A British Museum-ban őrzött hun aranyak között több elolvasható jelvény is akad. Ezek közül mutatok be és olvasok el egyet e cikkben (1. ábra). A jelvény a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben az Egy ős, a napisten jelenik meg. Ősünk (a fiúisten) napisten voltát a jelvény felső részében, mintegy napsugarakként elhelyezett arany osztólécek is jelzik. Ez ama pillanat, amikor a Nap karácsonykor diadalmasan felkél a Tejút hasadékában és jelzi isteni ősünk újjászületését s hogy mától újra hosszabbak a nappalok.
Ezt a pillanatot, a napisten újjászületését, már évtízezredek óta számon tartotta az emberiség. Az ősvallás számára fontos esemény volt ez, amelyre jelképekkel és jelvényekkel is emlékeztetett. A hunok más emlékén is megtaláljuk ugyanezt a mondatot (2. ábra). Mivel ezekben a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak a szójeleit alkalmazták, módunk van e rövid hun üzenetek megértésére és elolvasására is.
E hun ősvallási gondolat olyan erősen beleivódott a magyar kultúrába és világnézetbe (nyelvi- és szöveghagyományba), hogy eleink még az Árpád korban is alkalmazták a gondolatot kifejező megfogalmazást és jelkészletet (3. és 4. ábra).
3. ábra. A veleméri Árpád kori Szentháromság-templom mandorlája a hun Egy ős mondatjel keresztény változata
4. ábra. A pécsi Árpád kori székesegyház altemplomában meglévő Egy ős mondatjel is a hun szöveghagyomány keresztény változata
A továbbélő hun kulturális hagyaték a hun-magyar nyelvi- és íráshasználati folyamatosság, a hun és a magyar nép azonosságának bizonyítéka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése