Varga Géza írástörténész: Budai Árpád kori kancsó a hieroglifikus "Ragyogj, ragyogj, ragyogj, Uram!" mondattal

A régészek és a jelen sorok írójának érthető örömére épen került elő egy budai kútból az 1. ábrán látható kancsó, amely a Budapesti Történeti Múzeum leltárában szerepel. Tóth Anikó, a Középkori Rajztár gyűjteményvezetője, régész, főmuzeológus így számol be róla:

"A Budapest I. Dísz tér 17. szám alatt, a volt Honvéd Főparancsnokság épületének pincéjében többek között egy több mint 10 méter mély középkori kutat is feltártunk. Leletanyaga igazi régészek álma volt: az egyébként igen ritkán megmaradó bőr és fa tárgyak, jó minőségű üvegek, pénzek, kerámiatöredékek és állatcsontok mellett néhány edény épségben került elő. Ez utóbbiak közül az egyik legszebb a képen látható, a 14. század végén – 15. század elején készült kis majolika kancsó. A kissé zömök, körteforma testű, kiöntős szájú kis edény mintája egyszerű, az alapszínt adó fehér ónmázon sötétkék pálmalevélcsokorral, körökkel és egyenes vonalakkal díszítették."

Talán egy ügyetlen szolga, akit vízért küldtek, beleejthette a kancsót a kútba s ennek köszönhetően maradt ránk ez a szép nyelvemlék. Arról tanúskodik, hogy a sztyeppi írás- és ősvallási hagyomány a budai udvarban megváltozva, megfogyatkozva és talán már nem is értett maradványaiban tovább élt. A párhuzamok alapján ezt a Kínától északra élő hunoktól származó mondatot a jelhasználatával egyetemben a hun-magyar dinasztia Budán naponta használhatta, láthatta és akár olvashatta is.

Az edény oldalán a bekeretezett Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram! mondat szerepel a magyar hieroglif írás jeleivel, amely hieroglif jelkészlet elemei a Szent Koronán, a koronázási paláston és a jogaron is megtalálhatók. Veit Gailel még az 1500-as években is tudott arról, hogy a (hun eredethagyománnyal rendelkező - VG) székelyeknek szó- és mondatjelei vannak (amelyek korabeli elnevezése hun-szkíta írás volt - VG). Mindezek alapján okunk van azt feltételezni, hogy a hun eredetű magyar uralkodó osztály az Árpád korban értő módon alkalmazhatta ezeket a hun eredetű szójeleket.

1. ábra. Budai középkori korsó a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondattal (fotógrafika, középen), a kancsó bekeretezett Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram! mondata (balra), valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei (jobbra)

2. ábra. A IX-X. századi afrászijábi tálon (azon a tájon készült, ahol nem sokkal korábban a honfoglalásra induló magyarok éltek) szintén be vannak keretezve a jelek s az egyik keretben éppen a szár "úr" szó szerepel (piros színnel kiemelve), a tál jeleinek olvasata: Jóma szár földje (mai magyarsággal: Jóma úr földje)

3. ábra. Magyar népi tejesköcsög a szentgotthárdi Pável János Múzeum kiállításáról a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Lyukó! mondattal (az edény szája azonos a Lyukó jellel)