Japán legkorábbi, un. jomon korszakából maradt az utókorra néhány érdekes edény és idol. Közülük többön a magyar hieroglif írás jeleivel írt elolvasható mondatokat rögzített az alkotójuk, valamikor a Krisztus születését megelőző évezredekben. E cikkben egy ismert jomon tál jeleit olvasom el (1. ábra). A tálat már korábban is bemutattam, például a Magyar hieroglif írás c. kötetben, de akkor még kevesebb jelét (elsősorban a legjelentősebbet, a Jóma ligatúrát) ismertem fel.
1/b. ábra, Kaitag szőnyeg, sarkain a Jóma ligatúrával
1/e. ábra. Magyar hímes tojás Jóma földje olvasatú világmodellel
A tálon két elolvasható mondatot is találunk.
Az egyik a Nagyságos Jóma úr mondat, amely négy példányban található meg a tál sarkain (2. ábra). Ebből következően e tál egy világmodell, amely a Teremtés helyszínére, az egykor volt közös őshazára (az Ararát körül létezett Édenre) emlékezteti a nézőit (1). Ez a jomon jelmontázs egy képet ábrázol, amely szerint Jóma úr egy hegy (a sarok hegyének) tetején foglal helyet (2. ábra). Ez így rendjén is van, az isteneknek ott a helye a világhegy égi felhőkbe vesző csúcsán. Obi-ugor mítoszok szerint a Tejút felső végénél lévő Sarkcsillagnál van a napisten palotája, aki ha hazamegy, a lovát a Tejút (az égig érő fa) végéhez köti.
A tál alkotója az isten nagy jelzőjét is odatette a Jóma névligatúra mellé. A Jóma név egyébként a finn jumala "isten" és a magyar ima szavak bokrába tartozik.
E mondatot a tál közepe felőli nézetében látjuk a fényképen, ezért a jelei a székely írásjelekhez képest tükörképet mutatnak (mint az 1. ábra nagy hieroglifája és "n" rovásbetűje). A másik mondat kívülről látható, ezért a jelei nem tükrözöttek. A sztyeppi népek hagyatékában és a magyar népi írásemlékeken (például az őriszentpéteri tálon, vagy a karosi tarsolylemezen) is megfigyelhető hasonló kettősség. Az egyik jelet, vagy sort az egyik, a másikat a másik nézetből kell/lehet nézni és elolvasni, azaz egymáshoz képest tükrözöttek, akár a fejük tetején is állhatnak. Ez nem hiba (nem gyengíti az olvasatomat), hanem a hieroglifikus írás sajátossága, ami bizonyítja egyrészről a jomon jelek, másrészről a székely rovásjelek és a magyar népi hieroglifák rokonságát.
2. ábra. A jomon tál Nagyságos Jóma sar (mai magyarsággal: Nagyságos Jóma úr) mondata
A jomon tál másik mondata egy szimmetrikus kompozíció (3. ábra), amilyet többet is ismerünk a szkíta-hun-avar jelhasználatból.
3. ábra. A középről kezdve mindkét irányban elolvasható Lyukó ragyog mondat
4. ábra. Paziriki szkíta szőnyeg szimmetrikus mondata, az olvasata: Lyukó nagy
A fenti összefüggések nem tulajdoníthatók a véletlennek, amit egyébként a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk is kizárt. E szerint az írás nem poligenezissel (több központban külön-külön), hanem monogenezis útján (egy központból) kiindulva született meg és terjedt el, sokkal korábban, mint azt az egyetemeken tanítják. A legkorábbi jelek a szkíta-hun-magyar jelek megfelelői, amint azt e jomon példa is mutatta. Mivel az elvégzett akrofónirekonstrukciók alapján ezt az ősírást a magyar nyelv rögzítésére alakították ki, azt kell gondolnunk, hogy az írás születésekor ott bábáskodtak a magyarság elei.
Mondani is fölösleges, hogy e tényen nem segít a szokásos finnugrista jelzőosztogatás és mellébeszélés. Az egyébként olyan nagy mellényű "illetékes szakemberek" (ugyan melyik fogja majd magát illetékesnek tekinteni?) hiába szednének nyugtatókat, az igazi megoldáshoz a jelenlegi őstörténeti és nyelvészeti-írástörténeti elképzelések alapos újragondolására van szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése