Berze Nagy János népmesekutató A magyar ősvallás eredete c. munkájában idézi Katona Lajos adatát, miszerint "a világ közepe Szarvason, a szarvasi molnár nadrágszíjának a csatján van, amikor éppen szárazmalmának közepén áll". Majd hozzáteszi: Érdekes ez az adat. A szűkszavú közlemény semmi magyarázatot nem fűz hozzá, s azt sem mondja meg, honnan való. Nem lehet megállapítani, hogy a világ közepe helyének ez a körülményes megjelölése a hagyomány ismeretén alapszik-e. Ha igen, akkor Szarvas vidékén a múlt század végén a föld köldökének és a föld közepén álló, eget tartó világoszlopnak a képzete még világosan élt. A nadrágszíj csatja ugyanis a molnár köldökét takarja, tehát középen van, kúpalakú, sátorhoz hasonló szárazmalom közepén, ahol a molnár áll, van elhelyezve az a függélyes irányú, forgó, vastag faoszlop, amely, mint tengely, az ernyőszerűen ráerősített fogaskerékszerkezetet mozgásba hozza. Az ilyen függőleges oszlop a föld, vagyis a világ közepét ábrázolja s mint világoszlop, az eget a beszakadástól védi. A molnár csatja a világ közepe s ez - a hagyomány szempontjából - a legpontosabban van megállapítva (Berze/2020/18).
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy válaszolni tudunk arra a fontos kérdésre, hogy Katona Lajos szarvasi adata a hagyományra épül-e. A hun és avar régészeti leleteken lévő hieroglifikus szövegek alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy ez az adat a hagyomány álláspontját őrizte meg. Berze Nagy János érveit, amelyekkel ezt a szarvasi adatot megtámogatja, egy további fontos körülménnyel tudjuk megerősíteni, mégpedig azzal, hogy a hun népek csatján rendszerint a Föld közepét és az ott álló, Istennel azonos világoszlopot, világfát ábrázolták. Amiből következően a népi világnézet (népmeséink, népművészetünk, sőt a mindezt képjelekkel ábrázoló írásbeliségünk is) a hun kultúra szerves folytatása. A szarvasi molnár csatjáról fennmaradt értékelés azt a hagyományt őrzi, amelyet a régészeink által kiásott hun, avar stb. csatokon is megtekinthetünk és - lévén egy hieroglifikus írásról szó - el is olvashatunk.
Ez a szokás, hogy a csatokon az Istennel azonosított égig érő fát kell ábrázolni, a hun kortól szinte napjainkig fennmaradt. A néprajzosok fent említett szarvasi adata, a kijevi övcsat (9. ábra) és a török kori nagybaracskai ezüst övkapocs (4. ábra) hasonló szimbolikája ugyanazt támasztja alá, mint a hun és lomovátovói csaté is.
6. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra csatján szintén az égbolt ívét középen alátámasztó égig érő fa rajzát találjuk, az olvasat: Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr)
9. ábra. Kijevi övcsat 1000-1200 tájáról a hun világnézet és szokások továbbéléséről tanúskodva bemutatja ama négyszögletes, lépcsős piramis alakú hegynek a nézeteit is, amely hegyről Berze Nagy János is említést tett a fent idézett munkájában (2020/42, 44, 46)
A címben feltett kérdésre válaszolván: Katona Lajos azért mondja, hogy a szarvasi molnár csatján van a világ közepe, mert a magyarság híven megőrzött egy hun hagyományt, miszerint a csatokon a világ közepét kell ábrázolni. Aligha csodálkozhatnánk, ha a megelőző századok csatjainak áttekintése azt eredményezné, hogy ez a néphit nyomot hagyott a későbbi századok népi csatjain is. A fenti ábrákon látható csatok nem csak azt dokumentálják, hogy a szarvasi molnár csatjához kötődő néprajzi adatnak keleti és hun előzményei vannak, hanem azt is, hogy ezeket a magyar hieroglifákat jól azonosítottam és olvastam el. Egyébként nem lenne olyan pontosan egyeztethető az elolvasott hieroglifikus szöveg Katona Lajos, meg Berze Nagy János adataival és véleményével.
Irodalom
Berze Nagy János: A magyar ősvallás eredete, megjelent A magyar népmese és mitológia varázslatos világa c. kötetben, kiadta a Szkítia Kiadó, Budapest, 2020, 13. oldal.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A nagybaracska-kisbaracskai török kori övkapocs hieroglifikus mondatai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése