Régi kóbor gondolata, valójában tökéletesen meg sem válaszolható kérdése az értelmiségnek, hogy mérhető-e a hülyeség, számszerűsíthető-e a hozzá nem értés és a rosszindulat? Nem állítom, hogy erre választ adok ebben a cikkben. Csupán egy adalékkal szolgálhatok, amelyiknek vagy van köze ehhez a kérdéshez, vagy nem nagyon. Elvileg erre találták ki az IQ teszteket is. Ám ezekről olvasni olyan tanulmányokat is, amelyek szerzői szerint ez sem tökéletes megoldás. S nem is lehet minden bokorban IQ tesztekkel találkozni, arról nem beszélve, hogy a kitöltésük fárasztó és időt rabló, ráadásul az értelmezésük sem egyszerű. Vagyis a hétköznapokban többnyire tanácstalanok vagyunk, amikor az internetes fórumokon összecsapnak a vitatkozó felek és fel kellene mérnünk, hogy ugyan kinek is van igaza. A felek általában csak jelzőket vagdosnak egymás fejéhez, amiből a gyanútlan olvasó valójában nem is tudja kideríteni, hogy merre hány méter. Lenne ugyan mód a tudományos igényű ellenőrzésre, (tanulmányok sorának elolvasására és az abban foglalt bizonyítás megértésére), ám arra a felek - lustaságból, képességek hiányában - jellemzően nem vállalkoznak, vagy nem alkalmasak. Ritka szerencsés alkalom, amikor az egyik, vagy a másik fél könnyen ellenőrizhető (például számszerű) érveket tud felhozni álláspontja védelmében. Egy ilyen esetet mutatok be alább.
Záhonyi András kötött bele legutóbb a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleiről adott olvasatomba, mondván: "Ezek a jelKÉPek bármilyen nyelven értelmezhetők. Természetesen magyarul is. Tessék megkérdezni Pap G.-t, Jankovicsot, Szemadámot, Mandicsot stb."
A válaszom ez volt: "Az pusztán egy elvi lehetőség, hogy más nyelven is elolvassa bárki. Gyakorlatilag csak olyan írások és nyelvek jöhetnek szóba, amelyekben ez a 4 jel megtalálható és amelyekben a tehén fenekén levő jellel jelölt szó "élet", vagy hasonló, odaillő jelentésű. A homlokán lévő szár jelnek pedig "úr", vagy hasonló jelentésűnek kell lennie (mert ott hordják a méltóságjelvényeket, például a koronát és a sapkarózsát azóta is). Ám ilyen írást és nyelvet nem találsz másikat, kedves András. Mindezeket ténylegesen végiggondolva az derül ki, hogy valójában csak a magyar (vagy egy magyarral rokon nyelv) segítségével olvasható el ez a lelet. ... A bizonyítást már leírtam és nincs szükség népszavazással való megerősítésére. ... Mandics Gyurka bátyánk például korántsem etalon, mert már régen lejáratta magát. Fogalma sincs egy sor kérdésben a helyzetről. Ami igaz, azt hamisnak nyilvánítja, ami meg hamis, azt igaznak. Bizonyításra pedig nem képes. Jellemző, hogy most is Mandics Gyurka bátyánkra hivatkozol, akit pedig rég lemostam a pályáról, elég bőséges adatolással és érveléssel. (1)
Záhonyi András a meggondolatlan válaszában így adta fel nekem a labdát: "Mandics Gyurka bátyánkra hivatkozol, "akit pedig rég lemostam a pályáról." Ki mérte ezt az eredményt?" Ezt a labdát ugyanis azonnal le tudtam ütni. András azért volt meggondolatlan, mert úgy osztotta az észt, hogy közben lényegében nem ismerte a történteket. Aki nem hajlandó olvasni, vagy nem érti az olvasottakat és az álláspontját csak egy sörbaráti társaság véleménye, vagy a nyájszellem vezérli, az könnyen járhat így. Értéke a hozzászólásának, hogy mérést említ, ami lehetőséget ad Mandics György bátyánk számszerűen ellenőrizhető tévedéseinek felmutatására. Van ugyanis több tévedése is Mandics Györgynek, de mérhető, számszerűsíthető most csak kettő jut az eszembe. Ám elegendő lesz ez is ahhoz, hogy a szerző rovológiai-szakmai értékeinek hiányát felmérjük általa.
Eltér-e egymástól a 7500 éves és az i. e. 5500-ból való?
Mandics György a szentgyörgyvölgyi tehénszobor korát kétféleképpen adja meg: i. e. 7500? (i. e. 5480- 5360) A kérdőjelből sejthető, hogy az i. e. 7500-as adatot nem fogadja el, csak az utána zárójelben közölt intervallumot. A kérdőjeles „i. e. 7500?” adattal azonban sehol másutt nem találkoztam a könyvében, ezért meglepő, hogy Mandics György mintha nekem tulajdonítaná (pedig azt a szakirodalomból vettem át). Azt írja ugyanis, hogy "kora, hogy elsőbbségét biztosítsa, Varga Géza kapásból rátett Bánffy Eszter leletére még kétezer évet". Mandics György képes olyan zavaros félmondatokat írni, amelyek tisztába tételéhez akár oldalakat is kellene írnia a kritikusnak. Általában nem érdemes ilyesmivel bajlódni, hiszen egyes szerzőkön nem lehet segíteni. Ha most mégis erre vállalkozunk, az azért van, mert – mint azt e trilógiában másutt is megszokhattuk – alaptalanul lettünk megvádolva. E néhány sor leleplezi a szerző munkamódszerét, amiből a nyájas olvasó megalapozottan következtethet arra, hogy érdemes-e ellenőrzés nélkül komolyan vennie Mandics György állításait.
Ez tehát egy számszerű adat, ami Mandics Gyurka bátyánk tévedését számszerűsítve jelzi. Nyilvánvaló, hogy nem tettem rá 2000 évet Bánffy Eszter adatára, mert a 7500 éves ugyanolyan idős, mint a Kr. e. 5500-ból való (én így tartom helyesnek: azaz nem i. e., mint Mandics Gyurkáéknál, hanem Kr. e.). A lényeg az, hogy hiányzik az általa emlegetett 2000 év. Mandics György minden alap nélkül, csak a saját matematikai jellegű problémáira alapozva tulajdonít nekem bármiféle történelemhamisító szándékot (amiért azóta sem kért bocsánatot, mert a becsületet nem minden családban verik egyforma hatékonysággal a gyermekek fejébe). Egyébként is csak az e téren mérsékelt értelemmel élők gondolhatják, hogy az írásemlékek bármiféle versenyben lennének s hogy ebben én érdekelt vagyok.
Hány jele kell legyen minimálisan egy szó- szótagoló írásnak?
Azt írja Mandics György a Róvott múltunk c. trilógiájának harmadik kötetében „Hogy Varga Géza immár 17 esztendeje rögeszmésen egy kimérát üldöz, egy nem létező, mert nem létezhető jelrendszert posztulál, azt minden józan ember be kell lássa: a szótag-írásokhoz 80-100 vagy még több jel kell, a kevert szó- szótagoló írásokhoz minimum néhány ezer jel. ... Nincs kivétel a rovásírás esetében sem. Negyven körüli elemből álló jelrendszer csak alfabetikus lehet, ha működőképes.” Eddig a kinyilatkoztatás, amit nagyon könnyű megcáfolni az ismert írásrendszerek példájával. Például az óperzsa ékírásnak a betűi és szótagjelei mellett volt egy szójele is, amely Ahuramazda isten nevét jelölte. Negyvennél kevesebb jele van, Mandics György várakozásai ellenére mégsem alfabetikus, hanem szó- szótagoló rendszer.
2. ábra. Az ópersza ékírás jelkészlete (ezen felül van az említett Ahuramazda szójel)
Végszó
Amikor Záhonyi András a neten sokak előtt próbál lejáratni a tőle várható jelzőosztogatással és a Mandics Györgyhöz hasonló "rovásszakértőkre " hivatkozva, akkor nincs mit komolyan vennünk. Ő nyilvánvalóan nem olvassa el azokat a dolgozatokat (például a Nemetz Tiborral végzett valószínűségszámításunkról beszámoló cikkemet), amelyeket bírál. Ha netán bele-belenéz is némelyikbe, akkor a jelek szerint nem sikerül az ott olvasottakat megértenie. Más esetben, ha meg is érti (például egyszer azt mondta, hogy a tatárlakai táblákon lévő szójelek engem igazolnak), akkor azt elhallgatja, letagadja. Inkább egy ilyen (kapitális tévedéseket elkövető, magyar- és tudományellenesen elfogult) alakra hivatkozik, mint Mandics György.
Jegyzetek
(1) Mandics György a három kötetes Róvott múltunk c. művében minden előzetes vizsgálat és különbségtétel nélkül sírrabló brigantiknak minősítette a székely írás antik eredetét vizsgáló kutatókat. Ez arra utal, hogy e témában előzetes magyar- és tudományellenes fenntartásai vannak, amit az érvelésében mutatkozó hibák csak alátámasztanak.
E trilógiájában 200 alkalommal említi meg a nevemet s szinte kizárólag negatív értékelés kíséretében. A szerző hasonlóképpen járt el Varga Csaba, Forrai Sándor, Szekeres István és mások esetében is, ezért válaszképpen írtam egy Mandics György róvott múltja c. füzetet, amit 100 példányban kiadtam és elvittem a könyvesboltokba. Hamarosan értesültem róla, hogy Mandics Gyurka bátyánk pl. a Honterus antikváriumot kérte, hogy ezt a füzetemet ne forgalmazzák. Ezt követően tettem fel az OSZK MEK könyvtárba, hogy száznál jóval több emberhez juthasson el. Záhonyi András azonban nem olvassa a szakirodalmat és abból nem tanul, hanem tovább kötekszik. Mintha nem lett volna mérhető a cáfolat. Pedig az volt. Ezért tudom ebben a cikkben számszerűsítve újra megemlíteni a tévedést. Ahányszor csak kötekednek, annyiszor tudom mérhetően bebizonyítani, hogy az álláspontjuk szánalmas és tudománytalan.
Záhonyi András talán nem véletlenül hivatkozott Mandics Györgyre, hanem azért, mert számított a vak ellenérzéseire, amit a székely írás múltjának tisztázása során feltárt eredményeimmel (a magyar íráskultúra antik, sőt kőkori eredeztetésével) szemben indokolatlanul éreznek. E vak gyűlölet okát csak feltételezni lehet, tőlük kellene megkérdezni. Az olvasó azonban gondolhatja azt, miszerint mindketten abban lehetnek érdekeltek érzelmileg, hogy a székely írás végső soron sémi eredeztetése ne kérdőjeleződjön meg. Ez azonban a részükről nem több egy jámbor és csalfa reménynél, aminek a beteljesülését az ismert tények nem teszik lehetővé. A székely írás ugyanis nem lehet a sémi írások leszármazottja, mert sokkal korábbi azoknál. Ám ez nem ennek a cikknek a témája, mert már kifejtettem ezt korábban több helyen is, például a Magyar hieroglif írás c. kötetemben.
(2) Az eddigi kutatásaim során a magyar hieroglif írásnak kb. 40 szójelét sikerült leírnom. Az írásunknak a történelme során lehetett akár 200 jele is, ám még ennyi tiszta szójel sem lenne elegendő például a Háború és béke leírására. Ebből azonban nem következik, hogy szójeleink nincsenek (Veit Gailel adata közismert) és szójeles írásgyakorlatunk sem létezett (pl. a hímes tojásainkon és a címereinkben ma is van). Mandics Gyurka bátyánk azonban nem tud továbblépni a latin írástól, mint kályhától s talán nem tud, vagy nem akar elképzelni a latintól nagyon eltérő rendszerű írásokat. Pedig éppen elég dokumentumot és példát felhoztam már a szójeles gyakorlatunk bemutatására és bizonyítására.
Az elvi megoldás többféle lehet. A lényeg az, hogy kevés szójellel is üzemeltethető egy írásrendszer. Például, ha csak néhány ősvallási jelentőségű mondat rögzítésére használják a szójeleket (mert az ősvallási gyakorlatnak ez is elegendő), akkor nem kell sokkal több negyven szójelnél. Az eddigiek alapján ez volt a helyzet a kőkorban és később is a magyar hieroglif írás esetében. Ma már ez a gyakorlat visszaszorult. A szó- és mondatjelek díszítéssé váltak és például az archaikus jeleket használó fazekasok műhelyeibe vonultak vissza.
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
András Záhonyi a Magyar őstörténet fb-csoportban:
VálaszTörlésKérdezzétek meg a régészeket, művészettörténészeket, írástörténészeket stb.: vajon egyedül GÉZA-e az ALKALMAS kutatói SZEMÉLYiség erre a fontos szerepkörre, a feladat elvégzésére? 1., Nem képes másokkal együtt dolgozni; 2., Védhetetlen 'álomképein' nem hajlandó módosítani; 2., Mindenkit vérig sért, aki feltárja hibás meseképeit. 3., CSAK CSAPATBAN lehet áttörni a még ma is idegen érdekeket képviselő akadémiai történelemtorzítók várfalát. A Bérczi-Fehér-Mandics-Marácz L.-Czeglédi K.-Varga A.-ZMTE-Záhonyi stb. csapat -- elfeledve Géza alaptalan sértegetéseit -- hajlandó lenne erre az együttműködésre, HA Géza vállalja: az ügy szempontjából nem lényegi, azonban látványosan támadható nézetein hajlandó módosítani. Ugyanis nem az eredménnyel, hanem a MÓDSZERTANnal van a BAJ! Q. e. d.
Varga Géza: Ha fel lenne kínálva legalább egy tábla mogyorós fekete csokoládé, akkor talán megfordulna a fejemben egyes látványosan támadható nézeteim visszavonása. Így azonban nem világos, hogy miért is kellene utánoznom Galileit, akit szintén látványosan támadtak.
Varga Géza: Megmosolyogtató az együttműködési ajánlat, de most nincs szükségem sem rád, kedves András, sem Gyurka barátunkra. Ha eddig csak megugatni tudtátok a felismeréseimet, akkor nem tudtok segíteni a jövőben sem. Ehhez szorgalom, szakmai tudás és intelligencia kellene. Elég jól elboldogultam eddig is azokkal, akik segíteni akartak és segítenek is. Így jutottam el az évszázad írástörténeti felfedezéséhez. Ugyan miféle feltételeket akar nekem bárki diktálni és mit tudna érte ajánlani? Tökéletesen félreérti a helyzetet az, aki ilyen ajánlatot kínál. A tudományos eredmények nem elcserélhetők és nem letagadhatók. Azokat megfogalmaztam, bizonyítottam és ettől kezdve önállóan léteznek.
VálaszTörlésAkinek kifogása van ellene, az így járt.