Vannak-e-szó- és mondatjeleink?

A székely rovásírást ismerők számára sem minden esetben kézenfekvő, hogy az egyetlen hangot jelölő betűink mellett vannak szó- és mondatjeleink is, a "szakértők" meg kifejezetten le is tagadják a létezésüket (tisztelet a kivételnek, ha van olyan). Ezért aztán érdemes ezzel a kérdéssel külön is foglalkozni. Megírtuk ugyan már ezt a néhány hónappal ezelőtt közreadott Magyar hieroglif írás c. kötetben és a turistaszezonban szinte minden nap több előadást (tárlatvezetést) is tartunk a Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy autentikus őrségi szálláshely) portáján díjmentesen látogatható veleméri Sindümúzeumban, de a liberális képzettségű tahó ellenszélben sem a könyvterjesztés, sem a köznevelés nem olyan könnyű, mint azt a téma megérdemelné. Más, szerencsésebb sorsú nemzetek talán táncot járnának örömükben, ha egyetlen saját ősírással rendelkeznének, nekünk meg kettő is van (a székely írás és a hieroglifikus). Az Országos Széchenyi Könyvtár mégis arról tájékoztatott a napokban, hogy az új írásunk bejelentésében nem tud velem együttműködni. S ezzel korántsem áll egyedül. A tapasztalataim szerint minél magasabb rangú a "nemzeti" intézmény, annál merevebb az ellenállás a magyar írásokkal szemben. A magyar- és tudományellenes kulturális diktatúra nagyobb dicsőségére.

A helyzet fonákságát jellemzi, hogy a szójeleink létét nem csak e sorok írója állítja, hanem Németh Gyula turkológus is írt erről, még 1934-ben. Azaz valójában arról van szó, hogy azok az akadémikus képzettségű barmok, akik első böfögésre ki tudják mondani a "tudománytalan" jelzőt (szinte csak ilyennel találkozom), valójában a saját iskolai tananyagukat sem ismerik eléggé, mert a végzettségüket nyilván a másolt diplomamunkájuknak és a korrupciónak köszönhetik, a tanult szakterületükhöz valójában nem is értenek. Az érvelés és az adatok semmit sem számítanak azoknak, akik nem kívánják tudomásul venni a tényeket. 

Ezért aztán - a gyengébbek és a finnugrista szellemben félrenevelt magyargyűlölők kedvéért - ismételten fel kell sorolnunk és elérhetővé kell tennünk azon érveket, amelyeket a kötetben már előadtunk.

Az írástörténeti ismeretek alacsony színvonala, a kreativitás hiánya és a finnugrista tévtanok hatása[1] együttesen eredményezik, hogy szinte nincs olyan ember, aki képes lenne a magyar szó- és mondatjelek létének elfogadására. (Ezt a kötetben megjelent álláspontomat szerencsére ma már ki kell javítanom, mert azóta jelentkezett egy derék magyar ember a neten és jelezte, hogy legalább egy honfitársam van, aki egyetért velem, mert ő igen. Feltételezhetem, hogy több más olvasóm és hallgatóm is ugyanígy van ezzel, csak még nem jelezték a véleményüket. Isten éltesse őket!).

Szükségszerűnek látszik a szó- és mondatjeleink létét bizonyító érvek felsorolása. Alább csak egy felsorolást kap az olvasó, azonban minden tételhez írunk egy bővebb kifejtést is egy külön cikkben, hogy aki alaposabban után akar nézni egy-egy állításomnak, az ezt megtehesse.

– A pozsonyi Veit Gailel, Castaldo magyar tolmácsa Erdélyben (1551–53), a bécsi Nationalbibliothek–ban lévő kéziratos művében a következőket mondja: „…in ihrer Schrift haben sie (die Székler) eigene Charaktere, von denen einige ein ganzes Wort, oder einen Satz bedeuten”.[2]

– A magyar jelkészlet többhangértékű jeleinek tisztázott képi tartalma a jelnévvel összefüggő szó vagy mondat: pl. az „us” (ős) és a „tprus” (tapar us „szabír ős”). Ami azt jelenti, hogy az "us" jel a Tejút hasadékát ábrázolja, ahol a napisten ősünk születik (karácsonykor kél), a "tprus" jel pedig az égig érő fát ábrázolja, amivel az isteni ősünk azonos.

– A betűző íráshasználattal írt énlakai Egy az Isten rovásfeliratban a kettős kereszt szabályosan Egy-nek olvasandó. Mellette az énlakai Egy Isten ligatúra ugyanezen mondatot szójelekkel megismétli (1. ábra). Ugyanez a kettős kereszt az Egy országa olvasatú hármas halmos címerfelünkben is Egy-nek olvasandó. 

1. ábra. Az énlakai unitárius templom rovásírásos mennyezetkazettája egy bilingvis, azaz kétnyelvű (pontosabban: két írással írt), de azonos szöveget rögzítő írásemlék, az ismert rovásbetűs szöveg az Egy az isten mondatot betűzi, míg a sarkokban szójelekkel az Egy Isten mondatjelet találjuk

– A magyar írástani irodalomban ismert a capita dictionum „szavak, mondások feje” fogalom. Ez nem jelenthet sem betűt, sem szótagjelet (azokat Thelegdi János Rudimentája külön felsorolja), csak szó- és mondatjelet. Annál is inkább, mert a bemutatott példák mindegyike az.

- A nikolsburgi ábécében több szó- és mondatjelünk van: a Ten, az "us" (ős) és a "tprus" (tapar ős "szabír ős"), csak ezen jeleink műfaját nem merik néven nevezni, hanem a magyargyűlölő polkorrekt szakirodalomban szemérmesen mellébeszélnek és furcsa bogárjeleknek, capita dictionumoknak vagy többhang-értékű jeleknek mondják őket.

– Ismertek olyan írásemlékeink (például a karcagi csatkarika, valamint a berekböszörményi gyűrű felirata), amelyek nem betűzhetők ki, szójelekkel olvasva azonban értelmes szöveget eredményeznek.

– Szójelekkel megérthető, esetenként el is olvasható a cserépedényeinken lévő archaikus népi díszítések jó része, de hasonló a tapasztalat a festett bútorokkal és a hímes tojások díszítésével is. 

– A székely betűknek a csukcs, hettita, kínai, sumer és egyiptomi írásokban (meg a népi jelmagyarázatokban is) szójelek felelnek meg. Például Rá napisten hieroglifájából alakult ki a székely és az ótürk "r" betű.

– Az egyes hieroglifák feltárható jelentése összefügg a képi tartalmukkal. Például az "us" (ős) szójelről belátható, hogy a Tejút hasadékában kelő isteni ősünket ábrázolja.

Jegyzet

[1] Tudományos érvekkel nem támasztható alá, hogy a finnugrista őstörténeti képben nem volt és valójában ma sincs helye a magyar ősvallásnak; a magyar nép őstörténetét az indokolhatónál rövidebbre szabták; őstörténetünk lehetséges színtereit szűk korlátok közé szorították; az ókori magaskultúrákkal való kapcsolat lehetőségét is kizárták; művelődésünk majd minden elemét idegenből való átvételnek minősítették; a magyar írást kutatásra méltatlan, gyűlöletes dologként kezelték és kezelik. Az egyetemeinken, amelyeken e képtelen ostobaságokat komoly arccal oktatják, valójában a magyar őskultúrával szembeni ellenségképzés folyik. 

[2] Magyarul: „Az ő (a székelyek) írásában vannak olyan karakterek, amelyek közül némelyek egész szót vagy mondatot jelentenek.” Németh Gyula: A magyar rovásírás, A magyar nyelvtudomány kézikönyve. MTA, Budapest, 1934. 2. oldal.

Irodalom

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás egy százéves parasztházból kialakított hiteles hangulatú őrségi szálláshely (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, 11 ágy)

A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 

A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett

Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson