A játékok jó részével, így pl. a szokásos kártyajátékokkal is az a baj, hogy ha a résztvevők egyik része nyer, akkor a másik részének szükségképpen veszítenie kell, hiszen az egyik fél veszteségéből kerül ki a másik nyeresége. Nincs ez jól, mindannyian érezzük, mégis újra és újra leülnek a népek a kártyaasztalhoz. Kell pedig lennie olyan játéknak, amelyben minden résztvevő nyereséggel a zsebében állhat fel az asztaltól. Ha nincs ilyen játék, akkor ki kellene azt találni. Nem ismerek minden játékot és a játékelmélet órákról is hiányoztam, ezért - javíthatatlan optimista lévén - feltételezem, hogy létezik, vagy létezhet ilyen. Az eddigiek alapján persze van egy bökkenő, mert a dolog mintha súrolná az anyag megmaradásának elvét. Azaz csak azt a pénzt lehet újra elosztani, amivel a játék résztvevői eleve rendelkeztek.
De éppen ez az a gond, amit el kell és el is lehet hárítani a kujko bie segítségével (1).
De éppen ez az a gond, amit el kell és el is lehet hárítani a kujko bie segítségével (1).
Úgy tűnik, mintha csak fel kellene találni a megfelelő játékszabályokat és megoldódna ez az örök emberi kívánság: a nyeremény biztosítása veszteség nélkül, vagy minimálizált veszteséggel. Lehetséges persze, hogy ehhez újra kell deklarálni a kártyajáték, vagy a játék fogalmát is. E cikkben a meghatározás lehető legbővebb értelmezésének talaján állok. Tekinthetjük az életünket is egy nagy és bonyolult játéknak, amelyikben úgy kell nyernünk, hogy más ne veszítsen?
1. ábra. A kártyajáték, amelyben mindannyian csak nyerhetünk, maga az élet, amennyiben folyton folyvást diadalmasan megújul
A közel 70 éve folytatott lankadatlan játékelméleti töprengéseim és gyakorlati tevékenységem büszkeségre okot adó eredményeinek illusztrálására bemutathatom az 1. ábrán lévő szekrényt és annak drága tartalmát.
A szekrény egy 2-300 éves, parasztbídernek mondott tölgyfabútor az őrségi Velemérből. A pontos lelőkörülmények már a ködbe vesztek, az alábbiak csak egy lehetséges rekonstrukciót jelentenek, ami azonban lehetővé teszi a játékelméleti tanulság megértését.
Volt egy öregasszony Veleméren, akiről azt említette elsőként a kilencvenhez közelítő adatközlőm, hogy 5 háza is van. Nyilván nagyon jelentős vagyon lehetett ez valamikor, amikor még a házak tele voltak emberekkel és zsibongott bennük az élet. Azonban ez a gazdagság a szemünk előtt foszlott semmivé. Úgy pusztult el, hogy materiálisan megmaradt minden négyszögöle, téglája és tetőcserepe. Amikor beszélgettünk róla az adatközlőmmel, akkor a házak már üresen álltak és omladoztak. Velemért a szocialista évtizedek a kihalás és a pusztulás szélére jutatták. A lakosságszám 450-ről 60-ra csökkent, annak a fele is bevándorló. A fiatalok, ha egyáltalán megszülettek, az első adandó alkalommal el is menekültek innen, mert bár a táj gyönyörű, a határsávosdi miatt megélni nem nagyon lehetett benne.
Az öregasszony halála után az örökösök az elhagyott portákat eladták idegeneknek. Az épületeket lebontották s a helyükön csak rom, vagy a puszta telek maradt. A bennük lévő bútorokat elvitték, eladták. Talán ezek egyike a képen látható szekrény is, amely szerencsére minden veszteség nélkül vészelte át az évszázadokat és a tulajdonosváltásokat. Emlékezetem szerint egy Ausztriába vándorolt honfitársunk vette meg s amikor le kellett kaszálni a telket, akkor alkalmanként egy-egy bútort adatott el a kaszálás áráért cserébe. Az aktuális kaszálás ára kétezer forint volt.
Jegyzet
(1) Nekem - úgy érzem - sikerült megtalálnom ezt a játékot, amely okot ad az elégedettségre.
A játéknak a kujko bie nevet adtam, ami az 1. ábrán látható kisunokám egyik mondata. Mostanában kezd el történeteket mesélni s e két szóval azt adta tudtunkra, hogy a Kókusz kutya megugatta a bicikliseket. Ez a röviden elmesélt történet az ő hozzájárulása e nagy játékhoz. Úgy adta nekünk, hogy azzal mindannyian gazdagabbak lettünk, miközben ő sem lett szegényebb.
A szekrényes fénykép lehetőséget ad a játékszabályok felvázolására. Ezek szerint akkor járunk el helyesen, akkor kapjuk a legnagyobb jutalmat, ha az életterünket, a településeinket, épületeinket, szekrényeinket, dobozainkat megtöltjük tartalommal, lehetőleg minél értékesebb tartalommal. A játékosoknak meg kell tenniük mindent, hogy a haza lakossága és életereje gyarapodjon, betöltse az országhatárok közötti területet (ha túlcsordul a Kárpátokig, az se baj). A faluban ne bontsák le a házakat lakosság híján, hanem új utcákat kelljen nyitni a túlszaporodó lakosságnak. Minden házban lakjon egy család és gyermekzsivaj töltse be a környékét. Ha kell, legyen tele a szekrény is.
Nekem ez sikerült és őszintén mondom, elégedett, sőt boldog vagyok ezt látván. A nyolcadik unokám augusztusban születik. Hasonló örömöket kívánok minden játékostársamnak!
Jegyzet
(1) Nekem - úgy érzem - sikerült megtalálnom ezt a játékot, amely okot ad az elégedettségre.
A játéknak a kujko bie nevet adtam, ami az 1. ábrán látható kisunokám egyik mondata. Mostanában kezd el történeteket mesélni s e két szóval azt adta tudtunkra, hogy a Kókusz kutya megugatta a bicikliseket. Ez a röviden elmesélt történet az ő hozzájárulása e nagy játékhoz. Úgy adta nekünk, hogy azzal mindannyian gazdagabbak lettünk, miközben ő sem lett szegényebb.
A szekrényes fénykép lehetőséget ad a játékszabályok felvázolására. Ezek szerint akkor járunk el helyesen, akkor kapjuk a legnagyobb jutalmat, ha az életterünket, a településeinket, épületeinket, szekrényeinket, dobozainkat megtöltjük tartalommal, lehetőleg minél értékesebb tartalommal. A játékosoknak meg kell tenniük mindent, hogy a haza lakossága és életereje gyarapodjon, betöltse az országhatárok közötti területet (ha túlcsordul a Kárpátokig, az se baj). A faluban ne bontsák le a házakat lakosság híján, hanem új utcákat kelljen nyitni a túlszaporodó lakosságnak. Minden házban lakjon egy család és gyermekzsivaj töltse be a környékét. Ha kell, legyen tele a szekrény is.
Nekem ez sikerült és őszintén mondom, elégedett, sőt boldog vagyok ezt látván. A nyolcadik unokám augusztusban születik. Hasonló örömöket kívánok minden játékostársamnak!
A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Magyarszombatfai csupor a kereszt alakú virágkompozícióvá vált Dana és alatta a két kacskaringó és a tengely által alkotott ten szójelekkel, az együttes olvasatuk: Dana ten (mai magyarsággal: Dana isten)
Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet. Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint feltehetően Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra, "Inkább vagyok itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben"
Örömmel olvastam ezt a kedves blogbejegyzést. Jó egészséget kívánok az egész családnak!
VálaszTörlésKöszönöm! Hasonló jókat kívánok.
Törlés