A múltból elolvasható, megérthető írásemlékek tömege maradt ránk. Súlyuk alatt roskadoznak a múzeumok polcai, ám az elolvasásukra nem vállalkozik senki. Ez az elolvasás a külföldi kutatóknak - mivel nem ismerik a székely írást - nem sikerülhet olyan könnyen, mint nekünk. A hazaiaknak meg azért nem sikerült eddig, mert a múzeumainkban a "szakmában" olyan szakemberek határozzák meg a hangulatot, akiket az egyetemeinken sikerült a székely írás gyűlöletére nevelni.
Átok ül e régi írásemlékeken, vagy csak a muzeológusok nem hajlandók/tudják elolvasni őket? Ha a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt budapesti hun jelvény sorsára emlékezünk, akkor e mellőzésben az írástani ismeretek alacsony szintje mellett része lehet a kultúrpolitikai prekoncepcióknak is. Az egyetemeken tanított finnugrista blöff értelmében ugyanis amint a magyarokat nem szabad azonosítani a hunokkal, a magyarság írása sem tarthat rokonságot a hunok írásával, vagy akár a déli magaskultúrákéval sem.
Mivel a hazai muzeológusok nem tudják megrongálni a külföldi múzeumok írásemlékeit, e cikkben lehetőségünk nyílik egy Afganisztán területén előkerült régi idol jeleinek értékelésére. Ez azért fontos, mert segít megérteni a székely írás jeleinek kialakulását.
1. ábra. Afganisztáni istennő-idol Kr. e. 2000 tájáról (balra), az "anya" jel (középen) és a "magas kő" ábrázolási konvenció (jobbra), az idol jelei alatt a székely írás megfelelő jelei
Az idol "anya" jele
Az idol ágyékháromszöge és a felette ábrázolt égig érő fa (a magyar szár "úr" hieroglifa megfelelője) egy ligatúra, ami arra utal, hogy a Tejúttal (égig érő fával) azonos anyaistennő ábrázolásáról van szó. E ligatúrából keletkezett a székely írás "a" (anya) jele, összefüggésben a magyar anya és ünő szavakkal, valamint Enéh istenanyánk nevével. A Tejutat azért azonosították az anyaistennővel, mert karácsonykor a Tejút hasadékában születik (kél fel) a Nap. Berze Nagy János említi, hogy a magyar népmesékben az égig érő fa csúcsára felmászó kiskanász a fa törzsében mindig nőt (öregasszonyt) talál, ami annak jele, hogy az égig érő fát a magyarság is az anyaistennővel azonosította.
Az idol ágyékháromszöge és a felette ábrázolt égig érő fa (a magyar szár "úr" hieroglifa megfelelője) egy ligatúra, ami arra utal, hogy a Tejúttal (égig érő fával) azonos anyaistennő ábrázolásáról van szó. E ligatúrából keletkezett a székely írás "a" (anya) jele, összefüggésben a magyar anya és ünő szavakkal, valamint Enéh istenanyánk nevével. A Tejutat azért azonosították az anyaistennővel, mert karácsonykor a Tejút hasadékában születik (kél fel) a Nap. Berze Nagy János említi, hogy a magyar népmesékben az égig érő fa csúcsára felmászó kiskanász a fa törzsében mindig nőt (öregasszonyt) talál, ami annak jele, hogy az égig érő fát a magyarság is az anyaistennővel azonosította.
2. ábra. A kínai "asszony" szójel két alakja (Karlgren és Rijyk nyomán)
A bal oldali jelváltozat függőleges egyenese a Tejútnak (az asszony gerincének) felel meg. A jel felső részén az ágyékháromszöget látjuk. A magasban való elhelyezése arra utal, hogy a jel nem egy asszony, hanem a Tejút jelképes ábrázolása.
A jobb oldali jel ezt megerősíti, mert ezen az ágyékháromszög helyén a Tejút hasadékának szokásos rajza (a székely "us" jel megfelelője) jelenik meg. Amiből nyilvánvaló, hogy a Tejút hasadékát az istenasszony vulvájával azonosították, vagyis a jel nem egy közönséges asszonyt ábrázol, hanem az istenanyát idézi fel.
Az afganisztáni idolon tetten érhető világmagyarázat és a székely írás előzményével azonos jelkészlet a fentiek szerint széles körben el volt terjedve és az Afganisztán és Kína közötti sztyeppe-országúton is ismert volt.
Az idol "magas kő" ligatúrája
Az idol vállain a "magas kő" ábrázolási konvenció egyik példája szerepel (1. ábra). Ennek bal oldala a székely írás "m" (magas), a jobb oldala pedig a "harmadik k" jelével rokon. Ezt az ábrázolási konvenciót a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutatom be. Azért rakták ezt a jelet a vállakra, mert ezeknek is mondanivalója volt, akár az 531 táján a mervi oázisban szabírhun eleinknek készített Szent Korona Krisztus-zománcának térdén és vállán található hieroglifáknak. Ez az elhelyezés az első emberről szóló pogány mítoszokra utal. Az ő testéből lett a Föld, a csontjaiból történetesen a hegyek alakultak ki. Ezért a vállakra tett "magas kő" jel azt üzeni nekünk, hogy ahol ezt az idolt használták, azon a tájon magas köveken (lépcsős toronytemplomokon) tisztelték az istenanyát, akit az első embernek tekintettek.
Az idol "jó" hieroglifái
Az idol nyakán és fején több, kacskaringó alakú "jó" jelet is látunk, ami a székely írás "j" betűjének előképe. Ez az égig csapó hullámtarajt ábrázoló jel ismét csak azt erősíti meg, hogy az istenanyát a Tejúttal azonosították.
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy felújított őrségi parasztházban
Írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése