A budapesti hun(?) jelvényről a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött letéti szerződés

A mellékelt képeken látható a letéti szerződés, amivel a Magyar Nemzeti Múzeum gondjaira bíztam egy rovásjeleket hordozó leletet. A múzeum a letéti szerződés aláírása előtt egy átvételi elismervénnyel átvette előzetes vizsgálatra, majd ezt követően aláírtuk a múzeum jogásza által fogalmazott alábbi szerződést.

Az öt régésztől (Bálint Csanádtól, Vadai Andreától, Erdélyi Istvántól, Vékony Gábortól és Bakay Kornéltól) származó addigi ismereteim alapján úgy gondoltam, hogy ez egy hun kori, magyarul jól elolvasható szöveg. Joggal gondolták ezt a régészek, mert a lelet alakja valóban hasonlít némelyik hun cikádafibuláéra. A szerződéshez tartozó jegyzék szerencsére még elismeri, hogy a vascsap csonkja az átadáskor még létezett. (1)

A szerződésben a múzeum főigazgatója azt írta alá, hogy ez egy hun kori, jelentős lelet. Az egyik restaurátor szerint ez idő tájt "rengeteg fénykép készült a leletről", ám ezeket - az alább látható kivételével - az ismételt kérésem ellenére sem voltak hajlandók beszerezni és átadni. 

1. ábra. A budapesti hun(?) jelvényről a Magyar Nemzeti Múzeumban készített fényképfelvételen feltüntették a tárgy hosszát is, amit azóta kétszer is lemértek és rögzítettek, e szerint a restaurálás ürügyével végrehajtott barbár reszelés után 42.4 mm (ezt Vér Sándor mérte), a polirozás után pedig ma már csak 42 mm a hossza (ezt Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr mérte), a vascsonk felfelé áll, ezért a hátoldalról készített felvételen én nem látom, az előlap elkeskenyedő alsó részét azonban megemeli 1-2 mm-rel, ezért az előlapról készített felvételen az árnyék alul vastagabb

Később a múzeum azt kezdte el híresztelni (s ez volt a lelet wikipédiás szócikkének törlésére indult - sajnos "eredményes" - eljárás ürügye), hogy ez a szerződés csak a letevő véleményét (tehát az én véleményemet) tükrözi. Ennek ugyan ellentmond az előzetes múzeumi vizsgálat és a nyilván hozzáértő főigazgató aláírása (ami szakmailag többet számíthat az enyémnél), valamint az, hogy ez mégis csak egy jogilag kötelező érvényű szerződés lenne (ami nem azonos a régész-szakmai érvényességgel). 

A régészek álláspontjáról persze idővel kiderülhet a téves volta, azt felül lehet írni, ám az csak az ő megbízhatóságukat értékeli, ha a saját tévedésüket (amennyiben valóban tévedésről van szó, mert Erdélyi István ezt ma is hun korinak tartja) ilyen egyértelmű szerződés léte esetén megpróbálják nekem tulajdonítani.  

2. ábra. A letéti szerződés oldalai

3. ábra. A régészek joggal gondoltak hun kori, vagy hun cikádafibulára, mert a tárgy alakja nagyon hasonló (a reszelés miatt ma már nem állapítható meg pontosan, hogy milyen tűszerkezet volt rajta), balról jobbra: a csömöri, kemecsei és kistokaji hun cikádafibulák, a budapesti hun(?) jelvény és egy morvaországi leletpárhuzamának a töredéke

Jegyzet

(1) Ez a kiálló vascsonk később nyom nélkül eltűnt, a reszelés után már nem volt megtalálható. A múzeum azt állította róla a kulturális államtitkárnak, hogy rozsdásodás miatt esett le, miközben a csonk maradványáról készített mikroszkópos felvételen világosan látszanak a friss fémfelületen a reszelőnyomok. Egyébként is meg kellett volna őrizniük még a letörött csonkot is egy későbbi anyagvizsgálat számára, ha gondosan járnak el - ám  ebben az eljárásban lelkiismeretességről szó sem volt.

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

Varga Géza: Átvételi elismervény a Magyar Nemzeti Múzeumtól a budapesti hun(?) jelvényről

Varga Géza: Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról

Varga Géza: A Magyar Nemzeti Múzeumból irányítja valaki a wikipédiás rovásüldözést?

Varga Géza: A szlovén hátterű Doncsecz wikipedia-szerkesztő újra pusztítja a magyar kultúrát

Varga Géza: Levél Varga Benedek főigazgató úrnak a Magyar Nemzeti Múzeumba

Varga Géza: Vizsgálat indul a Magyar Nemzeti Múzeumban letétbe helyezett budapesti hun jelvény ügyében

Varga Géza: Miért nem tettem eddig büntető feljelentést a Magyar Nemzeti Múzeum ellen?

 Varga Géza

A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) 

A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető

A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa olvasatú hieroglifikus mondatjele

Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint feltehetően Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!

Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra