Ez a cikk kis mértékben bővített változata annak az eredetinek, amelyik az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetemben jelent meg 2010-ben.

1/a. ábra. A füzet címlapja

1/b. ábra. A késő neolitikus Cucuteni kultúrából (Calu, Piatra Solimului) származó pecsét Makkay János nyomán

Makkay Jánost arra kértem néhány évvel ezelőtt, hogy mutasson nekem olyan kőkori leleteket, amelyeken írásjelek, vagy írásszerű jelképek vannak. A neves régész, aki előzőleg egy kitűnő kötetet írt a tatárlakai táblákról, azt válaszolta, hogy nincsenek ilyen tárgyak.

A gondolat azonban szeget üthetett a fejébe, mert később (2005-ben) kiadott egy füzetet "Supplement the Early Stamp Seals of Sout-East Europe" címmel. A füzet tele van történelem előtti bélyegzőkkel, amelyek a székely írás jeleivel értelmezhetők, vagy elolvashatók.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Nehéz elképzelni egy kultúrát, amelyik az írást nem ismeri, de egy csomó, jelekkel ellátott bélyegző kerül elő a hagyatékából.

A "szakmában" azonban olyan tévhitek uralkodtak akkor és uralkodnak ma is, amelyek erősebbek a tényeknél. Ma is az a közhiedelem a tanult kutatók között is, hogy a sumért megelőző jelkészletek (például a Tordos-Vicsa kultúra jelei) csak írást megelőző szimbólumok lehetnek. Ez szimpla fogalomzavarra utal, mert írást megelőző jelek elvileg sem létezhetnek. Az írás ugyanis a gondolat rögzítése jelekkel. Ezzel a definícióval a hátunk mögött, ha az a Tordos-Vincsa szimbólum gondolatot rögzít, akkor csak írásnak lehet tekinteni. A "szakképzetteknek" azonban fogalma sincs az írás defíniciójáról.

Amikor meg arra hivatkozunk, hogy a a neolitikus jelek (mint ebben a cikkben is) nagyrészt azonosíthatók a székely írás jeleivel, akkor a kapcsolat bizonyítását hiányolják. Amikor hivatkozom a Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámításunkra, amely a neolitikus és a székely jelek genetikus kapcsolatát mutatta ki, akkor meg esetleg szó nélkül eloldalognak. Legfeljebb valami olyasmit tesznek hozzá, mint amit az egyik nyelvésztől megkaptam már, hogy a matematikusoknak nincs joguk ilyen vizsgálatokat végezni és ilyen megállapításokat tenni, amíg azt a nyelvészek nem engedélyezik. Azaz elképesztő tisztázatlanság uralkodik ezen a szakterületen. Éppen ezért kell megbecsülnünk Makkay János füzetét, amelyik a neolitikus írásemlékek felmutatásával segít a kérdés tisztázásában. Csak sajnálni lehet, hogy nincs magyar nyelvű változata.

2. ábra. A cucuteni pecsétnyomó ligatúrája és a ligatúrát értelmező székely jelek, a két jobb szélső székely jel egymás tükörképe, az egyik a pecsét rajzán lévő jelre hasonlít, a másik meg a lenyomaton megjelenőre

Egy pecsétnyomó a Cucuteni kultúrából

A Makkay János által közölt pecsétnyomó rajza (1. és 2. ábra) egy körből és egy hullámvonalból áll. A kör a Nap jele, a hullámvonal pedig a Tejúté.

A körbe zárt pont a sumer írásban "kút, forrás", a székelyben pedig "ly" (lyuk) jelentésű.[1] Az egyiptomi, hettita és kínai írásból ismert hasonló jelek "Nap" jelentésűek.[2]

A hullámvonal a Tejút jelképe, s a székely írás "ak" (patak) vagy „ü” (ügy „folyó”) jelek megfelelője (a lenyomaton a hullámvonal tükörképe jelenik meg).

A pecsétnyomón e két jelet egyesítették. A jelmontázs azt hirdeti, hogy az életet jelképező folyó (a Tejút) forrása a Nap. Kőhalmi Katalin Szibériában találta meg ezt a hiedelmet. A cucuteni kultúra embere ugyanúgy képzelte el a Nap és a Tejút kapcsolatát, mint némelyik öreg szibériai sámán néhány évvel ezelőtt.

Neolitikus pecsétnyomó Kolozsvárról

A Makkay János által bemutatott kolozsvári pecsétnyomó (3. ábra) a székely rovásírás "ly" (lyuk) jelét idézi. A körbe zárt pont alakú székely jelhez képest még egy külső kör is található a pecsétnyomón, azaz jelmontázsról lehet szó.

Ez a kör napjelkép lehet, mert a Nap ábrázolására elegendő egy kör.

Ebből következően a kolozsvári pecsét jelmontázsa is azt az ősvallási hiedelmet illusztrálja, amely szerint a Nap az életet jelképező folyó forrása (ez szimbolikusan a Tejút, amelyből a földi folyók a vizüket kapják). E hiedelem leírására alkalmas a Napot jelentő kör és a kutat ábrázoló körbe zárt pont.

A kolozsvári pecsétnyomó a neolitikus vallási hiedelmek és jelképek széles körű elterjedtségét igazolja.

A jelhasználatban két csoport különböztető meg. A cucuteni pecsétnyomó, a kolozsvári pecsétnyomó, a sumer írás és a székely írás alkot egy központi jelhasználati kört. Ezekhez képest az egyiptomi, a hettita és a kínai írás másodlagos jelalkalmazásnak tűnik, mert ott a kút (a körbe zárt pont) jelét használják a Nap jelképeként (amelyhez elegendő lenne egy kör is). Ez a központi területről való átvételre utal.

3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra (B 1-2 fázis) pecsétnyomója (Kolozsvár), napjelkép

A Karanovó kultúra fogazott keresztje

A korai neolitikus pecsétnyomó Bulgáriában (Blagoevgrád mellett, Kovacsevo-Podini lelőhelyen) került elő és a Karanovoi kultúra I-II fázisába sorolható (4. ábra). A pecsétnyomó jelmontázsa a világ isteni középpontját, a teremtés helyszínét, az Éden egy forrásból fakadó négy szent folyóját térképszerűen ábrázolja. A keresztet szegélyező „farkasfog” a kínai írásban és a magyar népi jelkészletben is a magasba vezető út jele.

A kereszt a székely "d" (Du, Dana, a Ten változata) jele, az istent jelöli. A Földközi-tenger melléki lineáris írásokban a kereszt, vagy az X rendszerint a "d" és "t" hangokat jelöli. Általában ugyanezekkel a hangokkal kezdődik a területen lakó (vagy korábban ott élt) népek nyelvében az istent jelölő szó is (magyar Ten, etruszk Tin, latin deus stb). Mivel a sémi népeknél ilyen istennév nincs, ebből következően nem a sémi népek találták fel a Földközi-tenger mellékén használt ábécék prototípusát, hanem az egykor ott élt ragozó nyelvű őskultúrák valamelyike.

4. ábra. Karanovói pecsétnyomó rajza Makkay János (2005/66) nyomán, felülnézeti világmodell, amelynek közepén az Istent jelképező kereszt látható, a sarkain pedig a magas kő olvasatú lépcsős toronytemplomok rajza

5. ábra. A karanovói pecsétnyomó jelei és az értelmezésükre felhasználható székely jelek, balról jobbra: karanovo kereszt vagy X alakú istenjelkép, karanovo "magasba vezető út" szójel, székely "d" (Dana istennév) jel, székely "b" (Bél istennév) jel, székely "m" (magas) jel

A pecsétnyomó elfordítva X-et mutat. Ez az X a világ közepét (belsejét) jelöli, a székely írásban ennek megfelelően a "b" (Bél, belső) jele. Napjainkig rontáselhárító jelként alkalmaznak az őrségi fazekasok. E rontáselhárító szerepre azért alkalmas a jel, mert Bélt, az ősvallás fiúistenét, a magyarság ősapját jelképezi. Bél nevéből alakult ki a Bél-pel-pi-fiú hangváltozás/szóhasadás során a fiú szavunk (vö. Baál az ugariti mitológia fiúistene!); valamint a betű "Bél atya" szavunk is.[3]

A keresztet szegélyező "farkasfogak" a székely "m" (magas) jel megfelelői.

A folyó és a lépcső jelének párosítása a Jóma ligatúra is, ahol a "j" (jó) és az "m" (magas) jel alkot egy jelösszevonást.

A Karanovó kultúra világmodelles pecsétnyomója

A karanovói pecsétnyomó világmodellje Egyiptomtól Kínán át Amerikáig előfordul (6. ábra). E jellegzetes mandala a világot írja le néhány szójel segítségével. Hasonló világmodellek szójeleiből alakult ki a székely rovásírás.

6. ábra. Bulgáriai pecsétnyomó a Karanovó kultúrából (Makkay jános nyomán)

7. ábra. A karanovói világmodell elemei (fent) és a megértésüket lehetővé tevő székely betűk (lent)

Föld szójel – felülnézeti világmodell. A körbe zárt kereszt vagy X a kínai írásban és az asztrológusok jelrendszerében egyaránt "Föld" jelentésű, az egyiptomi hieroglif írásban a niut "település" (tehát a Föld középpontjának) szójele, a székely írásban pedig az "f" (Föld) jele. A teremtett és rendezett világ középpontját ábrázolja, az Ararát tövében eredő négy szent folyó térképe. Ez az a terület, ahonnan Noé fiai benépesítették a Földet és ahonnan az isteni rend a világ négy tája felé elterjed.

Bél isten jelképe – a négy folyó térképe. A kereszt, vagy X ma is használt istenjelkép (a népi képjelek között rontáselhárító jel), amelyet a kereszténység és a népművészet az ősvallásból vett át. Ismerték és az imádat tárgyaként becsülték a Kolumbusz előtti amerikai indiánok is, amiből e pecsétnyomót nem ismerve is nyilvánvaló lenne, hogy a jelforma és a jelentése is kőkori.

Ég szójel – eget tartó fa, szembőlnézeti világmodell. Eleink úgy képzelték, hogy a világ sarkain a négyszögletes Föld és a kerek Ég összeér, ezért e pontokon az égigérő hegy és fa segítségével a földi halandó feljuthat az égbe. Ezt a helyzetet ábrázolják a pecsét sarkain látható szembőlnézeti világmodellek. A világ sarkait a régiek istenekkel azonosították s pl. "Heraklész oszlopai" néven emlegették.

Óg isten jelképe. Az Ószövetség Óg királyként említi a sémi népek megjelenése előtt a Közel-Keleten uralkodó hőst, akinek emléke a görög mitológiában Heraklészként, a szkíták őseként maradt fenn. Óg király égisten volt (az Óg név és az ég szavunk közös gyökerű), ezért az ég boltozatát ábrázoló jelből alakult ki a székely „o/ó” betű[4] és a görög omega is. A kínai lolo írás ég szójele e karanovói-székely jel megfelelője.

Szár szójel. A pecsét sarkain ismétlődő "eget tartó fa" jelkompozíció egyik eleme a Heraklész oszlopával és a székely "sz" (szár) jellel azonos függőleges. Az égigérő fát (Istent) ábrázolja, amelyik a világ teremtésekor az Ég boltozatát alátámasztotta.

A szikra (Rá/Ré napisten) jele. A karanovói pecsét közepén egy kis vonal található, amely a hettita írásban és a székely írásban is az "r" jele. A napsugár ábrázolása lehet, mert a világmodellek közepén van az Isten, vagy jelképének a helye. Az "r" betű egy Rá/Ré napisten nevével összefüggő szóból alakult ki az akrofónia során (vö. ragyogó, szikra, reggel "Ré kel"!). A jelnek a hettita írásban is pontos megfelelője van.

Összegzés

A vizsgált pecsétnyomók jelkészlete minden részletében azonos a székely írás jelkészletével. Az azonosság nem szorítkozik jelformákra, hanem kiterjed az ősvallásra és a nyelvre is. Feltárható a jelekhez kötődő ősvallási tartalom és rekonstruálható az akrofónia folyamata is. A világmodell által rögzített világnézet a magyar ősvallás világképével megegyezik. A székely rovásjelek rekonstruált szóértékei minden esetben beleillenek e képbe – ezért jelenlegi tudásunk alapján a pecsétnyomó jelrendszere a magyar nép alkotása.

A Makkay János kötetéből véletlenszerűen kiragadott példák elemzése azt mutatja, hogy a neolitikumban igen nagy területen használták a székely jelek párhuzamait. Ez nem bizonyítja azt, hogy a Cucuteni, vagy a Karanovo kultúra népe magyarul beszélt (bár ez egy kézenfekvő következtetés lenne); csak az következik belőlük, hogy e kultúrák írása magyar eredetű.

A jelkészletet a kőkor óta ismerték a Kárpát-medencétől (sőt, a Pireneusoktól) Indiáig, Egyiptomtól Amerikáig. Kialakulása az Ararát tágabb környezetét jelentő Éden területén, az interglaciális idején történt. Lehetséges, hogy a székely jelek fent elemzett párhuzamait a Karanovo kultúra népe hosszú évezredek óta őrizte és csupán ünnepi jelleggel, ősvallási feladatokra (például a világmodellek céljaira) használta.

[1] Ez egy kút, vagy forrásbarlang rajza, amelyikből víz folyik ki. A cucuteni pecsétnyomón ezt a vizet hullámvonal jelzi.

[2] A Nap lerajzolásához nincs szükség a középső pontra, az mégis szerepel az egyiptomi, hettita és kínai Nap szójelekben. Feltehetően azért, mert eredetileg nem a Nap, hanem a forrás jelképei voltak (azaz a hasonló formájú jelek közül a cucuteni-sumer-székely jelek képviselhetik az eredeti állapotot).

[3] Az ábécé második betűje a Bél atya kifejezésből kaphatta a béth, béta jelnevet, amelyet azonban a sémi és görög átvevői már nem értettek (Gelb szerint a sémi jelnevek csupán utólagos népi magyarázatok). Az ábécé jelsorrendje az egyes jelek ősvallási szerepének fontosságától függően alakult ki. Az első jelek a legfontosabb istenek jelképei voltak. Az „a” Anat anyaistennőé, a „b” Bél fiúistené, a „d” pedig Du/Dana főistené volt. Hasonló helyzet figyelhető meg a csukcs szójelek sorrendjében is.

[4] A jelet a rovástechnológia bevezetésekor (a fémkorszak kezdetén) függőlegesre fordították, mert a fapálcába nem lehet vízszintes vonalat róni.

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás