A Kölked-feketekapui avar lelőhely nem csak azért különlegesen fontos, mert számottevő mennyiségű drága fémtárgy került ott elő, hanem mert a magyar hieroglif írás jeleivel írt magyar szövegek is fennmaradtak rajtuk.
Tudjuk, hogy a régészeti leletek nem feltétlenül határozzák meg a népességet, sem genetikai, sem nyelvi értelemben - mindaddig, amíg a csontokat kézbe nem veszi egy genetikus, a tárgyakon lévő jeleket pedig szemügyre nem veszi egy írástörténész.
A régészek tehát ez esetben túlterjeszkedtek a saját szakterületük határain, amikor germán népességre következtettek pusztán a tárgyak stílusa alapján. A stílusbeli eltérés létezik, de ez nem csak germán népesség jelenlétével magyarázható. Következtetniük persze a régészeknek is szabad, sőt az értéknek számít, azt azonban számon kell tartanunk, hogy ez a következtetés nem annyira a tényleges tárgyi alapokon nyugszik (mert a jeleket nem vették észre), hanem szerepe lehet benne annak a sajnálatosan érvényesülő akadémikus megközelítésnek is, miszerint a magyar őskultúra bizonyítékait idegeneknek kell ajándékozni, a köreikben közutálatnak örvendő székely írást és rokonságát pedig nem szabad észrevenni (2).
Vagy éppen le is kell reszelni. Van ugyanis egy intő példa e lehetőségre. Az az eset figyelmeztet erre, ami a budapesti hun(?) jelvénnyel történt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Nos, valami hasonló esett meg ezzel a szép kölkedi boglárral is - ami a jeleit illeti. Szerencsére ennek a drága avar leletnek nem reszelték le a felületét, mint azt a muzeológusok megtették a budapesti hun(?) jelvénnyel, ám a kölkedi boglár jeleit ugyanúgy figyelmen kívül hagyták. (3)
1. ábra. A kölkedi avar boglár meg van hintve a magyar hieroglif írás jelkészletébe tartozó jelekkel
2/a. ábra. A boglár közepén a Lyukó, az Üdő és a Föld jelét találjuk egyetlen ligatúrában, a Föld jelben a négy szent folyót az égig érő fa ábrázolásai helyettesítik (mert a magyar mitológia égig érő fája azonos a Tejúttal, az égi folyóval)
2/b. ábra. Az okunyevi szkíta kultúra kőbe vésett ligatúrája (balra) és kölkedi megfelelője (jobbra), mindkét jel ligatúra, a felbontásuk alább látható (7-8. ábra), megengedi ez az egyezés germán népesség feltételezését?
3/a. ábra. A kölkedi boglár égig érő fa ábrázolásai a magyar hieroglif írás jeleiből vannak összeállítva és a következőképpen olvashatók el: Ak szár ügy (Heraklész úr a folyó) és Ügy szár ügy (E folyó ura a folyóknak)
3/b. ábra. Apahidai hun csat, az eget tartó folyót jelképező csatnyelv látható oldalán a Nagy ügy szár (Nagyságos folyó úr) szöveg olvasható - a kölkedihez hasonló a jelhasználat
4. ábra. A kölkedi boglár ügy "folyó" jele (balra) és a székely írás "ü" (ügy "folyó") jele (jobbra)
5. ábra. A kölkedi boglár szár "úr" szójele és a székely írás "sz" (szár "úr") jele (jobbra)
6. ábra. A kölkedi boglár ügy "folyó" hieroglifája és a székely írás "ü" (ügy "folyó") jele
7. ábra. A kölkedi boglár Üdő "Idő" jele (balra) és a székely írás "ü" (Üdő "Idő") jele (jobbra)
8. ábra. A kölkedi boglár Lyukó jele (balra) és a székely írás "ly" (lyuk/Lyukó) jele
9/a. ábra. Jelentést hordoz a kölkedi boglár peremének hullámvonala is, az olvasat: Nagy ország, vagy Nagyságos Lyukó országa
9/b. ábra. A szombathelyi Iseum területén kiásott római kori veret, amelynek peremén szintén egy körben olvasható imádságszöveget rögzítettek, az olvasata: Lyukó ten országa
10. ábra. A peremen kialakított, hármas halom alakú ország hieroglifa alatt ez a tartalmilag kapcsolódó magyarázat olvasható: Nagy ős Ten Földje (mai magyarsággal Nagy isten földje)
A mondat két olvasata attól függ, hogy a középső függőleges vonalat keretben lévőnek tekintjük-e, vagy sem. Mivel egyre erősödik bennem a meggyőződés, hogy az a keret létezik, ezért nem szár, hanem ős az olvasat. Ez a részlet a hármas halommal együtt, az Országunk a nagy ős Ten földje olvasatot teszi lehetővé, amit mai magyarsággal Országunk a nagy isten földje alakban mondanánk.
11. ábra. A kölkedi boglár nagy hieroglifái (fent és alul balra), valamint a székely írás "n" (nagy) jele (lent jobbra)
12/a. ábra. A kölkedi boglár képszerű Ten (Isten) hieroglifája (balra) és egy lineáris kivonata, amelynek ugyancsak Ten a jelentése (jobbra)
12/b. ábra. A székely írás Ten szójele (balra) és a belőle kivonatolódott "t" (Ten) betű (jobbra)
13. ábra. A kölkedi boglár ős (benne a szár "úr") jele (balra) és a székely írás "sz" (szár "úr") jele (jobbra), a kerettel együtt a kölkedi szár jel a székely "us" (ős) szójellel azonosítható, ami azt jelenti, hogy a kérdéses mondat olvasata: Nagy Isten földje
11. ábra. A kölkedi boglár Föld jele (balra) és a székely írás "f" (Föld) jele (jobbra)
Egy ékszer ilyen fokú zsúfolása a magyar hieroglif írás jeleivel, ha nem is páratlan, de mindenképpen figyelemre méltó. A kölkedi szövegtár párja a Gizella kincs turulos fibulája, amely Csomor Lajos szerint avar eredetű.
Hozzátehetjük: szintén avar eredetű. Az avarok pedig használták a magyar hieroglif írást, méghozzá a magyar nyelv rögzítésére.
12. ábra. A kölkedi ország hieroglifa (fent), a Gizella-kincs turulos fibulájának Ragyogó nagy ország mondata (középen) és az apahidai hun turulok nyakán olvasható Ragyogó ország mondat (lent)
13. ábra. A kölkedi avar korong elemi jelei
Jegyzet
(1) Avarok által vezetett, magyar jeleket használó longobárd csoport feltételezése nem lenne példátlan. Michelangelo Naddeo olasz kutató is azt fejtette ki egy beszélgetésünk során, hogy lakóhelye, az Alpok tövében elterülő Varese (v. ö. város!) is az avarok által e tájra vezetett longobárdoknak köszönheti a környékén fellelhető magyar hieroglifák feltűnő sokaságát. Magyarázata szerint az avaroknak azért volt fontos Varese, mert innen ellenőrizhették az északra, Aachen felé, az Alpokon át vezető kereskedelmi utakat.
(2) Nemrég szólta el magát Szenthe Gergely régész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa. (Ő annak idején tagja volt ama munkacsoportnak, amelyikből valaki barbár módon lereszelte a budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét. A csoport másik tagja, Tomka Gábor főigazgatóhelyettes pedig letagadta a leletről az átvételi elismervényben még dokumentált rovásjeleket.)
Szenthe Gergely képes volt leírni a következő sorokat: "az avar díszítőművészet kutatása Hampel óta igazából soha nem csúszott bele abba a kátyúba, amelyből a honfoglalás kori magyar művészet vizsgálata sokáig nem bírt kikecmeregni. Az avar kor kutatói nem látták bele a mitológia vagy komplex, kozmológiai képzetek nyomát a késő avar kor díszített tárgyaiba, illetve a legtöbb esetben, amikor ez mégis megtörtént, ez szakmailag indokolt volt, illetve a tézist kellő óvatossággal fogalmazták meg."
Ez azért elszólás, mert kiderül belőle, hogy a "szakma" egy része számára a díszítés és a jelkincs mitológiai és kozmológiai vonatkozásainak már a tárgyalása is kátyúnak minősül. Miközben tudjuk, mert sok lelet bizonyítja, hogy a jeleink (amit a "szakma" csak díszítésként hajlandó tárgyalni) mitológiai és kozmológiai összefügésekkel rendelkeznek. Amikor Szenthe Gergely az ilyen irányú kutatásokat ok nélkül leminősíti, akkor a tudományos kutatást korlátozza. Az avar "díszítések" (valójában jórészt elolvasható jelek) mitológiai és kozmológiai vonatkozásainak kutatása segítené az avar identitás megismerését. Szenthe Gergelynek és elvbarátainak éppen ez (a magyar-avar azonosság feltárása) lehet a nem kívánatos fejlemény?
(3) A Julianus barátai blog Fény derült a legtitokzatosabb Kárpát-medencei népcsoport eredetére című bejegyzésében egy Esküdt név alatt megszólaló olvasó az alábbi kérdéseket szegezi nekem.
"Mi bizonyítja, hogy egy lyukra emlékeztető ábrázolásnak vagy egy valóságos lyuknak egyáltalán van jelentése? Nem lehetséges, hogy csak díszítőelemnek szánta mestere? Egyebek között feltételezed, hogy bizonyos tárgyakon a „Lyukó úr” felirat szerepel. Feltevésed akár igaz is lehet, de mi bizonyítja, hogy a szóban forgó ábrázolás csakugyan „Lyukó úr” jelentéssel bír? S hogyan zárhatjuk ki a „Gyűrű úr”, „Karika úr”, „Kör úr”, „Lik úr”, „Lyuk úr”, „Nyílás úr” stb. szókapcsolatokat a megfejtések köréből? S mi bizonyítja, hogy a nevezett istenség, ha ugyan az volt, egykor valóságosan létezett?"
Azonban hiába adtam neki érdemi választ: "Ha pl. látsz egy kört (körbe zárt pont, - vonal alakú jelet), akkor tudni kell, hogy az a "ly" jele a székely írásban. S hogy a magyar nyelvben csak a lyuk szó kezdődik "ly"-vel, azaz a "ly" rovásbetű a lyuk szójeléből alakult ki. S ha a magyar, vagy magyargyanús népek jelkincsében sorozatosan előfordul, hogy e jelek közepén van egy fizikai lyuk is, az megerősíti, hogy ez a lyuk szójele, méghozzá egy magyarul beszélő népnél. Ismerned kell ugyanennek a jelnek a jelentéseit más írásokban. A sumérben "kút, forrás". A kínaiban "Nap", az egyiptomiban "napisten". Azért, mert a napistent tekintették az életerő forrásának, a minden jót (életet, gazdagságot, erőt, rendet stb.) kibocsátó lyuknak (a bőségszaru is valami hasonló). S az olvasatok is igazolják, ha jól gondolkoztunk. Azaz a jelek felismerésének van egy módszertana. Az intelligens ember képes a világ dolgai között lévő összefüggések felismerésére. Ez ad lehetőséget a régi írások elolvasására."
Mintha el sem hangzott volna a magyarázat, amelyik kizárja a Karika hangzósítást, megismétli a megválaszolt kérdést: "hinnünk kell, hogy egy kör alakú jel olvasata éppen „Lyukó úr”, és nem valami más. Mondjuk „Karika úr”.
Természetesen a lyuk/Lyukó szójel hangzósítása esetében többről van szó puszta hitnél. Az akrofónia rekonstrukciója megfelelően alá van támasztva. Ám, ha valaki nem olvassa a vonatkozó szakirodalmat és az érthető választ sem hajlandó észrevenni, azon nehéz segíteni. A kérdésére már évekkel a megfogalmazása előtt közreadtam a válaszomat a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Esküdt barátunk a nem tudás és az oda nem figyelés talaján állva próbál meg érvelni, pedig az meglehetősen erőtlen érv egy tudományos igényű vitában.
A világhálón rákeresve a Fény derült a legtitokzatosabb Kárpát-medencei népcsoport eredetére címre, rögvest kiderül, hogy az avarok eredetével egy nemzetközi tudóscsoport foglalkozott nemrég. Magyarországi embertani leleteket elemezve az avar elit genetikai eredetét Belső-Ázsia egy keleti régiójára vezették vissza, és egyúttal megerősítették a magyar kutatók 2020-ban megjelent archeogenetikai tanulmányának eredményeit. “Ezek az izgalmas eredmények rámutatnak arra, hogy mekkora potenciál rejlik a genetikusok, régészek, történészek és antropológusok példátlan együttműködésében a népvándorlás korának kutatása terén” – hangsúlyozza Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója, a kutatás magyarországi kezdeményezője és vezetője. A felsorolásból feltűnően hiányoznak az írástörténészek és a nyelvészek. Ezzel összhangban áll, hogy a kutatócsoport és a magyar régésztársadalom nem figyelt fel az avarok által hátrahagyott hieroglifikus nyelvemlékekre.
Pedig a közelmúltban már megkíséreltem a régészek figyelmének felkeltését. Erről a Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől c. blogbejegyzésben tájékoztattam az olvasókat. Aligha rajtam múlt a párbeszéd sikere.
Irodalom
Varga Géza: Szenthe Gergely és az MKI esete a kassa-zsebesi avar "Nagyságos ragyogó ten országa" mondattal
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Hun és avar tartalom
A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak
A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
köszönet a tartalmakért....
VálaszTörlésA kép nyilván nem lehet teljes, hisz az irásban is tarka lakosságról cikkeznek, viszont pld. Maszgut, meg a Budinok, történeti leirások révén is megjelennek a hunok mellett géták- masszagéták. Szóval ők még tényezők lehetnek," politikumi" szinten, számosan éltek mindenütt. Nem mintha ez lenne szivügyem.. de mégis. Talán nem a leghálásabb téma, de vkinek csak sikerül utánamenni egyszer (Sármezőgéta t azért tudni kellene elhelyezni vmilyen spektrumban)
VálaszTörlésKöszönöm a figyelmet!
VálaszTörlésEsküdt írja a blog.hu szerint:
VálaszTörlésMost alighanem megharagszol rám, pedig csak azt kérdezem tőled, amire minden kutatónak válaszolnia kell (kellene) hasonló esetekben. Mi bizonyítja, hogy egy lyukra emlékeztető ábrázolásnak vagy egy valóságos lyuknak egyáltalán van jelentése? Nem lehetséges, hogy csak díszítőelemnek szánta mestere? Egyebek között feltételezed, hogy bizonyos tárgyakon a „Lyukó úr” felirat szerepel. Feltevésed akár igaz is lehet, de mi bizonyítja, hogy a szóban forgó ábrázolás csakugyan „Lyukó úr” jelentéssel bír? S hogyan zárhatjuk ki a „Gyűrű úr”, „Karika úr”, „Kör úr”, „Lik úr”, „Lyuk úr”, „Nyílás úr” stb. szókapcsolatokat a megfejtések köréből? S mi bizonyítja, hogy a nevezett istenség, ha ugyan az volt, egykor valóságosan létezett? Szófejtéseiddel kapcsolatban nagyjából ugyanazon kifogást vethetem fel, mint a finnugristák okoskodásával összefüggésben. Nevezettek mai, élő nyelvekből kikövetkeztetnek egy „közös (uráli, finnugor stb.) alapnyelvet”, mely feltételezésük szerint megegyezik egy valaha létezett nyelvőssel. Feltevésük akár igaz is lehet. Csakhogy ezen nyelvős létezését egyetlen nyelvemlék sem bizonyítja. Vagyis semmiképpen sem tudjuk ellenőrizni, hogy a feltételezett nyelvős egykor valóságosan is létezett-e.
Nyelvészeink feltevéseiket és következtetéseiket tekintik a nyelvrokonság bizonyítékának, s ezen az sem változtat, ha módszeresen dolgoznak. Mert bármilyen módszert választanak is, s ennek kapcsán bármilyen eredményre jutnak, feltevéseiket nem tudjuk ellenőrizni. Ellenőrizhetetlen állításokat pedig sem igazolni, sem cáfolni nem lehet. Vagyis kiválóságaink az uráli stb. nyelvrokonsággal kapcsolatban azt állítanak, amit csak akarnak.
Neked még mai ábrázolások, hiteles megfejtések sem állnak rendelkezésedre, melyek alapján következtetéseket tudnál levonni a hajdanvolt állapotokra vonatkozóan. Ennélfogva állításaidat csupán feltételezéseiddel tudod „bizonyítani”. Vagyis azért „Lyukó úr” egy bizonyos ábrázolás megfejtése, mert te azt feltételezed. Más szóval a „magyar hieroglif jelekkel” kapcsolatban is mindenki azt állít, amit csak akar.
Feltevésem szerint egy lyuk (vagy bármi más) lehet egy tárgyon díszítőelem is, nem csupán írásjel. Milyen érvvel tudsz szolgálni (személyem minősítését stb. leszámítva) feltételezésem ellenében?
A hunokról azt állítod (feltételezed), hogy magyar nyelvűek voltak.
Egyebek között feltételezed, hogy a „hun népnév” nem lehet török eredetű.
Először is, „hun nép” nem létezett, csak hun szövetség. A név eredeti alakja pedig jó eséllyel nem „hun” volt, hanem „kóny”. A szövetség pedig magában foglalt nem csupán török, hanem mongol, ős-szibériai, később pedig balti, germán, szkíta stb. népeket is.
A Iordanes által rögzített „hun” szavak (strava és a többi) sem feltétlenül a „hunoktól” származnak. Jelesünk egyébként köztudottan jeleskedett a számára ismeretlen nevek elferdítésében.
A „hun” főemberek nevét csak idegenek tolmácsolásában ismerjük. És ugyan miért ne választhattak volna maguknak idegen eredetű nevet is? Vagy miért ne nevezhették volna a „hunok” fejedelmét a germánok Attilának, azaz Atyácskának? (Eredeti megszólítása, ne higgye, ki nem akarja, vélhetően a mongol Edzen, azaz Fejedelem szóból származik.)
Hozzátehetem, a hun szövetség népei között voltak „magyar” nyelvűek. Például a szövetségük neve nyomán alánoknak is nevezett jászik, az avarok, a bolgárok (európai hunok) és a kazárok egy része, és természetesen a magyarok egy része.
Ne higgye a mondottakat, ki nem akarja!
Kedves esküdt!
Sok kérdésedre választ találhatsz a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Javaslom azok elolvasását és megértését!
Például a díszes írás kérdését is tárgyalom benne, amit te is felvetettél. A lényeg az, hogy érdektelen, hogy egy írás díszes-e, vagy sem. Ha elolvasható, akkor írás. S az elolvashatóságot több körülmény igazolhatja, például az érthető és logikus, párhuzamokkal rendelkező olvasat is.
Jó lenne, ha ismerném a nevedet és az email-címedet!
Üdvözöl: Varga Géza
Kedves esküdt!
TörlésA jeleket fel lehet ismerni és el lehet olvasni, ha ismerjük őket. Én 50 éve foglalkozom velük, ezért nagyobb eséllyel olvasom el, mint te. Vagyis egy ismert írást el lehet olvasni (amiképpen a 2000 éves latin szövegeket gond nélkül el tudjuk olvasni, mert ismerjük a latin jeleket). A nem tudás pedig nem érv egy tudományos igényű vitában (tehát, ha neked kétségeid vannak, az nem azt jelenti, hogy nem létezik a magyar hieroglif írás).
A dolog persze összetett. Az akrofónia rekonstrukciójának van egy módszertana, érdemes azt ismerni és követni.
Aztán ismerni kell a székely jeleket is. Ha pl. látsz egy kört (körbe zárt pont, - vonal alakú jelet), akkor tudni kell, hogy az a "ly" jele a székely írásban. S hogy a magyar nyelvben csak a lyuk szó kezdődik "ly"-vel, azaz a "ly" rovásbetű a lyuk szójeléből alakult ki. S ha a magyar, vagy magyargyanús népek jelkincsében sorozatosan előfordul, hogy e jelek közepén van egy fizikai lyuk is, az megerősíti, hogy ez a lyuk szójele, méghozzá egy magyarul beszélő népnél.
Ismerned kell ugyanennek a jelnek a jelentéseit más írásokban. A sumérben "kút, forrás". A kínaiban "Nap", az egyiptomiban "napisten". Azért, mert a napistent tekintették az életerő forrásának, a minden jót (életet, gazdagságot, erőt, rendet stb.) kibocsátó lyuknak (a bőségszaru is valami hasonló). S az olvasatok is igazolják, ha jól gondolkoztunk.
Azaz a jelek felismerésének van egy módszertana.
Az intelligens ember képes a világ dolgai között lévő összefüggések felismerésére. Ez ad lehetőséget a régi írások elolvasására.
Bocsáss meg, hogy most nem folytatom a módszertan leírását! Megtettem már többször is. Ám éppen most kaptam meg Tóth Istvántól háromszázvalahány kaliforniai indián sziklarajz fényképét elemzés céljából. Ezt más nem tudja elvégezni rajtam kívül (magyar szempontból). Tehát azt javaslom, hogy olvasd el a tucatnyi könyvemet és vagy 900 cikkemet a blogomban, ha valóban kíváncsi vagy a válaszra.
Köszönöm a megtisztelő figyemedet!
Üdvözöl: Varga Géza
Kedves Géza!
TörlésNagyra becsülöm a gondolat szabadságát, nem csupán magamét, hanem másokét is. Olyannyira, hogy még érdemektől megőszült finnugristáink meggyőződését is tisztelem. A hit roppant erő. A tudomány azonban nemigen tud vele mit kezdeni. A tudomány ugyanis (Doerfert idézve) a bizonyíthatóról szóló tanítás.
„Lyukó úr” és a többi létezését sajnos nem tudjuk bizonyítani. Ahogyan a „közös uráli alapnyelv” létét sem. Bármilyen módszerrel, bármilyen jelet elolvashatunk, bármilyen közös alapnyelvet szerkeszthetünk, ha állításainkat nem lehet ellenőrizni, azok feltételezések maradnak.
Előfordulhat, hogy neked, illetve nyelvészeinknek igaza van? Megtörténhet! A kérdés azonban az, hogyan ellenőrizhetem a szóban forgó feltételezéseket? Nyelvemlékek híján hogyan bizonyíthatom, hogy a közös urálinak mondott „kala” (hal) szó kb. 6000 évvel ezelőtt létezett? Kellene valami bizonyíték a mondott korból: sziklafelirat, csontdarab stb., melyen a feltételezett közös uráli alapszavak közül legalább egy szerepel. Aztán pedig még meg is kellene fejteni a szóban forgó kifejezést. Nem valószínű ugyanis, hogy szőrös öregapáink latin betűs írást használtak. Ha egyáltalán ismerték az írást.
Hiába mondják jeleseink, hogy a mai „kala” és a „hal” hasonló szó, engedelmeskedik a „hangmegfelelések” szabályainak is. Ebből csak az következik, hogy a két szó vélhetően kapcsolatban van egymással. Lehet közös eredetű, de kölcsönözhette is – saját nyelvének szabályaihoz, hallásához igazítva – egyik nép a másiktól, vagy akár a Szíriusziaktól. Bizonyítani sem a közös eredetet, sem a kölcsönzést nem tudjuk. Csak arról tudunk dönteni, hogy a lehetőségek közül melyiket tartjuk valószínűbbnek.
Ugyanez a helyzet a különböző tárgyakon látható díszítő elemekkel(?) vagy jelekkel(?) kapcsolatban is. Értelmezhetjük őket, felruházhatjuk őket tetszőleges jelentéssel, feltevéseinket azonban ellenőrizni, bizonyítani nem tudjuk.
Vagyis hinnünk kell, hogy volt egy közös uráli alapnyelv, és annak többek között egy „kala” alakú alapszava. Továbbá hinnünk kell, hogy egy kör alakú jel olvasata éppen „Lyukó úr”, és nem valami más. Mondjuk „Karika úr”, mert ezt mások hihetőbbnek gondolják. Vagy „Herr Loch”, mert egy másik szófejtő a tárgy készítőjét germán nyelvűnek véli.
A nyelv- és a történettudomány, tárgyának természete miatt, nem nélkülözheti a feltételezéseket. Feltevéseinknek azonban összhangban kell lenniük az ismert tényekkel, illetve a belőlük levonható észszerű következtetésekkel. Különben egy lépéssel sem visszük előre a tudományt, csak erőnket és időnket pazaroljuk.
Magányos utazó vagyok. Olykor írok hozzád hasonló, értelmes, ám a valósághoz nehezen igazodó, „mindig mást akaró” tehetségeknek. Nem óhajtok senkit meggyőzni, más hitre téríteni. Csupán a lehetőségre kívánok rámutatni: van más út is, nevezetesen a valóság útja. Nevemet és címemet nem fedem fel, mert vitázni sem akarok.
Sok sikert, és jó egészséget kívánok neked!
Kedves Esküdt!
TörlésÚgy vélem, illendőbb lenne a leveled, ha névvel írtad volna, ám ettől függetlenül is válaszolok rá. Te úgy ítéled, hogy „Lyukó úr” és a többi létezését sajnos nem tudjuk bizonyítani. Arra azonban emlékeztetnélek, hogy a bizonyításhoz tudás is kell s ha azzal nem rendelkezel, akkor érthető, hogy te nem tudod bizonyítani. Nem ismétlem meg a tucatnyi könyvemben és a közel háromezer cikkemben foglaltakat csak a te kedvedért, mert a diák restségét esetünkben nem pótolhatja a tanár többletmunkája. Ha nem vagy kíváncsi a bizonyítékokra, akkor ez a te dolgod. Letagadnod azonban nem kellene a tétel (esetünkben a Lyukó istennév létezésének) bizonyíthatóságát, sőt bizonyítottságát, mert az nem becsületes dolog. S hogy bizonyosan figyelmetlen vagy és inkorrekt, annak dokumentálására legyen elegendő egyetlen példa a te leveledből: "hinnünk kell, hogy egy kör alakú jel olvasata éppen „Lyukó úr”, és nem valami más. Mondjuk „Karika úr”. Ez azonban nem hit kérdése, hanem tudásé. Elmondtam sokszor, a neked írt levélben is megemlítettem, hogy a kör alakú jel a székely írásban a "ly" jele s ezzel csak a lyuk szó kezdődik a magyar nyelvben. A szó teljes alakját, a Lyukó-t pedig a Bodrog alsóbűi rovásemlék tartalmazza. Azaz semmiképpen nem lehet Karika úr. Te azonban ezen nem kaptál, sem utána nem néztél, se meg nem értetted, hanem mondod fel továbbra is a mellébeszélést a hit és a bizonyítás viszonyáról. Ez azonban nem pótolja a hiányzó tudásodat és becsületes hozzáállásodat. Ha ilyesmivel rendelkeznél, akkor az elhangzottakat elhangzottnak kellene tekintened és a továbbiakban vagy cáfolnod kellene, vagy figyelembe venned. Ezek nélkül azonban nem vagy tudományos igényű vitára képes vitapartner. Ha javasolhatom, a következőkben inkább valami mással kellene foglalkoznod, amire alkalmasabb vagy.
Esküdt barátunk levelet írt a blog.hu-n, a Julianus barátai blog főszerkesztőjének. Én ott nem tudtam válaszolni a felvetéseire, mert a rendszer nem engedett belépni és válaszolni. Szerencsére, így is megtalálta a levelemet a saját blogomban, azonban az abban felvetettekre érdemi válaszra nem volt hajlandó, csak a jelzőosztogatást folytatta. S persze a nevét most sem árulta el. Nyilván azzal összefüggésben, hogy tudományos igényű érvei nincsenek, mindössze a jelzőosztogatás terén tud vagy kíván kitűnni. Az ott közreadott válaszát valóban kitöröltem, mert egy tisztességes blogban illendőbbnek gondolom a névvel ellátott, a jelzőosztogatástól tartózkodó, ugyanakkor érdemi válasszal szolgáló megjegyzéseket. Legnagyobb sajnálatomra - mert egy tudományos igényű párbeszédre bármikor kész vagyok - ezt fogom tenni a következőkben is a hasonló levelekkel. Következzen tehát Esküdt barátunk újabb levele:
TörlésKedves Benkő úr!
TörlésKözös barátunk hozzászólásomra saját hírfolyamában felelt (véletlenül találtam rá), érdemben azonban nem adott választ a felvetett kérdésekre. Párbeszédre pedig, válaszomat eltávolítván, nem adott lehetőséget.
@gralla pokobra: Kedves barátom! Úgy hiszem joggal várjuk el a másként gondolkodóktól is, hogy ne bizonyítatlan feltevéseket próbáljanak meg ránk erőltetni, hanem kellő körültekintéssel, és a bírálatra is figyelve, tudományos alapossággal végezzék munkájukat.
Az Ön munkájával kapcsolatban is – ha nem csupán időtöltésnek tekinti – felmerül a bizonyítás igénye. Miként azon tudósaink munkásságával összefüggésben is, kiket Ön hamissággal vádol.
Tudatosan elhallgatják a tényeket? Nem feltétlenül. Csak éppúgy nem képesek, nem hajlandók tudomásul venni a valóságot, mint ahogyan Ön sem. Nem az igazság fontos számukra, hanem, hogy ők mit hisznek igaznak? Ön is ugyanígy viselkedik.
Az Ön állításai éppúgy igazak lehetnek, akárcsak a finnugristáké. A gond azonban az, hogy sem a finnugristák, sem az Ön feltételezéseit nem lehet ellenőrizni. Következésképpen igazolni és cáfolni sem. A finnugristák, és Ön is feltevéseit tekinti állításai bizonyítékának. Ezzel még nem is lenne különösebb baj. A gondok akkor kezdődnek, amikor a finnugristák, és Ön is, valósággal egyezőnek tekinti feltevéseit, és személetét kötelező mérceként mindenkire rá akarja erőltetni.
Már csak egyetlen lépés hiányzik – nevezetesen ama kijelentés, miszerint az Ön állításai megingathatatlanul igazolt tudományos tények –, és egyenlőséget tehetünk a magyar hieroglif írás és a finnugor nyelvrokonság elmélete közé.
Az Ön munkássága, kedves barátom, fájdalom, éppen úgy nem nyeresége a tudománynak, mint azoké, akiket ostoroz.
Nyilván mindegyikünknek megvan a saját elképzelése e világról. Sokan úgy látják, szakembereink tudatosan hamis eszmékhez próbálnak nyűgözni bennünket, és nekünk, a másként gondolkodóknak be kell avatkoznunk.
Igen ám, csakhogy aki beavatkozik, legtöbbször a maga módján akarja boldogítani a másikat. (Ilyenkor nem alaptalan a gyanú, hogy a buzgó segítőkészség mögött a lelkes emberbarát saját érdekei húzódnak meg, és ennek talán ő maga sincsen tudatában.)
A segítőkészség, sajnos, gyakran párosul elvakult meggyőződéssel. A jeles emberbarát valójában nem tudja, hogyan kellene segíteni. A lelkesedést elegendőnek tartja a sikerhez. Ezért aztán fel sem merül benne, hogy amit valójában tesz, mások jogainak semmibevétele.
Barátunk egész magatartását áthatja a tévedhetetlenség hite. Figyelme másokra irányul, nem a valóságra, nem a feladatra. Nem valamiért csatázik, hanem valaki ellen. A másikban ellenfelet lát, akit meg kell leckéztetni, felelősségre kell vonni, át kell nevelni. Leginkább erőszakoskodással, vádaskodással próbálja érdekeit érvényesíteni. Meg sem fordul fejében az együttműködés lehetősége, s hogy másoknak éppúgy joga van saját véleményéhez, hitéhez, mint neki.
Ha valaki egyik napról a másikra meg akarja változtatni az uralkodó nézeteket, az egész rendszert össze kell zúznia. De hogyan tehetné? Csupa nemes jó szándékból „rendet” teremt? Máglyára küld mindenkit, aki nem az ő egyedül üdvözítő eszméit vallja?
„Hazudhatunk magunknak és másoknak, s kényszeríthetünk másokat, hogy ők is hazudjanak, a valóságot azonban, felebarátaim, nem írhatjuk felül még hatalmi eszközökkel sem.”
A fent kialakult párbeszéd úgy is mondhatnám : az intelligens emberek párbeszéde . Azonban tökéletes bizonyítéka annak , hogy ha nincs meg a kellő érdeklődés , kedv , lelkesedés annak irányában , hogy a megfogalmazott kérdéseinkre - Esküdt úr ! - a már régen megadott válaszokat elolvassuk , megkeressük és megértsük akkor nem marad más , mint annak hajtogatása : hogy nincs bizonyítva …
VálaszTörlésÖn szerint nincs bizonyítva jó uram , azért mert nem veszi a fáradtságot hozzá , hogy az olvasottakat megértse . Vagy el sem olvassa azokat !
Nem lehet ezeken a kutatásokon felületesen átsiklani és bizony folyamatos érdeklődés és kitartás szükségeltetik hozzá - ami sajnos csak keveseknek adatott - hogy felismerjük és ráeszméljünk a jeleink , a Magyar hieroglif írás jeleinek párhuzamok során átvezetett megcáfolhatatlan bizonyítottságára . Vagyis a felületes érdeklődés nem lesz elegendő ! Sajnálom !
Azonban ha bármiben segítségére lehetek , szívesen felajánlom és feláldozom az időm egy részét a megvilágosodás reményében . Tisztelettel : Kőnig Adrienn
Kedves Adrienn!
TörlésKöszönöm a figyelmedet! Azonban meg kell kérdeznem: biztos, hogy az intelligens ember kifejezésnek ez esetben a többesszámát kell használni?