Attila itáliai hadjáratának kiinduló pontja az Őrségben

A hunok itáliai hadjáratára 452 tavaszán került sor. Közismert, hogy a kaland végén a nagy hun uralkodó megkegyelmezett Rómának. A megszállás veszedelmétől való megmenekülés olyan elemi erejű élménye volt az örök városnak, hogy évszázadokkal később is a legfontosabb események között emlékeztek rá. Bernini és Raffaelló, a két művészóriás állított emléket annak a pillanatnak, amikor Attila, a világ ostora elfogadta Leo pápa békeajánlatát. 

1. ábra. Onogesius hun hadvezér szobra a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy őrségi szállás) kertjében

Az Őrségben azonban, a hadjárat kiinduló pontján, csak napjainkban állítottunk emléket ennek a nevezetes eseménynek, pontosabban a hadjárat során megmutatkozó hun humanizmusnak. A hadjáratnak ugyanis ez volt a legfontosabb tanulsága, amire a világ nem figyelt fel eléggé. Korábban a gót Alarik nem törődött a város megkímélésének fontosságával, mert elfoglalta, kifosztotta és felégette Rómát. Mégis a hunokat tartja barbárnak a világ. Ez a szobor ebből kifolyólag a világ igazságtalanságának is ellentmond. Abcug nyugati újságírás! - gondolja magában Onogesius.

A történetírók sem szokták kiemelni a váratlan kegyelem egyik lehetséges magyarázatát sem. Attila ugyanis túszként Rómában töltötte a gyermekkorát és ezért feltehetően eleve hajlott arra, hogy megkímélje emlékei színterét. 

2. ábra. Onogesius nevét Hungyőző alakban írtuk le rovásbetűkkel, mert a rovásírás a fonetikus alakot rögzíti, a latin leírásban megmaradt hun névnek azonban ez a mai magyar forma jobban megközelítheti a kiejtését

Nos, ennek a hun emberségnek a hangsúlyozására született meg ez a szobor. Onogesius ugyan személyesen nem vehetett részt az itáliai hadjáratban, mert az előző évi katalaunumi csatában elesett, de a talapzatra írt, hiteles forrásban fennmaradt mondása (2. ábra) jól jellemzi a hunok nemes gondolkodásmódját, amely az általa oly sokszor vezetett és tanított hadsereget is jellemezhette.   

E sorok írójának tervei alapján Hankó Péter szobrászművész barátságból és a hun idők iránt érzett tiszteletből ajándékként készítette el a hun vezér szobrát.  

Onogesius szobra a veleméri domb tövében fakadó forrás fölött áll és északra tekint, ahol a hun ősvallás szerint a Tejúttal azonos Isten országa volt. A szobor hátterében egy különleges őrségi szállás, a Csinyálóház. A talapzatra Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester írta rá Onogesius fennmaradt mondását: "Inkább vagyok itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben". 

A hun időkben az volt a legnagyobb megtiszteltetés, ha az uralkodó - Lenin rend akkor még nem lévén - meghívta egy pohár borra a kitüntetettet. Onogesius is a kezében tart egy üres poharat, de most nem Etele, hanem a Teremtő színe elé járul vele. Azóta is ott ül a Fennvaló jobbján és pohár mellett diskurálhatnak az Őrség viselt dolgairól. 

3. ábra. Pillantás az égerlápra

A szobor egy tóka felett áll és a telek alján lévő láprétre néz. A lápréten haris él, ezért szigorúan védett a terület. Esténként hallani is a semmivel össze nem téveszthető hangját. Igen, ez az a madár, amelyikről a költő azt írta, hogy harsogó. Azért szeret itt megmaradni, holott manapság igen könnyű egy védett madárnak akár ki is halni, mert a növényzetben háborítatlanul el tud bújni a veszedelmek, például a róka elől. 

4. ábra. Nyári délutánokon ezekben a fákban is virágokban gyönyörködve hallgatja Onogesius a haris harsogását

5. ábra. Tavasszal a mocsári gólyahír teszi széppé az égerfák alját

6. Így néz ki közelebbről a mocsári gólyahír, ebből azonban nem tud szedni Onogesius, mert nem hajlik a dereka, nekünk kell néhány szálat a szobor talapzatára tennünk a tiszteletünk jeleként

A lapályon égerfák nőttek (ami a képeken elég jól van dokumentálva), én meg diófát, szelidgesztenyét és körtét ültettem melléjük, mert azok jól bírják a nedves talajt. A két gesztenye néhány évi növekedés és reménykedés után elpusztult. A dió- és körtefáimról meg az eltelt 25 évben még egyetlen diót, vagy körtét sem sikerült ennem. A diók a lapályon elfagytak (az alacsonyabb területeken mindig erősebb a fagy). A körtefák teremnek, de azt meg mindig hamarabb megtalálták a madarak és a jómadarak. Ebből kifolyólag az idén is ültettem egy újabb körtefát, hogy a folyamatosság ne szakadjon meg (a vendégeknek szabad a kert fáiról, meg a lugasról fogyasztani a termést). Mert a folyamatosságnak éppen az a lényege, hogy nem szakad meg. Talán már Platon, vagy akár Herakleitosz is megfogalmazta, hogy ha a folyamatosság megszakad, akkor az már nem igazán folyamatosság. A dombon szerencsére terem a dió, de ott meg a körtével nem volt szerencsém, talán a szárazabb talaj miatt nem boldogok ott igazán a körtefák. Most erről az égerlápról mutatok néhány képet az égerfákra és a mocsári gólyahírre kihegyezve. 

A közölt fényképek pillanatképek 2018 ígéretes tavaszáról. Páratlanul szép napos idő van ugyanis. Öröm felemelni az orcánkat és derűs arccal a jövőbe tekinteni. Ha kételkedik benne egy szemernyit is az olvasó, akkor szíveskedjen személyesen ellenőrizni! 

Varga Géza

Őrségi erdei szállás

A veleméri Cserépmadár szállás Kamraszobája

A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 

Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson