelések éppen azt bizonyítják, hogy a kutatás nem zárult le. Tovább kell vizsgálni a székely írás és a magyar hieroglif írás összefüggéseit a világ minden írás- és jelrendszerével, közte a magyar népi, uralmi és vallási jelkészlettel (14. ábra).
14. ábra. A székely írás és a magyar népi, valamint a hettita (újabban luviai) hieroglif írás jeleinek megfelelései
15. ábra. A régi kínai és a magyar jelkészelt párhuzamai
Vásáry István közöl egy felsorolást "A székely írás eurázsiai háttere" cím alatt, amelyben néhány alátámasztást nélkülöző kijelentést találunk. Például azt írja, hogy a székely írást csak a székelyek használták, ám ez is csak a finnugrista prekoncepciót szolgáló feltevés, amit éppen azért találtak ki, hogy a székely írást ótürk eredetűnek állíthassák be. E prekoncepcióval összhangban azt is állítja, hogy a székely írás a 10. században jött létre, "a magyarrá lett székelyek nyelvének lejegyzésére". Nem tartja szükségesnek hozzátenni, hogy ugyan miből lehet azt tudni, hogy a székelyek eredetileg nem voltak magyarok, amikor a székelyek nyelve semmi nyomát nem mutatja annak, hogy valaha is idegen nyelven beszéltek volna. Kijelenti, hogy a székely írás az eurázsiai rovásírások családjába tartozik, pedig ilyen íráscsalád nem is létezik. Csak az írástan és az írástörténet területén tájékozatlanok szokták emlegetni minden alátámasztás nélkül ezt a keleti rovásírás-családot - mintha ilyen lenne. Ez valójában a "futottak még" kategória, amibe az ismeretlen és maradék keleti írásokat tuszkolják a "szakértők", ám ez a rossz szokás nem elegendő egy sohasem volt íráscsalád bejegyzéséhez.
Végül felsorolja néhány - az ótürk, a kazár, a késő avar s a székely - írás nevét, születésük feltehető időpontjának megfelelő sorrendben, ám az egymáshoz való kötődésük és kapcsolatuk bizonyítása nélkül. Ezt kellene a történelmi folyamat vázlatának tekintenünk a tényleges írástani kapcsolat minden alátámasztása nélkül? Mintha ezt a száz éven át hangoztatott elképzelést nem kellene már végre igazolni is? Tudjuk, persze, hogy nem lehet igazolni és ez a lista nem a tényeket közli, csak egy finnugrista prekoncepciót vázol fel.
16. ábra. Apahidai hun csat a csatnyelven lévő Nagy ügy szár (mai magyarsággal Nagy folyó úr) mondattal, a csatnyelv a hun szokás szerint ez esetben is az Istennel azonos Tejút (égig érő fa) jelképe, a szövegben szerepel a székely írás "n" és "sz" jelének megfelelője is, e jelekre Vásáry István tévesen alapozta az ótürk származás elméletét, mert az - a hagyománynak megfelelően - a magyarul beszélő hunok hagyatéka
Bizonyíték nélkül Vásáry Istvánnak sem hisszük el ezt a bukott vázlatot. Különösen, hogy a szerző láthatóan pontatlan és szelektív a forrásokat és a tényeket illetően:
- A székely írás szerinte "abjadnak (mássalhangzós írásnak - VG) indult, majd a hosszú magánhangzókat is jelölte, végül teljesen betűírássá vált" (32. oldal). Ám ezt a tényekkel és forrásokkal szembemenő kinyilatkoztatást meg sem próbálja igazolni, mert nem is lehet.
Az induláskor ugyanis jellemzően egyszótagos szavakat jelölő hieroglifikus írás volt a székely írás előzménye. E szó- és szótagjeleket aztán mássalhangzójelként is lehetett használni. Azért alakult ki több "k" betűnk, mert több "k"-val kezdődő szójelünk volt (kebel, Ak, kő). Ha már kezdetben abjadnak (mássalhangzóírásnak) indult volna a székely írás, akkor elég lett volna egyetlen "k" is. Vásáry Istvánnak meg kellene magyaráznia, hogy ha kezdettől mássalhangzós írás volt a székely írás, akkor miért van benne mégis több "k" betű - de nem tudja és meg sem próbálkozik vele.
A magánhangzókat kezdetben valóban ritkán használták eleink, de azok már a hun korban is létezhettek. A hieroglifikus kezdetet bizonyítja a két "ü" betűnk léte is (az egyik az Üdő "Idő", a másik az ügy "folyó" szavunkból alakult ki).
17. ábra. Székely "a" betű (balra), népvándorlás kori anya hieroglifa a mojgrádi kincsből (középen), amit előbb kardfüggesztőnek határoztak meg, majd - lévén arra alkalmatlan - hamisítványnak nyilvánítottak - ám tévesen, mert az interneten kering egy hasonló, de tükrözött állású, V. századi tárgynak a fényképe (jobbra), amit hol germánnak, hol rómainak sorolnak be - holott ezt a polichróm stílust a hunok hozták Európába
- A capita dictionumokat betűkből összerakottnak mondja Vásáry István, pedig Thelegdi János ennek éppen az ellenkezőjéről beszélt.
- Nem hajlandó tudni a Veit Gailel által említett székely szó- és mondatjelekről.
- Bár saját magát és tudományát - ok nélkül - a magyar őstörténetet ismerőnek állítja be, aközben nem hajlandó tudni a székely írás eredetével szorosan összefüggő írástani tényekről, például az ábrákon bemutatott (és a be nem mutatott további) hun stb. hieroglifikus szövegekről, amelyek kétségtelenül a genetikus kapcsolatban vannak a székely írással.
A szerző szándéka szerint feltehetően úgy kellene értenünk a dolgozatát, mintha a végül felsorolt írásrendszerek a székely írás kialakulásának útvonalát szegélyező mérföldkövek lennének. Ennek bizonyítása azonban hiányzik a fejezetből. Az írásrendszerek egymáshoz és a székely íráshoz való kapcsolata feltáratlan és bizonyítatlan, semmilyen gondolati, vagy tárgyi bizonyítási lánc nem rögzíti őket egymáshoz, vagy a székely íráshoz, netán a magyar őstörténethez. Ez az írásrendszer-lista ezért szabadon kiegészíthető, mert a dolgozatban nincs kifejtve semmiféle összefüggésrendszerük. Például ugyanilyen alapon - a prekoncepciónktól függően - a lista elejére lehetne írni a hettita (újabban luviai) hieroglif írást, vagy bármelyik, tetszőlegesen kiválasztott írást. Ugyanolyan értéktelen lenne az is, mint a Vásáry István által előadott lista.
A tanulmány kulcsmondatát fentebb már idéztük: "csak olyan keleti írásrendszerek jönnek számításba, melyeket a magyarság és a székelység elődjei ismerhettek". E gondolat értelmezésétől függ, hogy a dolgozat végén olvasható írásrendszer-listába milyen írásokat vehetünk be, a székely írásnak milyen eredeztetést kanyarítunk. A szerző nem a székely írás jellemzői és tényleges összefüggésrendszere alapján állapítja meg a székely írás eredetét, hanem a finnugrista előfeltevés által engedélyezett szűk körből választ nekünk átadót. Mivel ez a dogma Vásáry István kezét is megkötötte, nem strapálta magát holmi bizonyítással, hiszen arra hithű finnugristának amúgy sincs szüksége, a többi meg nem számít.
Jegyzet
(1) Sudár Balázs az egyik, Kőrösi Csoma Sándor emlékének szentelt kovásznai konferencia szünetében véle folytatott beszélgetésünk során letagadta, hogy a Bíborbanszületett Konstantinnál fennmaradt régi népnevünket, a szavartü aszfalü-t a legtöbb kutató a szabír népnévvel azonosítja. A szabír-magyar azonossággal akkor már régen foglalkoztam és több dolgozatot is közreadtam (pl: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma), ezért nem érthettem egyet vele. A magyarokat ismételten a hunokkal/szabírhunokkal azonosítottam a konferencián is, ami a hatalom és az apanázs jelen lévő képviselőit bosszanthatta. Azóta nem hívnak meg a kovásznai konferenciákra, bár a konferenciának nevet adó Kőrösi Csoma Sándor kétségen kívül velem értene egyet a hun-magyar azonosság kérdésében. Ebből a számomra világos, hogy miért Sudár Balázs szerkesztette ezt az írástörténeti vonatkozását tekintve (is?) igen gyengére sikerült könyvsorozatot. A valóság letagadásához ilyen szerkesztőre volt szükség.
18. ábra. Az ótürk jeleket Ádámról és Éváról ősrokonság kapcsolja össze a székely írással, ami azonban a világ szinte minden más írásrendszerével kapcsolatban is elmondható, ezért nincs ok arra, hogy Vásáry István az ótürkre és a szláv írásokra korlátozza a figyelmünket - amit ezen a táblázaton a germán egyezések nagy száma is alátámaszt
(2) Vásáry István - az akadémikus "tudomány" prekoncepcióját kiszolgálva - a székely írást és az ótürk írást egyetlen hangot jelölő betűkből álló ábécékként próbálja meg összehasonlítani, pedig nem ábécékről van szó. Azt, hogy a székely írásnak szó- és mondatjelei is vannak, Veit Gailel híradásából tudjuk, de ezeket azonosítottam is a magyar népi, uralmi és vallási jelkészletben (a leírásukat a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben olvashatja a nagyérdemű). Vásáry István mégsem beszél a székely írás szó- és szótagjeleiről, amint az ótürk írás közismert szótagoló jellegét is elhallgatja. Talán mert akkor nem lehetne ezeket az írásokat a föníciai írásból származtatni, amelynek csak mássalhangzójelei vannak?
19. ábra. Az amerikai indiánok népi jelkészletének egyezései a magyar jelkészlettel, a fenti táblázat által felvetett kérdésekre az akadémikus "tudomány" nem tud komolyan vehető választ adni és a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk eredményét sem képes megemészteni, ezért inkább meg sem említi ezeket és a hasonló körülményeket - pedig ezek léteznek és választ várnak, mert e válaszok nélkül a székely írás eredete nem tisztázható
A sémi írások nem lehetnek egyszerre modernek is, meg archaikusak is. Mivel csak mássalhangzójeleik vannak, ezért lehet őket a valódi és teljes ábécé elterjedéséhez vezető forradalmi újításként (tehát a modern írás előfutáraként) bemutatni. Ám ha nincsenek szó- és szótagjeleik, akkor nem lehet levezetni belőlük sem a székely, sem az ótürk írást, nem lehet a sémi írásokat az ótürk és a székely írás őseként is kezelni. Ez utóbbiak (mivel szó-, szótag- és mondatjeleik is vannak) az archaikus írások közé tartoznak, a sumer, egyiptomi és kínai írások típusába sorolandók.
20. ábra. A székely-délarab-föníciai-arameus formai egyezések táblázata alapján nyilvánvaló, hogy a székely írásnak több köze van az indiánok népi jelkészletéhez és a kínai íráshoz, mint a sémi írásokhoz
Vásáry István azonban, az áltudományos deszkamodell szolgálatában csak az egyező betűkre koncentrál s azokat - bár nem lehetne - a székely írás ótürk eredeztetésének biztos alapjaként kezeli, mert ahhoz ilyen egyezésekre lenne szüksége. A szokásos finnugrista nagyvonalúsággal öt egyező jelet sorol fel, ám - mint azt fentebb említettük - valójában csupán két teljes egyezés van, az "sz" és az "n", amelyik a formáját és a jelölt hangot tekintve is pontosan azonos a két írásban. Közülük az "n" betű az egyezés ellenére is cáfolja a székely írás ótürk eredeztetésének ábrándját, az "sz" rovásbetűnek az ótörök írásba való bekerülése pedig még tisztázandó.
Fentebb már említettük, hogy sem a székely, sem az ótürk írás nem tekinthető alfabetikusnak, mert szó- és szótagjeleik vannak. Ezért szükség van az említett betűk akrofóniájának rekonstruálására, hogy azok eredetét ezzel is alátámaszthassuk. Az akrofónia az a folyamat, amelynek során egy szójelből betű keletkezik, amelyik a továbbiakban a szó első hangját, vagy az első mássalhangzóját jelöli. Az említett "n" és "sz" betű esetében ezt a rekonstrukciót már a 90-es években elvégeztük és közre is adtuk Szekeres Istvánnal a Bronzkori magyar írásbeliség (1993) és A székely írás eredete (1998) c. kötetekben. Szekeres István szerint az "sz" a széles, szerintem a szár szóból rövidült le. Számunkra most az "n" betű története érdekesebb, mert ezt Szekeres István a kínai "nagy" szójeléből vezette le, amihez e sorok írója a hettita (újabban luviai) hieroglif írás hasonló alakú "nagy" szójelét is társította. Azaz létezett egy hegyet ábrázoló, Eurázsia sztyeppi és környező területein ismert "nagy" hieroglifa, amelyből a székely és az ótürk "n" betű is származtatható. A jelforma a rovástechnológia igényeinek megfelelve idővel vízszintesről függőlegesbe fordult és ezzel elnyerte a ma ismert alakját.
Amikor azt vizsgáljuk, hogy az "n" hangalak milyen szóból alakulhatott ki, akkor e célra az ótürk ulu "nagy" szó alkalmatlan, ám a magyar nagy alkalmas. Ebből következően Vásáry István biztos alapnak tekintett öt jeléből csak az "sz" maradt, miközben az is bebizonyosodott, hogy a szerző módszere téves, a két írást nem lehet ábécékként összehasonlítani, ezért az "sz" azonossága sem bizonyít semmit. Vagyis Vásáry Istvánnak nincs alapja a székely írás ótürkből való eredeztetéséhez.
(3) A glagolita írást a görög írásból szokás származtatni, ezt azonban éppen a körbe zárt kereszt alakú jel (a magyar hieroglif írás Föld jele) nem teszi lehetővé. Ez a jelforma ugyanis a glagolitában és a székelyben is az "f" hangot rögzíti, míg a görögben a "th" jele. Az akadémikus rováseredeztetők számára, akik a sztyeppi írásrendszerek (ide soroljuk a székely írást is) összehasonlításának módszertanával nincsenek tisztában, ez a helyzet megoldhatatlan. Csupán konstatálják, hogy a görög jel "th" hangalakja nem azonos a glagolita és a székely jelek "f" hangalakjával, de nem tudnak rá magyarázatot adni. Ennek ellenére fenntartják a székely "f" glagolita eredetéről minden alap nélkül állítottakat.
Legutóbb Róna-Tas András - kimondatlanul - már a földrajzi területet is kijelölte, amikor jelezte, hogy egyes szavakban a görög "th" szláv "f"-re változott. Ilyen változás érhető tetten például akkor, amikor a görög Theodor személynévből szláv Fedor, a krími Theodoszija városnévből pedig Feodoszija lett. E szavak a hunok és az avarok által uralt területekre mutatnak, mert a szlávokat jórészt ők telepítették a Balkánra meg az Al-Duna vidékére s a Krím is az ő fennhatóságuk alá tartozott egykor. Ez az "f" betű nem a görögből, hanem a magyarul beszélő hunok írásából (a székely írás hun kori előzményéből) került a glagolita írásba.
További érv, hogy a Csabamagyara néven emlegetett szabír töredék, amelyik Kuber (azaz Csaba királyfi, a szabír dinasztia egyik tagjának) vezetésével telepedett be az Avar Birodalomba, majd onnan egy sikertelen lázadási kísérlet után kivonult, éppen Thesszaloniki vidékén szállt meg egy időre, ahol később a glagolita írást megalkotó Konstantin (Cirill) született. Az Al-Duna két partján és az Adria mentén később is jelentős keresztény vallású hun-utód és avar népesség élt, amelyik a hátrahagyott emlékei alapján használta a székely írás jeleit.
Róna-Tas András a fentebb említett szavak kapcsán arról beszélt az MTA dísztermében legutóbb tartott előadásában, hogy a székely írás egy óbalkáni írásból alakulhatott ki. Ezt csak azzal kell kiegészíteni, hogy ez az óbalkáni írás azonos lehet a Kézai által emlegetett blak írással, vagyis az olasz/blak (keresztény) vallású hunok írásával. Az Al-Duna mentén élő hun-utód csoportoknak (a nesztoriánus szabíroknak) a Déli Kárpátok hágóin keresztül sokáig szoros kapcsolata volt az Erdélyben élő székelyekkel s ennek emléke a Csaba monda is, meg a székely írás is.
Ez a gondolatmenet (és a hozzá kötődő írásemlékek sora) komolytalanná teszi az említett székely jelek glagolita eredeztetését. Bár a tudományos kérdéseket nem népszavazással kell eldönteni, a Vásáry István által előadott hagyományos (ótürk és szláv) eredeztetés alátámasztás nélküliségére nézve tájékoztató Sándor Klára megjegyzése, aki szerint "kiderülhet, hogy a tudományos hagyomány követése miatt tartjuk fenn még mindig a glagolita és cirill ábécéből való átvételek tanát".
Irodalom
Sándor Klára: A székely írás eredetéről dióhéjban
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A hun sar/sarok hieroglifa
Varga Géza: Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Varga Géza: Elolvasható avar püspöki szék Porecsből
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?
Varga Géza: Őshazakutatás és a magyar hieroglifikus írásemlékek
Varga Géza: Hun írásemlékek idegen címkével (video)
Varga Géza: Írástörténeti, őstörténeti és nyelvészeti dolgozataim jegyzéke
Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben
Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban
Legutóbb Róna-Tas András - kimondatlanul - már a földrajzi területet is kijelölte, amikor jelezte, hogy egyes szavakban a görög "th" szláv "f"-re változott. Ilyen változás érhető tetten például akkor, amikor a görög Theodor személynévből szláv Fedor, a krími Theodoszija városnévből pedig Feodoszija lett. E szavak a hunok és az avarok által uralt területekre mutatnak, mert a szlávokat jórészt ők telepítették a Balkánra meg az Al-Duna vidékére s a Krím is az ő fennhatóságuk alá tartozott egykor. Ez az "f" betű nem a görögből, hanem a magyarul beszélő hunok írásából (a székely írás hun kori előzményéből) került a glagolita írásba.
További érv, hogy a Csabamagyara néven emlegetett szabír töredék, amelyik Kuber (azaz Csaba királyfi, a szabír dinasztia egyik tagjának) vezetésével telepedett be az Avar Birodalomba, majd onnan egy sikertelen lázadási kísérlet után kivonult, éppen Thesszaloniki vidékén szállt meg egy időre, ahol később a glagolita írást megalkotó Konstantin (Cirill) született. Az Al-Duna két partján és az Adria mentén később is jelentős keresztény vallású hun-utód és avar népesség élt, amelyik a hátrahagyott emlékei alapján használta a székely írás jeleit.
21. ábra. Avar püspöki szék a hieroglifikus Magas kő mondattal (Porecs, VIII. szd)
Róna-Tas András a fentebb említett szavak kapcsán arról beszélt az MTA dísztermében legutóbb tartott előadásában, hogy a székely írás egy óbalkáni írásból alakulhatott ki. Ezt csak azzal kell kiegészíteni, hogy ez az óbalkáni írás azonos lehet a Kézai által emlegetett blak írással, vagyis az olasz/blak (keresztény) vallású hunok írásával. Az Al-Duna mentén élő hun-utód csoportoknak (a nesztoriánus szabíroknak) a Déli Kárpátok hágóin keresztül sokáig szoros kapcsolata volt az Erdélyben élő székelyekkel s ennek emléke a Csaba monda is, meg a székely írás is.
Ez a gondolatmenet (és a hozzá kötődő írásemlékek sora) komolytalanná teszi az említett székely jelek glagolita eredeztetését. Bár a tudományos kérdéseket nem népszavazással kell eldönteni, a Vásáry István által előadott hagyományos (ótürk és szláv) eredeztetés alátámasztás nélküliségére nézve tájékoztató Sándor Klára megjegyzése, aki szerint "kiderülhet, hogy a tudományos hagyomány követése miatt tartjuk fenn még mindig a glagolita és cirill ábécéből való átvételek tanát".
Irodalom
Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse: a rovásírás – Róna-Tas András tudományünnepi előadása videón
Sándor Klára: A székely írás eredetéről dióhéjban
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A hun sar/sarok hieroglifa
Varga Géza: Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Varga Géza: Elolvasható avar püspöki szék Porecsből
Varga Géza: Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza: Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?
Varga Géza: Őshazakutatás és a magyar hieroglifikus írásemlékek
Varga Géza: Hun írásemlékek idegen címkével (video)
Varga Géza: Írástörténeti, őstörténeti és nyelvészeti dolgozataim jegyzéke
Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson
Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése