Petyánszki Attilától kaptam az 1. ábrán látható késő középkori rovásírásos jelvény fényképét azzal, hogy a neten találta egy külföldi oldalon. Ez a meghatározás nem mond sokat, ám a leleten lévő írásemlék miatt mégis fontos e kevés információ megőrzése is. A törött és hiányos jelvényen alul jól olvasható a magyar hieroglif írás három szójele, amelyek a Magasságos Él/Élő köve mondatot rögzítik (1). A középső csúcs talán elolvasható Lyukó ten "Lyukó isten" alakban. Ez esetben a jelvény teljes szövege: A magasban élő kő Lyukó isten. Ez a mondat az áttetsző kőből elképzelt égboltozatot, vagy az azt középen alátámasztő világoszlopot azonosítja az Istennel.
1/a. ábra. Késő középkori rovásírásos jelvény (fotógrafika), a középső csúcson található hieroglifák olvasata fentről lefelé: Lyukó ten "Lyukó isten", balra ennek Külső Mongóliában fellelt hun kori változata, jobbra pedig a megfelelő székely jelek
1/b. ábra. Késő középkori rovásírásos jelvény (fotógrafika), az alsó három jel olvasata: Magasságos Él/Élő köve
1/c. ábra. A karcagi csatkarika Magas égi kő olvasatú részlete
1/d. ábra. Egy másik morvaországi lelet (Uherské Brod, azaz Magyarbrod közeléből) szójelekkel írt magyar mondattal (olvasata mai magyarsággal: Ak/Heraklész a nagyon nagy folyó), a fényképet "Csaba vezér" találta a neten (a fotógrafika a szerző munkája)
2. ábra. A Petyánszki Attila által küldött eredeti kép (a fölötte lévő rejtelmes szöveg a szoftver automatikus fordítása egy szláv nyelven írt megjegyzésből)
3. ábra. A szláv nyelvű eredeti szöveg (fent), amelyből kiderül, hogy a leletet Jarka Bílková Podaná találta és az ma is az ő birtokában lehet
A név alapján megtaláltam Jarka (egy fiatal cseh, vagy morva nő) fészbuk profilját. Az idővonalán nem akadtam a jelvény fényképére, ám volt ott egy-két hasonló régészeti korú tárgy. ami arra utalt, hogy a kép forrására bukkanhattam. Ezt erősíti, hogy korábban morva területről már került elő egy hasonló, szintén a budapesti hun(?) jelvény rokonságába tartozó tárgy (1/c. ábra).
6. ábra. A jelvény magas szójele (balra), a karcagi csatkarika magas szójele (középen) és a székely írás "m" betűje (jobbra)
7. ábra. A jelvény Él/Élő szójele (balra) és a székely írás "l" betűje (jobbra)
8. ábra. A jelvény kő szójele (balra), a karcagi csatkarika kő szójele (2.), a székely írás egyik "ö/ő" betűje (3.) és a székely írás ismeretlen jele a szertő-tetői feliratból (jobbra)
A Jarka és Attila által az írástudománynak megmentett hieroglifikus szöveg az ősvallás álláspontját közvetíti. A magyar hieroglif írást, amelynek jeleivel íródott ez a kis szöveg, használták a szkíták, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is. A német és magyarországi területeken előkerült párhuzamokat a késő középkorra (az 1400-as évekbe) datálták, ám az is valószínű, hogy ezek némelyike néhány száz évvel korábbi.
A jelvény hagyománya (gondolati, ábrázolási és jelhasználati rokonsága) az időben visszafelé haladva a hun cikáda fibulákkal, a jelen felé haladva pedig a magyar címer hármas halmos, kettős keresztes felével tart rokonságot (2). E hagyomány lényege a világoszloppal (Tejúttal, égig érő fával) azonos Isten felidézése és tisztelete s e világnézet közzététele. A jelen cikkben tárgyalt jelvényen erre utal a magas kő szópár. A magas és a kő szójelek közötti Él/Élő szójel az Isten jelzője.
A jelvény azért utal a világoszlopra, mert az ősvallási hiedelem szerint ott, a Tejút felső végénél lévő Sarkcsillagnál van a napisten palotája és a hősök túlvilága. Ez a jelvény feltehetően temetési melléklet, a halottnak szánt útmutató volt s azért törték el, hogy a halott visszafelé már ne használhassa.
Jegyzet
(1) A székely írás "l" betűjének az akrofóniáját még nem sikerült rekonstruálni, azaz nem tudjuk, hogy milyen "l" betűs szóból keletkezett. Gyanúba keveredett a ló, a lélek szó, de a falu (polisz) szavak második tagjában sejtett élő, vagy lak is.
A jelvényen lévő "magas kő" ábrázolási konvenciónál megfigyelt szokás szerint a "magas" és a kő" szójelek között az Isten neve, vagy jelzője szerepel, ami segít annak eldöntésében, hogy a felmerült lehetőségek közül melyiket tekintsük megfelelően. Azaz a lak szójel elesik, helyette az élő, esetleg a lélek szójeléből nagyobb valószínűséggel lehet magyarázni az "l" betű keletkezését. Természetesen az is lehetséges, hogy ezek közös őséből indult az akrofónia.
(2) A magyar címer kettős keresztje és hármas halma a világoszlopot ábrázolja és Egy országa "Isten országa" olvasatú.
Irodalom
Varga Géza: A karcagi csatkarika felirata
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
A jegyzetben megfogalmazott – az „L” rovásjel eredetére vonatkozó - feltételezések mindegyike igaz. Az „L” rovásjel a halotti ToR során elfogyasztott Ló lenyúzott bőre, benne a FeJ és a LáBak csontjaival. A lóbőrt az elhunyt jurtája elé akasztották egy ferde rúdra, aminek a végét egy fa oszloppal támasztották alá. A rovásjel oldalnézetben mutatja ezt a (lélek útbaigazítására szolgáló) jelképegyüttest!
VálaszTörlésAz észak felé, a sarkcsillagra irányzott ferde rúd a Föld/Hold közös forgás TeNgelye. A LáB a „BáL” fogalomra utal (az 1. gyújtópontban lévő Nap az, ami „áLL”). Az ekliptika (a Föld ellipszis pályájának) 2. gyújtópontjában, a „BéLgók” (BoLygók) közös súlypontjában képzeljük a precessziós kúpot, a Föld/Hold közös forgástengely eredőjét. A „BéL” (ami „éL”/mozog) másik neve volt a szakzsargonban a „ToK” forma után: a BáL ToKja. Ebből lett a BáLToKasszony > BoLDoGasszony.
A ToK belülről nézve LyuKnak is nevezhető. A „Lyukó” elnevezésnek ez a magyarázata. (A Szent Korona elforgatható keresztje is északnak lett irányozva koronázáskor. Vedd el a keresztet, mit látsz ott? Ott van a LyuK! Ó! –tényleg! A nyakunkon ülő FeJ (23 fok körüli dőlésszöggel) körbe tekerhető, így a Lófej is a BoLDoGasszonyt jelképezi.
A FeJ és a LáB közös rúdon (Mikrokozmosz), megfeleltethető az ellipszis pálya hossztengelyén lévő 2 gyújtópontnak (Makrokozmosz). A téli napforduló idején látjuk a Földről nézve ilyen sorrendben a gyújtópontokat. (az elmúlást idézi ez az összeállítás). Hogy a Mikro- és a Makrokozmosz egymástól el nem választható, ugyanaz az EGY, arról tanúskodik a tükörképként megjelenített két szomszédos rovás felirat! (A közös (szimmetria) tengelyen lévő fogalmak EGYnek tekintendők!) A „Magas Kő” nem más, mint a (h)egy, vagyis maga az „EGY”! (a magyarbrod-i leletben a precessziós kúp metszete is felismerhető!)
Köszönöm!
VálaszTörlésVan olyan székely "l" változat amelyiknek a jobb szárán át van húzva a két vonal. Ha jól tudom.
VálaszTörlésÍgy már rokona lehetne az "eGy" jelünknek és a "g" jelnek is. Formailag mindenképpen.
Ha Géza magyarázata szerint az "eGy" a Nap két napfordulós delelőpontját idézi meg, akkor ez a kétvonalas jobb szára egyfajta világoszlop volna, amilyen a "g" jel esetén biztosan az.
A rokonság, nemcsak formailag, de az égi rokonság okán így igazolódna az "l" és a "g" jel között.
Ebben az esetben az "élő" szójel lenne a legvalószínűbb, mert a "hél(ő)", az égen járó Nap nevével lehetne azonosítani. Nyilván ez nem bizonyíték.
A falut és társait kizárnám, mert a czuczor-fogarasi falu szócikkének magyarázata teljesen más irányba mutat. A val szóból tartja a falu szót legvalószínűbben eredeztetni, ami bír, azaz tulajdonol valamit jelentésű.
Kedves ketni! A magyarázat nem tőlem származik, hanem a Jankovics-Nagy-Szemadám féle Jelképtárból vettem, de nem tudok jobbat. Igen, a kétvonalas jobb szár lehet világoszlop. Ám jó lenne hozzá valami egyéb alátámasztás is. Igen, az élő szó és a Heliosz istennév rokonok lehetnek. De az egész "l" betű rajzát, képi tartalmát ezzel megmagyaráztuk? Lehet ... Köszönöm a figyelmet!
Törlés