Évtizedek óta minden előadásomon, amikor a székely írásjelek időben és földrajzilag is távoli párhuzamairól beszélek, hálával és köszönettel említem meg Nemetz Tibor matematikus nevét egy általa elvégzett valószínűségszámítás miatt. Azt a kérdést döntötte el ugyanis ez a számítás, hogy rokonságban vannak-e a sumer és az indián jelek a székely rovásjelekkel, vagy sem.
Az interneten az alábbiakat lehet megtudni Nemetz Tiborról: Balatonújlak, 1941. ápr. 12. - Budapest, 2006. aug. 13. Matematikus, kriptográfus, egyetemi tanár. Szülőfalujából 1955-ben Csurgóra került gimnáziumba, ahol matematikatanára, Horváth Lajos szerettette meg vele a matematikát. Az ELTE matematika- fizika tanári szakán végzett. Negyedéves korában már publikálhatott két dolgozatot. Mindkettő megjelent a Matematikai Lapokban. Az információ elméletet választotta szűkebb kutatási területének. Ehhez alapvető volt a kombinatorika, valószínűség számítás, statisztika tanulmányozása. Kandidátusi és akadémiai doktori dolgozatai is ezekkel a témákkal foglalkoztak. Az MTA Matematikai Kutató Intézetének volt tudományos főmunkatársa és egyetemi tanár az ELTE Természettudományi Karának Valószínűségszámítási és Statisztikai Tanszékén. Aktívan figyelemmel kísérte a matematika, különösen a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika középiskolai oktatását; oktatási konferenciákon vett részt, tanulmányokat publikált, tankönyveket írt ebben a témában. Összes publikációinak száma több, mint 100.
Az interneten az alábbiakat lehet megtudni Nemetz Tiborról: Balatonújlak, 1941. ápr. 12. - Budapest, 2006. aug. 13. Matematikus, kriptográfus, egyetemi tanár. Szülőfalujából 1955-ben Csurgóra került gimnáziumba, ahol matematikatanára, Horváth Lajos szerettette meg vele a matematikát. Az ELTE matematika- fizika tanári szakán végzett. Negyedéves korában már publikálhatott két dolgozatot. Mindkettő megjelent a Matematikai Lapokban. Az információ elméletet választotta szűkebb kutatási területének. Ehhez alapvető volt a kombinatorika, valószínűség számítás, statisztika tanulmányozása. Kandidátusi és akadémiai doktori dolgozatai is ezekkel a témákkal foglalkoztak. Az MTA Matematikai Kutató Intézetének volt tudományos főmunkatársa és egyetemi tanár az ELTE Természettudományi Karának Valószínűségszámítási és Statisztikai Tanszékén. Aktívan figyelemmel kísérte a matematika, különösen a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika középiskolai oktatását; oktatási konferenciákon vett részt, tanulmányokat publikált, tankönyveket írt ebben a témában. Összes publikációinak száma több, mint 100.
1. ábra. Egy Nemetz Tibor által írt tankönyv
Évtizedek kellettek ahhoz, hogy felmérjem annak az önzetlen és nemes segítségnek a tudományos jelentőségét, amit tőle kaptam, amikor a székely írás eredetének kutatásában szükségét éreztem egy kis matematikai támogatásnak. Eleinte csak azt gondoltam, hogy találkoztam egy derék emberrel, aki első szóra segített nekem egy valószínűségszámítás elvégzésével. Azóta tudom, hogy ennél jóval többről van szó: segítségével az írástudomány tett egy lépést előre.
A számítástechnikai tanulmányaim során engem is tanítottak valószínűségszámításra - igaz, nem sok eredménnyel. Csak annyit jegyeztem meg ezekből a tanulmányaimból, hogy mire is lehet használni. Úgy gondoltam ezért, hogy a matematikai feladattal érdemes szakemberhez fordulnom. Szerencsére, éppen a legkitűnőbb emberhez fordultam.
2. ábra. Nemetz Tibor
Ez a számítás azért bizonyult fontosnak a számomra, mert a mániám volt és maradt a székely rovásírás eredetének a kutatása s el kellett dönteni valamiképpen, hogy a székely jelek mindenütt megjelenő párhuzamai a véletlennek tulajdoníthatók-e, vagy a genetikus kapcsolatnak. Nemetz Tibor ezt egy érdekes alkalmazásnak tekinthette és szívesen segítette.
Amikor - a sokat bírált szokásomnak megfelelően - bejelentés és előzetes tájékozódás nélkül betoppantam a Matematikai Kutatóintézet lépcsőházába, az első szembejövő embert megtámadtam azzal a kéréssel, hogy segítsen nekem egy valószínűségszámítás elvégzésével. Mondanom sem kell, hogy Nemetz Tibor volt az s ő a legtermészetesebb dolognak vehette, hogy egy utcáról belépő ismeretlen embernek (vagy inkább a tudományos haladásnak?) a rendelkezésére álljon.
Amikor - a sokat bírált szokásomnak megfelelően - bejelentés és előzetes tájékozódás nélkül betoppantam a Matematikai Kutatóintézet lépcsőházába, az első szembejövő embert megtámadtam azzal a kéréssel, hogy segítsen nekem egy valószínűségszámítás elvégzésével. Mondanom sem kell, hogy Nemetz Tibor volt az s ő a legtermészetesebb dolognak vehette, hogy egy utcáról belépő ismeretlen embernek (vagy inkább a tudományos haladásnak?) a rendelkezésére álljon.
Ma már - a folyamatos áltudományos acsarkodás közepette - az is nyilvánvaló, hogy ezzel akkor egy tudományos forradalmat hajtottunk végre. Nem a matematika számára volt ez jelentős lépés, hanem a magyar és nemzetközi írástörténet számára, mert az íráshasználat kezdetei kitolódtak általa a kőkorba.
3. ábra. Indián-magyar elemi jelpárhuzamok; az indiánok ősei még a kőkorban mentek át Amerikába
A nyelvészek, régészek és történészek nem, vagy nem nagyon tanulnak matematikát és ezért azt nem is igen alkalmazzák - pedig néha szükségük lenne rá. Ezért aztán, ahogy nekem is hosszú idő szükségeltetett a számítási eredmény valódi jelentőségének megértéséhez (bár azt én kezdeményeztem), a "tudós világ" számára sem bizonyult ez gyorsan elfogadhatónak. Egészen pontosan: az akadémikus áltudomány nem hajlandó észrevenni az elvégzett valószínűségszámítás eredményét. A nagy tekintélyű és mellényű akadémikus, meg professzor uraknak rangjukon aluli lehet az általam már levont konzekvenciák tudomásul vétele.
Előzőleg átolvastam a rendelkezésemre álló írástani szakirodalmat és nyolc szerző véleményét volt szerencsém megismerni, akik a különböző írásrendszerek közötti hasonlóságot a véletlennek tulajdonították (bár véletlen valójában nincs is és a tudományban a véletlenre való hivatkozás súlyos illetlenség).
Levélben megkértem Lovász Lászlót, az MTA matematikus elnökét, hogy ugyan legyen szíves és ellenőrizze az általunk elvégzett valószínűségszámítást, az elnök úr azonban válaszra sem méltatott. Nem azért kértem ezt, mert nem voltam biztos az valószínűségszámításunk eredményében, hanem azért, mert ha az MTA elnöke is elvégzi és ugyanarra az eredményre jut, akkor attól kezdve az akadémikus "tudomány" is elfogadta volna létező tudományos ténynek és elkezdték volna felhasználni azt a székely írás eredeztetésekor.
A Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-as megjelenése óta az akadémikus "tudomány" illusztris képviselőinek nincs komolyan vehető álláspontja a székely írás eredetéről. Például Róna-Tas Andrásnak 1996-ban az a véleménye, hogy a székely írás eredete tisztázatlan, ugyanabban az évben Sándor Klára is azt írja, hogy minden alapvető kérdés tisztázatlan. Horváth Iván pedig azt sugallta az ELTE honlapján megjelent tanulmányában, hogy a székely írás a humanisták kitalációja. Zsupos Zoltán ezzel szemben a germán rúnákból vezette le az írásunk eredetét (Valóság, 2017. augusztus). Azaz szabad a gazda, minden komolyan vehető alátámasztást nélkülöző kóbor ötletet közre lehet adni a "szakirodalomban". Ennek az akadémikus káosznak az eloszlatását segítené, ha a körön kívül végzett számításunk jelentőségét sikerülne megérteniük és az eredményét felhasználnák. Az MTA azonban - a jelek szerint - akkor sem hajlandó tanulni egy parasztlegénytől, ha arra beismerten rászolgálnak, mert csődöt mondtak. Az MTA elnöke nem válaszol.
Levélben megkértem Lovász Lászlót, az MTA matematikus elnökét, hogy ugyan legyen szíves és ellenőrizze az általunk elvégzett valószínűségszámítást, az elnök úr azonban válaszra sem méltatott. Nem azért kértem ezt, mert nem voltam biztos az valószínűségszámításunk eredményében, hanem azért, mert ha az MTA elnöke is elvégzi és ugyanarra az eredményre jut, akkor attól kezdve az akadémikus "tudomány" is elfogadta volna létező tudományos ténynek és elkezdték volna felhasználni azt a székely írás eredeztetésekor.
A Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-as megjelenése óta az akadémikus "tudomány" illusztris képviselőinek nincs komolyan vehető álláspontja a székely írás eredetéről. Például Róna-Tas Andrásnak 1996-ban az a véleménye, hogy a székely írás eredete tisztázatlan, ugyanabban az évben Sándor Klára is azt írja, hogy minden alapvető kérdés tisztázatlan. Horváth Iván pedig azt sugallta az ELTE honlapján megjelent tanulmányában, hogy a székely írás a humanisták kitalációja. Zsupos Zoltán ezzel szemben a germán rúnákból vezette le az írásunk eredetét (Valóság, 2017. augusztus). Azaz szabad a gazda, minden komolyan vehető alátámasztást nélkülöző kóbor ötletet közre lehet adni a "szakirodalomban". Ennek az akadémikus káosznak az eloszlatását segítené, ha a körön kívül végzett számításunk jelentőségét sikerülne megérteniük és az eredményét felhasználnák. Az MTA azonban - a jelek szerint - akkor sem hajlandó tanulni egy parasztlegénytől, ha arra beismerten rászolgálnak, mert csődöt mondtak. Az MTA elnöke nem válaszol.
A finnugrista blöff számára - ha olyan kérdést tesznek fel neki, amelyiken csak rajtaveszthet - aligha van járhatóbb megoldás a csendben maradásnál.
Ugyan mégis - morgolódhatnak magukban - hogy jön ahhoz a puszták egyszerű gyermeke, hogy csak úgy a marhalegelőről beleszóljon a nagyok dolgába? Ha nincs tudományos fokozata a suttyónak, akkor hiába van igaza, az jottányit sem változtat az MTA, az ELTE és a hasonszőrű társaságok álláspontján. Hozzátehetjük: egy el nem túlzott becsületű világban.
Csupán remélni lehet, hogy azért titokban mégis csak megvakarják a fejüket, hiszen a dolog (hogy ostobaságot beszélnek tudomány helyett) lassan kiszivároghat és egy idő után ez egzisztenciális problémájukká fajulhat. Ha például a választások előtt a pórnép rákérdez a hatalomra, hogy miért is tartjuk el ezt a tudósnak alkalmatlan társaságot, akkor a látszatintézkedések egyike lehet az akadémikus tudomány megújítása. Azaz - ha ezt végiggondolják - néhányan már sejthetik az akadémikus "tudomány" berkeiben is, hogy valamit mégis tenniük kellene (nem ezzel, hanem a mandátum lejártával van összefüggésben Lovász Lászlónak a jelen cikk megjelenését követően bekövetkezett lecserélése az MTA elnöki székében). Persze ennek a változó mondani- és tennivalónak a számukra veszélytelen formáját nem könnyű kitalálniuk. Nehéz ugyanis olyan megoldást találni, ami elkerülhetővé teszi a korábbi téveszmeterjesztés beismerését. Inkább lapulnak, mint az a bizonyos lepény az említett marhalegelőn.
4. ábra. Az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötet, amelyben bejelentettem a közösen elvégzett matematikai valószínűségszámítás eredményét, a kötet ma is kapható a Püskinél
Amikor a közösen elvégzett valószínűségszámításunk "tudós világ" általi fogadtatásáról szeretnék beszámolni, akkor a társadalomtudományok képviselői és az akadémikus áltudomány posztjait bitorlók részéről csak a legelképesztőbb fogadtatásra tudok példát mondani.
Előre kell bocsátanom ennek a magyarázatát is, mert e nélkül esetleg azzal vádolhatnak meg, hogy "savanyú a szőlő". Ez persze csak azoknak tűnhet jogosnak, akik nem a tudományos eredménnyel, hanem a hivatali előmenetellel és az egzisztenciális biztonsággal mérik a sikert. A tudományos eredményt ugyanis e téren (a székely írás eredeztetése szakterületén) nem az akadémikus "tudomány" könyvelheti el - hála Nemetz Tibor segítségének.
Az olyan hazai oktatási intézményekben, ahol a régészet, nyelvészet és történelem szakokon - a jelek szerint - a valódi magyar magyar kultúra letagadása a legfontosabb vezéreszme, ezrével bocsátják ki a szakképzettnek gondolt "szakembereket". Ezek valójában egy tudományellenes agymosáson átesett, az önálló gondolkodásra csak csökkent mértékben képes, hazulról eleve magyargyűlölettel telve az útjukra bocsátott szellemi robotok (Veres Péter kutatásaiból tudjuk, hogy a kutatóknak is csak 4%-a kreatív). Ezek - a rovológia terén - nem képesek a tudományos párbeszédre, mert egyrészt a tudásuk is hiányzik hozzá, másrészt azonnal lelepleződne a prekoncepciójuk. Mindössze a legalább Zsirai óta kötelezővé vált "finnugrista szókincs" kiosztása a válaszuk a kritikára (a "dilettáns"-tól az "elmebeteg"-ig). Gondosan ügyelve arra, hogy a tudományos igényű párbeszédnek még a lehetősége se alakulhasson ki. A magyar kultúra letagadására képezték ki őket s ezt a feladatukat sokuk szégyenletes alapossággal el is végzi.
5. ábra. A neolitikus Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt jelkészletének és a magyar jelkincsnek az egyezései
Érthető, hogy ez a "tudós világ" nem tud hozzászólni a Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk eredményéhez sem. Például ebből fakadó új tudományos axióma, hogy az indián népi jelkészlet és a magyar jelkészlet 23 elemi jele genetikai kapcsolatban van egymással (3. ábra). Ezt a bármikor ellenőrizhető tényt a tanult nyelvész, régész, történész szakemberek többsége képtelen elfogadni. Miért? Mert nem illik bele az egyetemről hozott hibás világképükbe, ahol - a jelekből ítélve - a matematika egy bizonytalan létjogosultságú függelékként lehetett tudomásul véve.
Amikor ezt a valószínűségszámításunkat elmeséltem egy nagy mellényű "szakértőnek" a neten, képes volt azt válaszolni, hogy ez egy tudománytalan nézet. Azt persze nem érezte hibának, hogy a kérdés érdeméhez hozzá sem szólt, csupán egy jelzőt osztott ki a prekoncepciói alapján. S persze nem is nézetről volt szó, hanem egy tény (az indián és a magyar jelkészlet hasonlóságának) felismeréséről.
Hogyan lehetne tudománytalan a nézet, amikor a matematika egy tudomány s ezt a számítást egy tudós végezte? - kérdeztem vissza. Azt válaszolta, megrendíthetetlen magabiztossággal, hogy ez a matematika tudománytalan alkalmazása volt.
Mintha ilyesmi létezhetne. Mintha a tudományos eredményre, a legjobb szakember által, ellenőrízhető tények (létező jelhasonlóságok) alapján elvégzett korrekt valószínűségszámításra elegendő lenne puszta jelzőosztogatással válaszolni. Az a bajuk, hogy nyilvánvalóvá válhat a tévedésük. A prekoncepcióik semmit sem érnek, ködként foszlanak a semmibe egy korrekt és nyilvános párbeszéd esetén. Az így is nyilvánvalóvá lett, hogy az effajták számára - a saját presztízsük mellett - nem szempont az igazság, nem fontos a múlt megismerése.
Amikor ezt a valószínűségszámításunkat elmeséltem egy nagy mellényű "szakértőnek" a neten, képes volt azt válaszolni, hogy ez egy tudománytalan nézet. Azt persze nem érezte hibának, hogy a kérdés érdeméhez hozzá sem szólt, csupán egy jelzőt osztott ki a prekoncepciói alapján. S persze nem is nézetről volt szó, hanem egy tény (az indián és a magyar jelkészlet hasonlóságának) felismeréséről.
Hogyan lehetne tudománytalan a nézet, amikor a matematika egy tudomány s ezt a számítást egy tudós végezte? - kérdeztem vissza. Azt válaszolta, megrendíthetetlen magabiztossággal, hogy ez a matematika tudománytalan alkalmazása volt.
Mintha ilyesmi létezhetne. Mintha a tudományos eredményre, a legjobb szakember által, ellenőrízhető tények (létező jelhasonlóságok) alapján elvégzett korrekt valószínűségszámításra elegendő lenne puszta jelzőosztogatással válaszolni. Az a bajuk, hogy nyilvánvalóvá válhat a tévedésük. A prekoncepcióik semmit sem érnek, ködként foszlanak a semmibe egy korrekt és nyilvános párbeszéd esetén. Az így is nyilvánvalóvá lett, hogy az effajták számára - a saját presztízsük mellett - nem szempont az igazság, nem fontos a múlt megismerése.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Különböző lineáris írásrendszerek hasonló jelei, Simon Péter - Szekeres István - Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy igazi őrségi szálláshely) kertjében lévő százéves tóka
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Párbeszéd a fészbukon:
VálaszTörlésFerenc Fabian: Mit merészel művelni itt valaki a Nyelv-Édesanyánkkal?! Ilyen szó, hogy "rovológia" - nincs, de ne is legyen! Idegen ragot nem ragasztunk magyar szóhoz. Olyan ez mint a "Világnemzeti és népuralmista párt" volt. Ahogy a címet olvasom, már alapból gyanús és ellenszenves a szerző személye is.
Géza Varga: Kedves Ferenc! Használhattam volna az írástan kifejezést is, de az nem fejezi ki azt, hogy itt a magyar nemzeti írásokkal foglalkozó tudományról van szó. A rovástan nem tetszett és a fafaragásra gondolhatna bárki. A nyelv meg szokott újúlni néha s tekintse ezt ilyen esetnek - ha képes rá. Nem kell mindíg, mindent véresen komolyan venni, még az anyanyelv szent ügyét sem kell kardot nyelt merevséggel tárgyalni. Az anyanyelv akkor szép, ha humor is van benne. Sajnálnám, ha ebből az elnevezésből a szerzőt (szerény személyemet) tévesen ítélné meg. Joga van hozzá, persze, de nem lesz hozzá komolyan vehető alapja. Mint minden író, merészelhetem én is Nyelv Édesanyánk megtermékenyítését, mert ez a dolgom. Maga meg dühöngjön nyugodtan, vagy szedhet fehér kerek bogyókat is, ha úgy kedves. Ám, szerintem, jobban jár, ha elolvassa a cikkemet és az érdemi dolgokhoz szól hozzá. Köszönöm a figyelmét!.
Mellesleg a -lógia nem rag.
VálaszTörlésNóra Szathmári: Tisztelt Varga Géza! A "Lovász Lászlónak a jelen cikk megjelenését követően bekövetkezett lecserélése az MTA elnöki székében" kijelentéséhez kapcsolódóan felhívnám a figyelmét arra, hogy 2014-2020 között Lovász László elnök úr két elnöki ciklusa lejárt, ezért mindenképpen új elnököt kellett választani az MTA szabályzata szerint.
VálaszTörlésGéza Varga: Kedves Nóra! Köszönöm a tájékoztatást! Azonban olvastam olyan riportot az új elnöktől, ami alapján arra lehetett gyanakodni, hogy az MTA berkeiben is felerősödött a kormányhoz való igazodás ideája s egyidejűleg ez az igény is jelen volt, még ha ez nem is játszott szerepet.
Ákos Holló-Szabó: Arra építve nehéz hitelességet nyernie, hogy általánosságban elismert matematikusokat szid indulatból. Ennél messze nyugodtabb és korrektebb hangnemben is érvelhetett volna. Értse meg, mi nem ismerjük önt és a történetét, nem érdekes nekünk ez az agresszió. Messze hitelesebbnek tűnt volna higgadtan és esetleg még az valószínűségei melletti érvelést is összefoglalhatta volna. Ez így csak hangulat keltés, és nem ösztönzi a csoportot a link követésére.
VálaszTörlésVarga Géza: Kedves Ákos! Köszönöm az értékelését! Ez egy fontos szempont, amit figyelembe kell vennem, annál is inkább, mert már vagy százszor hallottam hasonlót. Lehet benne valami. Azonban egyrészt vétkesek között cinkos, aki néma, másrészt a kb. hatmilliárd ember közül, aki a sártekénken él, egyedül nelem volt fontos ennek a valószínűségszámításnmak az elvégeztetése és ezzel a székely írás eredetének új és helyesebb megvilágítása. Erre a vakmerő lépésre a nyakas kálvinista természetemmel összefüggésben szántam el magamat. Vagyis, ha a szokásos módon tisztelném a közembereket félrevezető, nagy tekintélyű és pozíciójú szakembereket, akkor a tudomány nem lépett volna előbbre a rovológia szakterületen. Kérem, hogy - amennyiben lehetséges - vegyék ezt is figyelembe a cikkeim értékelésekor. Jó lenne magamat kimazsolázni, hogy csak a jó tulajdonságaim legyenek láthatóak, de az elmúlt 74 évben ez nem sikerült. A rovológia szerencséjére. Nemetz Tibort egyébként a legnagyobb elismerés hangján említem, ezért - ha elismert matematikusokat említ, többes számban - akkor nincs igaza. Mert ő megérdemli a legnagyobb fokú elismerést. Ami pedig az elnök urat illeti, csak azt írtam le, amit tett velem és a tudománnyal. Nem indulatból szidom, mint írja, hanem csak a viselt dolgait írom le. Ha ezek nem keltenek jó visszhangot, akkor még mindig lehetősége van kijavítania az elkövetett hibáját és én - indulatból, vagy sem - a legjobbakat fogom róla mondani, mert minden becsületes és segítőkész tudóst tisztelek. Különösen, ha át tud lépni a saját árnyékán.
VG: Ismételten elolvastam a saját cikkemet és nem találtam benne semmit, amit elismert matematikusok indulatból való szidásának lehetne nevezni. Inkább arról lehet szó, hogy nem hajlandók szembenézni a jogos kritikával. Nem a tudomány haladása fontos, hanem a mundér becsülete. Ez esetben tessék engem kizárni a csoportból, mert a magatartásukhoz ez méltó. Valamint Giordani Brunó megégetése.
VálaszTörlésGratulálok a Cserépmadár szállásotokhoz! Hosszas írásodban azonban EGYETLEN SZÓT SEM szentelsz Nemetz Tibor részletes marematikai számításának. Ui. ROSSZUL ADTAD MEG neki a peremfeltételeket! Hányszor mondjam még: MELLÉBESZÉLÉSsel nem tudod elkerülni, hogy a SZÁMÍTÁSt közzétegyed. MIÉRT NEM TESZED KÖZZÉ, ha úgy gondolod, hogy igazad van? A matematikai eredményeket nem hinni kell, hanem ELLENŐRIZni! Q. e. d. Üdv.: Z. ANdrás
VálaszTörlésKedves András! Nem tudom, melyik "hosszas írásomat" olvastad el, mert ez nem derül ki a hozzászólásodból. A valószínűségszámítás eredményét 1993-ban közöltem a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötet végén. A peremfeltételeket pedig nem én adtam meg Nemetz Tibornak, hanem azokat ő határozta meg a velem való megbeszélés alapján. Erről a "hosszas cikkemben" beszámolok. Te meg csak blöffölsz. Nem vagyok matematikus, ezért tőlem részletes matematikai számításokat ne várj. A dolog egyébként matematikai szempontból nem is olyan nagy horderejű, hogy arról külön cikket kellene írni. Ezen lovagolnod felesleges. Szerzőként mindent megírtam a mondott cikkben, amit írástörténeti szempontból fontosnak gondoltam. Ez egyébként a legrészletesebb leírás, amit a távoli jelrendszerek hasonló jeleinek kérdésében bárki a világon leírt egy elvégzett matematikai valószínűségszámításról. Ezért a kifogásaid ma is erőtlenek, mint eddig bármikor. A tudományos igényű kritikát pedig a megismétléssel lehetne elkezdeni, azaz el kellene végezned egy újabb matematikai valószínűségszámítást. Erre azonban te ugyanúgy nem vagy képes, amint más sem volt az eltelt közel 30 év alatt. Pedig akkor megmutathatnád, hogy miként kell egy valószínűségszámítást szerinted közreadni. Te azonban érdemi munkára nem vállalkozol, csak jelzőket osztogatsz. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a valószínűségszámításunk gyökeresen új írástörténet írását tette lehetővé és kötelezővé. Aminek a vázlatát aztán a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben meg is írtam.
TörlésTiszteletem , lenne olyan szives itt közzétenni a kisfüzete tartalmát erről a valószinüségszámításról.
VálaszTörlésHogy leglább érdemben megismerhessük és értelmezhessük az írást ?
Előre is köszöböm.
Kedves Névtelen! A Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámításunkról szóló cikkemet 1993-ban közzétettem a Bronzkori magyar írásbeliség c. 213 oldalas kötetemben 6500 példányban. Ebből még kb. 200 példány van raktáron. Megvásárolható az Anima, a Pult és a Magyar Menedék könyvesboltban, meg a Püski Könyvesboltban, valamint a Honterus Antikváriumban is. Ha ezekben mégsem lenne példány belőle, akkor hívjon a 06(20)534-2780-as telefonszámon, vagy keresse a könyvtárakban! Köszönöm a figyelmét! Ha az eladható példányok elfogynak, akkor fel fogom tenni a netre. Ez azonban nem várható a közeljövőben, például azért sem, mert az ábrákat újra be kellene szkennelnem stb. Szívesebben írok új cikket.
TörlésKedves Géza!
VálaszTörlésSajnálom, hogy MELLÉBESZÉLÉSeddel szeretnéd elhitetni, hogy igazad van!
Nemetz Tibor nem hibázott -- ő csak az általad megadott TÉVES peremfeltételekkel számolt.
Te hibáztál -- méghozzá IGEN NAGYot!
Az egyes ábécék jelei között ui. azért van számos hasonló jel, mert az EMBER (logikusan) a legegyszerűbb formákat
/, I, -, ), (, O stb.
használja fel az írásjelek megalkotásakor.
Ezek megegyezése tehát nem azért áll fenn, mert az ábécék ROKONok, hanem a "praktikusság" miatt.
Q. e. d.
Kedves András!
TörlésA "mellébeszélés" kifogás csak egy jelzőosztogatás, ami azt árulja el, hogy tudományos igényű érveknek hiányában vagy s az óvodai, kocsmai, vagy piaci szintnél nem jutottál fentebb. Ennek a jelzőosztogatásnak azonban - s ezt neked is sejtened kellene - nincs súlya a tudományban. Ezt enyhíti valamelyest a következő két kifogásod. Ezekben is tévedsz ugyan s rájuk már évekkel ezelőtt is válaszoltam, de ezekben legalább valami szakmai érvre hivatkozol.
- Az egyik a peremfeltételek kérdése, amit évek óta ismételgetsz. Itt az lenne a jó, ha elmondanád, hogy miféle peremfeltétel hibás, vagy hiányzik szerinted. Időközben kiderült, hogy ezt azért nem tudod elmondani, mert el sem olvastad a valószínűségszámításról írt 1993-as cikkemet. Mindenesetre Nemetz Tibornak elegendőek voltak a peremfeltételek s ezt a kérdést így rá is bízhatod. Valószínűségszámítás terén a legkitűnőbb szakember volt, nincs okod arra, hogy őt így utólag megkérdőjelezd. Egyébként is hamarabb kellett volna felébredned, ha matematikai jellegű kérdéseid lennének hozzá. Ez a cikk 30 éve jelent meg. Ma már történelem. Ha bele akarsz kötni, akkor ezt csak egy új valószínűségszámítással tudod megtenni - ám ahhoz dolgoznod kellene, aminél egyszerűbb a jelzőosztogatás és az oktalan kötekedés.
- A "praktikusság" nem egzakt fogalom, amíg nem írod le, mit is jelent az. Egyébként sem igaz, mert eleve csak a max 6 elemből alkotott jelek rokonságát vizsgáltuk. Vagyis a bonyolultabbakat kihagytuk a számításból. S hogy ez mennyire átlép a te kötekedésed felett, azt jól jellemzi, hogy a kínai "hangya" jel egyik változata 66 elemi vonalkából áll. Azaz a matematikai "genetikai kapcsolat" fogalma ezeket a vélt "hibákat" régen áthidalta. Csak persze ha el sem olvastad a cikkemet, akkor erről fogalmad sem lehet.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉppen ez a szűrés feltétele. Amelyik hozzászólás nem tartalmaz érdemi (szakmai jellegű) elemet, csak "sértegetést és káromkodást", arra nincs szükség.
TörlésNagyon jó lenne linket vagy magát azt s "valószínűségszámítást" közölni s nem pedig egy 1993-ban megjelent könyvre utalni, amelyet ennek megismeréséhez venni kellene. Ez nem tudományos eljárás, ha semminek nem lehet ezekből utána járni.
VálaszTörlésA könyv ugyan valóban 1993-ban, tehát meglehetősen régen jelent meg, azonban ezt úgy is lehet értékelni, hogy aki akarta, elolvashatta azóta. Mellesleg ma is kapható a Püskinél, a Honterusban és a Magyar Menedék Könyvesboltban. Ha éppen nem lenne nekik, akkor szállítok nekik szívesen. A "valószínűségszámítást" pedig tőlem hiába várod, mert nem vagyok matematikus. Leírtam azt, amit a Nemetz Tibor matematikussal folytatott megbeszélések alapján leírhattam s azt ő átolvasva jóváhagyta. Ha matematikai jellegű kérdésed lett volna, akkor azt tőle kérdezhetted volna meg (a legfontosabb peremfeltételek a cikkemben is szerepelnek). A vele folytatott beszélgetés nyilván tudományos eljárás lett volna a kényes ízlésed szerint is. Ma már csak az áll rendelkezésre, amit én írtam (vele egyeztetve) s amit a könyvben elolvashatsz. Ha és ameddig nem olvasod el, akkor és addig a kritikád nem számít tudományos igényű kritikának, csak kötözködésnek. Köszönöm a megtisztelő érdeklődésedet!
Törlés