Oldalcsoportok

▼

2017. december 26., kedd

A hun jelvény rendeltetése

A budapesti hun jelvényt öt régésznek mutattam meg és mindannyian hun, vagy hun kori tárgynak és vagy ketten cikádafibulának határozták meg. Ez az utóbbi meghatározás nem bizonyult helyesnek, mert a tárgy a hasonlóság ellenére sem lehetett cikádafibula (1. ábra). A cikádafibula tűszerkezetéhez két rögzítési pontra van szükség, a budapesti hun jelvényen pedig a Rezi Kató Gábor vezetése idején restaurálás ürügyével végrehajtott barbár múzeumi lereszelés után már csak egy tűcsonk maradt meg és nem lehet megállapítani, hogy a rézlemez hátoldalának felszínén volt-e másik rögzítési pont. 

 Tomka Péter írja a budapesti hun jelvény rendeltetéséről: "A tárgy semmi esetre sem lehet hun kori cikádafibula. Ennek a feltételezett meghatározásnak semmi alapja nincs: sem a tárgy formája, sem anyaga, sem készítési technikája még csak nem is hasonlít a hun kori cikádákra. A tárgy nem fibula, a hátlapján nincs nyoma egykori tűszerkezetnek, felerősítésére a merev lemez téglalap alakú  alján egyetlen feltűnően kisméretű fúrt lyukba rozsdásodott vas szegecs maradványa utal. A töredékes tárgy számomra ismeretlen rendeltetésű". Tomka Péter azt állítja, hogy a lelet formája nem hasonlít a hun kori cikádákra, ám ennek az ellenkezője igaz, a budapesti hun(?) jelvény formája feltűnően hasonlít némelyik hun cikádafibuláéra (1. ábra).

1. ábra. A csömöri hun cikádafibula (balra) és a tiszavasvári hun cikádafibula (középen) a felületes szemlélők számára lehet hasonló a budapesti hun jelvényhez  (jobbra), a figyelmes szemlélő azt is észreveheti, hogy a tiszavasvári és a budapesti leleten egyaránt szerepel a sarok hieroglifa (a sarok az ősvallás kiemelt jelentőségű fogalma, mert az eget és a Földet összekötő út volt) 
Hadháziné Vaday Andrea lószerszámdísznek határozta meg a hun jelvényt, ez a feltevés azonban még nélkülözi a bizonyítást. A lószerszám persze türelmes, bármit fel lehet rá tenni, akár üzenetet hordozó jelvényt is (3. ábra), ezért ezt a gondolatot sem elvetni, sem elfogadni nem lehet. Azonban eddig egyetlen lószerszámot sem ismerünk, amelyiken ilyen tárgy szerepelne.

 Amikor Tomka Gábor a szakirodalom alapján e különös tárgyak használati módján és funkcióján gondolkozik (hogy könyvzáró szalag vagy öv szíjvégei lehettek-e), inkább az utóbbi lehetőséget tartja valószínűnek. Azon az alapon dönt az övek mellett, hogy a fémkeresős műkincsrabló (akinek a zsákmányából e tárgyak többsége előkerült) a leletek tanúsága szerint középkori temetőket dúlt szét s a fémkeresős lelet-együttesben sokkal gyakoribb az övalkatrész és szíjvég, mint a könyvveret. 

 Ez egy lehetséges megközelítés, amely segíthet a gondolataink rendbetételekor, azonban szintén nem elegendő ahhoz, hogy a vizsgált leleteket szíjvégnek minősítsük. Hiszen ezen az alapon bármilyen előkerülő különleges fémtárgyat a szíjvégek közé sorolhatnánk - ami nem lehet cél. A helyzet az, hogy egyetlen öv sem ismert, amelyben hasonló tárgyak szerepelnének. A most vizsgált leletek elolvasható díszek (azaz jelvények), amelyek nem alkalmasak szíjvégnek. A szíjvégek ugyanis a bujtatás segítése érdekében lekerekítettek szoktak lenni (2. és 4. ábra), miközben a mi leleteink kiugró csúcsokkal rendelkeznek, a szíj bújtatásának elősegítésére nem felelnek meg. Mivel az ismert szíjvégek ezt a lekerekített hagyományt képviselik, nem gondoljuk, hogy ezek a sarkos-csúcsos leletek is szíjvégek lettek volna.

 A két szakértő megoldási javaslatának egyaránt ellene szól, hogy nem hasznosítják a tárgyakat leginkább jellemző részletet, a rajtuk lévő jeleket. Ezek elolvasását vagy meg sem kísérelték, vagy - a székely írás és a magyar hieroglif írás figyelmen kívül hagyása miatt - az elolvasás és a megértés nem sikerülhetett.


2. Ábra. Az égig érő fát ábrázoló zamárdi avar szíjvég olvasata: tapar us "szabír ős"


A temetőből való származással egyetértünk, ám véle ellentétben a kis réztárgyat jelvénynek gondoljuk (amit persze elhelyezhettek volna akár egy szíjvégen, vagy lószerszámdíszen is). A jelvény meghatározás az esetünkben azt jelenti, hogy az elolvasható hieroglifáknak (ősvallási mondanivalót rögzítő szójeleknek) köszönhetően ez a kis fémtárgy kifejezte viselőjének világnézeti hovatartozását és törekvését az égiekhez való felemelkedésre. A hasonló hieroglifikus szövegek ismertetőjele, hogy székely rovásjelekkel rokon szójeleket alkalmaznak (1-5. ábra).

A fenti szakértői véleményekkel ellentétben úgy gondoljuk, hogy a tárgy rendeltetésének tisztázását a rajta lévő jelek alapján is meg kell kísérelni. Ez esetben nem a csapongó fantáziára, hanem létező tényekre alapozható a magyarázat.



3. ábra. A mistelbachi avar boglár egy ló homlokdísze volt, az olvasata: jó Nap, vagy jó Üdő 
(Üdő a napisten neve, amint a sumereknél Utu "Idő", a szkítáknál meg Oitoszür "Idő úr")


A jelek elemzése alapján e különös tárgyakat temetési útravalónak szánhatták, amelyik a holt léleknek mutatta az utat a túlvilágra. A jelvény alsó része azért keskeny, mert az ősvallás szerint a túlvilágra vezető út is az, hiszen a boldogok országába nem könnyű bejutni. A tárgy felső, megvastagodó része ennek megfelelően az ég jelképe. Mind az alsó, mind a felső részen megtalálható a világoszlop (a Tejút) jelképe, amely az Ipolyinál fennmaradt adat szerint a túlvilág helye volt.

Az elolvasható északi sarok mondat is ennek felel meg, hiszen eleink a túlvilágot ott képzelték el. Amennyiben tehát a budapesti hun jelvény minden lehetséges elemét elemezzük, figyelembe véve a legfontosabbat, a rajta lévő szöveget is, akkor az alátámasztást nélkülöző találgatások lehetősége korlátozódik és közelebb jutunk a lelet meghatározásához. 



4. ábra. A pécsi zsibvásárban talált avar szíjvég, olvasata: Lyukó nagyságos, ragyogó király úr


Azért van mindegyik lelet eltörve, mert a sírba már eleve törötten helyezték el, hogy a halott visszafelé ne tudja használni az útmutatót, ne jöjjön kísérteni a hátramaradottakat.

 A fenti szakértői véleményekkel ellentétben úgy gondoljuk, hogy a tárgy rendeltetésének tisztázását a rajta lévő jelek alapján is meg kell kísérelni. Ez esetben nem a csapongó és ellenőrizhetetlen fantáziára, hanem létező jelekre és írni-olvasni tudásra alapozódhatna a magyarázat.


5. ábra. Avar övveret Szárazdról az Ak országa (mai magyarsággal: Heraklész országa) mondattal

Az északi sarok felett, a Tejúton elképzelt túlvilág gondolatát támogatja Ipolyi Arnold azon megjegyzése is, miszerint a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról, akkor a Tejútra néznek. Ezért szerepel a hun, avar honfoglalás kori emlékeken különböző jelek felhasználásával szinte kivétel nélkül a világoszloppal azonos Isten valamilyen jelképe (1. 2. és 5. ábra). Ez a nem sok figyelemre méltatott híradás csak úgy nyer értelmet, ha az elhalt hősök túlvilági otthonát a Tejúttal azonos Istennél képzeljük el. Ennek felel meg, hogy Csaba a Tejúton lovagolva tér vissza holt vitézei élén, ha a hazának segítségre van szüksége.

 Az a kutató, aki nem hajlandó elolvasni a leletek jeleit és nem ismeri vagy lenézi a hozzájuk kötődő ősvallási vonatkozásokat, az nem képes a rangjelző tárgyak által képviselt szellemiség feltárására és a leletek rendeltetésének tisztázására sem.

dátum: 2 megjegyzés:

2017. december 25., hétfő

A budapesti hun(?) jelvény kora

A lelet korszakba sorolása máig nem sikerült megnyugtató módon. A fellelés körülményei ismeretlenek, a lehetséges kiinduló szempontokkal kapcsolatos adatok (a fém anyaga, a rögzítés technológiája, a jelek meghatározása stb.) gyakran megbízhatatlanok, vagy felhasználatlanok. A régészek és a muzeológusok álláspontja időnként lényegesen megváltozott.

 A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződésben a tárgy még hun kori, az átvételi elismervényen pedig a rovásjelek átvételét is elismerték. Ezt követően a múzeumban a lelet jeleket hordozó felületét Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr vezetése idején barbár módon lereszelték, majd a megmaradt rovásjeleket Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr letagadta a tárgyról. Utóbb a múzeumból valaki leveleket írt a wikipédia szerkesztőinek, akik e levelekre hivatkozva hazug ürügyekkel kitörölték a wikipedia vonatkozó szócikkét is. Ez a sajnálatos eseménysor a Magyar Nemzeti Múzeum, vagy egyes munkatársainak hunokkal és rovásírással szembeni elfogultságára enged következtetni, ami megkérdőjelezi a múzeumi értékelések megbízhatóságát.

 E történetnek megfelelően a korbecslések szórása olyan nagy, hogy az a korszakba sorolások komolyságát megkérdőjelezi.


Hadháziné Vadai Andrea régész korbecslése

Kezdetben öt régész is hun, vagy hun kori tárgynak tekintette. Közöttük volt Vadai Andrea is. A hun koros régésznő a vascsapnak a rézlemezbe illesztéséhez alkalmazott avar kor előtti technológia alapján a tárgyat előbb hun korinak minősítette, majd nem kívánt a kérdéssel foglalkozni. A múzeum írásban is beszerezte a szakvéleményét a hun jelvényről, de azt nem kaphattam kézhez, csak egy írógéppel írt és aláírást nélkülöző kivonatát, amelyből feltűnően hiányzott a korszakba sorolás.

 Máig nem tudom, hogy ennek a kivonatolásnak (amit Szenthe Róbert hajtott végre) mi volt az oka, ki adott rá utasítást, miért nem kaphattam meg írásban Vadai Andrea teljes szakvéleményét s miért éppen a korszakba sorolást kellett kihagyniuk a Magyar Nemzeti Múzeum minden bizonnyal a tudományos haladás mellett elkötelezett és talpig becsületes munkatársainak?

 Vér Sándor fémipari szakértő a szakvéleményében mikroszkópos felvételek segítségével azt állapítja meg, miszerint a rézlemez és a vascsap rögzítésekor a két fém között összeötvöződés következett be, amit hőhatásnak tulajdonít. Ez a megállapítás Vadai Andrea eredeti szakvéleményét (egy avar kor előtti technológia alkalmazását) támasztja alá.


Erdélyi István régész korbecslése

A jelvényt hun korinak minősítő öt régész közé tartozik Erdélyi István is. Ő megszemlélte a tárgyat és szóban hunnak határozta meg. Így szerepel a Ráduly János rovológussal közösen készített rováskorpuszban is. Ebben a kötetben Erdélyi István megemlíti, hogy korábban már két kutató is elfogadta a székely írás hun kori eredetét. 
Tomka Péter régész korbecslése
A Tomka Péter-féle szakvéleménnyel egyidejűleg a Magyar Nemzeti Múzeumban asztalfiókból előkerült XIX. századi ládikaveretnek minősítették a leletet. Ezt azonban cáfolja a Vér Sándor fémipari szakértő által mikroszkóp segítségével készített szakvélemény, amely a résekben talált malachit és más ásványi nyomok alapján arra következtetett, hogy a tárgy igen hosszú időt töltött a földben. Újabban már a múzeum (Tomka Gábor tanulmánya) is elismeri a tárgy régészeti korú voltát, mert előkerültek a lelet párhuzamai is, amelyek cáfolják a megalapozatlan XIX. századi eredeztetést. 

Tomka Gábor régész korbecslése
A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese így ismerteti a tárgy korba sorolásának történetét: "A hosszúkás, egyik végén kiszélesedő alakú tárgy Varga Géza állítása szerint több régészt emlékeztetett a jellegzetes, zömükben az V. századra keltezhető, rovart formázó ruhakapcsolókra, a nemesfémből, bronzból készített cikádafibulákra. Ez a vitatható megnevezés szerepel a tárgyról kötött letéti szerződésben is. Ezért a tulajdonos számos internetes és nyomtatott kiadványban „hun jelvény”-ként hivatkozott rá. A tárgy cikádafibulaként történő meghatározása alapján a tárgy készítésének korát a fent említett régészekre hivatkozva a hunok Kárpát-medencei jelenlétének korára helyezte. Utóbb a Wikipedián megjelent bejegyzésében további, szóban elhangzott véleményeket is figyelembe véve, nem zárta ki annak esetleges későbbi, avar kori vagy X. századi eredetét."

 Tomka Gábor a lelet korának meghatározásához felhasználja a fémösszetétel adatait és a leleteken szerinte létező latin betűket is.

 Ismerteti a fémötvözet összetételét: "Összetétele alapján a tárgy tehát cink- és ólomtartalmú bronzötvözetből készült. A cinktartalom nem túl magas, ezért az ötvözetre a sárgaréz megnevezés helyett inkább a vörösötvözet megnevzés illik. ... Lovag Zsuzsa a 30%-nál több cinket tartalmazó öntvényeket tartja valószínűsíthetően újkoriaknak (Lovag 1999, 22.), ezért a letétbe helyezett tárgy anyagösszetétele alapján lehet régészeti korú. A cinktartalmú bronzok és a sárgaréz felhasználása a római kor után és a késő középkor előtt, különösen a könnyen kitermelhető cinkércben szegény Kárpát-medencében igen ritka volt, és elsősorban a gazdag galmáj (cinkszilikát) lelőhelyek környékére korlátozódott. (Lovag 1979, 51.) ... A főként német műhelyekből származó sárgaréz aquamanilék készítése csak a XIII–XIV. században kezdődik meg. ... A tárgy anyagösszetétele a jelenlegi ismereteink szerint tehát nem alkalmas pontosabb keltezésre, de, amennyiben nem római kori, nem valószínű, hogy a XIII. század előtt készült volna, s az eddigi kevés adat alapján a XV. század első felére keltezhető leletekhez áll a legközelebb."

 Tomka Gábor azokra a kutatásokra és arra a leletkörre építi megállapításait, amelyek egy, a hunokat szisztematikusan mellőző korszak tudományellenes irányzatát képviselik és ezért talán nem adnak kellően pontos képet a vizsgált területről. Szergej Botalov említi például, hogy a korai hun leleteket rendszeresen szarmatának, a késeieket meg gótnak szokás minősíteni. Tomka Gábor sem említi, hogy a jellegzetes hun "bronzüstök" valójában sárgarézből készültek. A hunokkal szemben lépten-nyomon tapasztalható tartózkodás oldódása esetén feltételezhető lenne, hogy egy szélesebb körű és a hunok tárgyaira koncentrálódó vizsgálat más (pontatlan helyett pozitív) eredménnyel is járhatna. 

 Jelentősége van annak a körülménynek, hogy a budapesti hun jelvény lelet-párhuzamai a Dunántúlon kerültek elő. Ez volt az a terület, ahol a római kor után is folyamatosan működő kisüzemeknek köszönhetően nagyobb eséllyel megmaradtak a római kor ipari eljárásai és elnevezései. E továbbélés bizonyítéka többek között a tégla (latin tegula) szavunk is. Csak a Dunántúlon ismert a sindü (sindő, sindöl) elnevezés, amely a latin scindul-ból közvetlenül alakult ki a római korban s a jórészt hun eredetű dunántúli lakosság folyamatos továbbélésének köszönhetően maradt meg napjainkig. Az egész magyar nyelvterületen ismert zsindely ezzel szemben a német sindel átvétele, ami szintén a latin scindul leszármazottja. 

 Kérdés, hogy feltételezhetjük-e a Dunántúlon egy sárgarezet készítő római gyakorlat fennmaradását a déli és délnyugati érclelőhelyekre alapozva?    

 Tomka Gábor megpróbálja hasznosítani a jelvényeken szerinte létező latin betűket is: 

 "Mivel a visegrádi és a petőszinyei példány kivételével a magyarországi (illetve feltehetően magyarországi) lelőhelyekről származó fent bemutatott tárgyak lelőkörülményei nem ismertek, a tárgyak korának becsléséhez a régészeti kontextus elemzése helyett csupán a tárgyak formáját és díszítését hívhatjuk segítségül. Mivel egy-egy tárgyon csupán egyetlen, sőt feltehetően gyakran egyetlen torzult betű ismerhető fel, a betűformák csak rendkívül óvatos következtetésekre elegendőek. A betűk közül legteljesebbnek a 3. számú tárgy és a visegrádi lelet „m” betűi tűnnek. Mind ez a betű, mind az „n” betűként is értelmezhető kétszárú betű latin írásjegy, méghozzá azok nagybetűs gótikus változata. ... Amennyire a kevés adat alapján megalapozott következtetés vonható le, a szögletesített szárú „m” betűk a XIV. század második felére tűnnek inkább jellemzőnek." 

 Tomka Gábor fenti következtetéseinek az a gyenge pontja, hogy az általa feltételezett "M" betűk a tárgyakon nem léteznek. 
 
Az idő közben előkerült tárgy-párhuzamok feldolgozása azzal a következménnyel járt, hogy - elsősorban a visegrádi lelet és a németországi párhuzamok alapján - a tárgy késő-középkori besorolást kapott. Ma a lelet ki van állítva a múzeumban ennek a legújabb korszakba-sorolásának megfelelő helyen.

 Ez az újabb besorolás azonban nem mentes minden ellentmondástól. Például teljesen figyelmen kívül hagyja a vascsap rögzítésének avar kor előtti technológiáját és a rovásjelek által nyújtott lehetséges megfontolásokat. Ezek miatt szükséges a korszakba sorolásnál figyelembe vett és figyelmen kívül hagyott érvek ismételt számbavétele.
A visegrádi párhuzam
A budapesti hun jelvény lelőkörülményei ismeretlenek, ezért Tomka Gábor a párhuzamok, elsősorban a visegrádi hasonló lelet alapján határozta meg a budapesti hun jelvény korát is. Tőle kaptam meg a visegrádi ásatásról beszámoló cikket, amiért itt is köszönetet mondok neki: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998) Pálóczi Horváth András-Szőke Mátyás: A visegrádi királyi palota középkori kertjeinek kutatási programja. A cikk azonban egy szót sem szól a visegrádi leletpárhuzamról, ezért annak korszakba sorolására sem alkalmas. E dolgozat szerint a 90-es években folytatott feltárás a visegrádi palotához északról csatlakozó gyümölcsöskert és szőlő területén folyt, amely terület a későbbi bolygatásoktól mentes maradt. A IV. Béla által épített visegrádi vár alatti és a hospes-településen akkor kezdődtek a jelentős építkezések, amikor Károly Róbert 1323-ban Visegrádra helyezte a székhelyét. Az építkezések kisebb szünetekkel Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás idejében is folytatódtak. Mátyás halála után csak kisebb renoválások történtek, majd Visegrád 1544-ben török megszállás alá került. Ettől kezdve az épület pusztult, a kerteket pedig mezőgazdasági területként hasznosították. Kelet felé, a hegy lábánál a kert teraszos kialakítású volt. A jelenleg is látogatható romterületen emelkedik egy L alakú támfallal megerősített földterasz, amely a 15. századra keltezhető. A kert az évszázadok alatt folyamatosan magasodott. A terasztól nyugatra fekvő kertrészen sikerült elkülöníteni az egyes rétegeket és azokat azonosítani a palota építési periódusaival és a pusztulás idejével. A legalsó szint alatt egy 13. századi település nyomai kerültek elő, amely település egykor a teljes régészeti területen, a palota alatt is jelen volt. 

 Tomka Gábor ezt írja a visegrádi ásatások alapján:  "A visegrádi példány, a lelőhely intenzív használatának időhatárait figyelembe véve, aligha készülhetett a XIV. század előtt." Azaz a palota építésének korszakaihoz köti a visegrádi párhuzam készítését, a korábbi településről említést sem téve, ám ennek semmilyen indoklását nem adja. Holott a lelet születése leginkább éppen a lelőhely kevésbé intenzív használatához (a pogány hagyományokat feltehetően a királyi udvarnál inkább őrző falu temetőjéhez) köthető. Hasonló gondolatot fogalmaz meg Tomka Gábor is, amikor azon töpreng, hogy ha a visegrádi lelet szíjvég, akkor vajon miért nem található párhuzama ezeknek a leleteknek a késő középkori öveket tárgyaló alapvető monográfiában? A válasz feltehetően az - írja Tomka Gábor nagyon helyesen - "hogy e tárgyak a köznép, de legalábbis nem az arisztokrácia viseletét díszítették". Ez esetben azonban figyelembe kellett volna vennie a palotaépítést megelőzően itt létezett kis település (a nem intenzív köznépi használat) időszakát is.

 Hozzátehetjük: a területen (a hegyoldalban) emelt teraszok nagyobb mérvű földmozgatást is szükségessé tehettek. Ilyenkor a hegyhez közelebbi s ezért magasabban fekvő, de korábbi kultúrszintet képviselő földmennyiségeket az alacsonyabban fekvő 15. századi töltésszintben használták fel. Kubikmunkára került sor a palota egyes építési periódusaiban is, amikor az alapokból kiásott, s nyilván a 13. századi falu emlékeit is tartalmazó, mélyebbről előkerült földtömeget szétterítették a kert 15. századi töltésrétegében (ezért lehetett azonosítani egymással a kert rétegeit és a palota építési periódusait). A magyar nyelvű cikk nem említi a visegrádi leletpárhuzam előkerülését, a lelet fényképe sem található meg a képanyagában. Ezért e cikkből nem derül ki, hogy a visegrádi leletpárhuzam a 13. századi falu, vagy a későbbi palota és kertjének korából származik-e. Ezért Tomka Gábor indokolatlanul hivatkozik erre a tanulmányra, amikor a visegrádi párhuzam koráról beszél. A visegrádi leletpárhuzam temetői használatra készült, azonban a feltárt kert területén temetőről nem számolnak be a szerzők. Ezért feltehető, hogy a visegrádi leletpárhuzam a palotaépítést megelőzően a területen létezett 13. századi falu temetőjéből kiásott és a kert területén a 15. században szétterített földből kerülhetett a régészek látókörébe. Mivel nem a földtömeg áthalmozásának, hanem a lelet készítésének időpontja határozza meg a tárgy korát, a cikk alapján szükségesnek látszik a lelet korának új és megalapozottabb kiszámítása. 

 A fentiek miatt ez a cikk önmagában a budapesti hun jelvény keltezésére és 15. századba sorolására nem alkalmas. A tárgy legkésőbb a 13. században készülhetett, amikor az említett falu még létezett és amikor a pogány ősvallásnak még sok híve élt Magyarországon. Ezekre a kifogásaimra Tomka Gábor azt válaszolta, hogy lehetséges a lelet néhány évszázaddal korábbi keletkezése is. 

1. ábra. A visegrádi lelet fényképét az angol nyelvű leírással egyetemben Tomka Gábortól kaptam meg, amit köszönök, feltűnő, hogy a visegrádi leletből nyom nélkül kihullott a vascsap 

A párhuzamok elterjedtsége
A jelenleg ismert párhuzamok Ukrajnától Németországig elég nagy területen szétszóródva kerültek elő. Nyilvánvalóan olyan kultúra emlékei lehetnek, amelynek a hatókörzete ennek megfelel s amelynek a középpontja a Kárpát-medencében volt. Ezt a szempontot azonban mintha eddig senki sem vette volna figyelembe. Nem gondolnám, hogy ez egy döntő szempont lenne a korszakba soroláskor, mert ennek a feltételnek megfelelhet a hun, az avar, vagy a honfoglaló magyar népesség kultúrája is, de a szempont kiaknázatlanul hagyása indokolatlannak tűnik.




2. ábra. Az ukrajnai párhuzam éppen a vascsapnál törött el


Varga Géza





A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház egy szálláshellyé alakított őrségi parasztház, szeretettel várja e cikk pihenésre, kikapcsolódásra vágyó olvasóit is



További cikkek

dátum: Nincsenek megjegyzések:

2017. december 20., szerda

A budapesti hun jelvény jelei

E hányatott sorsú leletnek (1. ábra) a rajta lévő szöveg adja a tudományos és nemzeti értékét. 

 Ha ugyanis valóban hun vagy hun kori és a jelei magyarul olvashatók el, akkor a hun-magyar azonosságot tagadó finnugrista agyalmányok jó részének vége. A Magyar Nemzeti Múzeumban talán épp e felrémlő lehetőség miatt reszelték le a jeleket hordozó felületét és nem hajlandók tudományos igényességgel azonosítani a jeleit. Amennyiben a lelet nem hun kori, hanem késő középkori (a visegrádi palota építését megelőző évszázadokból származhat a Tomka Gábor főigazgató-helyettessel folytatott utóbbi beszélgetésünk alapján), a rovásfelirata akkor is a legkorábbiak közül való és nyelvemléknek számít. A nyelvészek akkor fogják ennek megfelelően nyelvemlékként kezelni, ha a Magyar Nemzeti Múzeum a letéti szerződésben vállaltak teljesítését (a tárgy letétbe helyezéskori állapotának tudományos igényű leírását) nem szabotálja.

 Előre kell bocsátanom, hogy a lelet olvasata megértéséhez ismerni kell a magyar ősvallást és meg kell barátkozni a képszerűségük ellenére is olvasható szójeleink létezésének gondolatával. Hasznos lehet ezen felül a magyar írástörténet kutatásában elért újabb eredmények és a régi, de nem közismert írástani tények megismerése is. Ezek lényege, hogy a székely betűk egy szó- és mondatjeleket alkalmazó kőkori írásból, az ősvallás jelkészletéből alakultak ki, amelyet tudtunkon kívül ma is alkalmazunk például a hímes tojásokon és a cserépedényeken (l. Magyar hieroglif írás!). Terjedelmi okok miatt a jelen cikkben nem ismételjük meg azokat a levezetéseket, amelyek az említett kötetben olvashatók (például a székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját, vagy hogy ezek a jelhasonlóságok a Matematikai Kutatóintézetben elvégzett valószínűségszámítás szerint nem a véletlennek, hanem a jelrokonságnak köszönhetők), továbbá azt is feltételezzük, hogy az olvasó ismeri a székely jeleket.


1. ábra. A hun jelvény jeleinek két nézete nem egyenrangú, mert az egyik értelmes olvasatot ad, a másik meg nem 


A tárgy nézete

Egy írásemlék fő nézete az, amelyikben a rajta lévő jelek azonosíthatók és elolvashatók (2. ábra). Ezt azért érdemes leszögezni, mert a szakképzett elemzők (a hun-magyar azonosság tagadása érdekében?) nem voltak hajlandók a jelek azonosítására és elolvasására. Amiből következően a fő nézetet is csak néha, akkor is véletlenül (nem a jelek helyes azonosítására alapozva) találták el. 

Tomka Péter győri régész a 2. ábrán látható számozás szerinti 1-es jellel nem foglalkozott, nyilván azért, mert az előzőleg a múzeumban végrehajtott reszelés annyira elpusztította a jelet, hogy arra már legyinthetett. A 2-es és 3-as jelről meg azt állította, hogy az egy latin AK monogram (3. ábra). Az elkeskenyedő alsó részen lévő "sormintát" nem tekintette írásjelnek. Azaz ő helyes nézetben szemlélte a tárgyat, de a jeleket nem sikerült azonosítania. 

A fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes ezzel szemben a feje tetejére állítva szemlélte a tárgyat és egy rontott latin M betűt vélt kiolvashatónak rajta (4. ábra), az M betűt a késő középkori Mária-kultusz hatásának tulajdonítva. Természetesen az általa vélt M betű a leleten nem létezik - ezért a leletnek a feje tetejére állított nézete sem lehet helyes. 

A 2017. december 15-i múzeumi megbeszélésre azért került sor, mert a letéti szerződésben a Magyar Nemzeti Múzeum a lelet tudományos igényű leírását vállalta, de az eltelt évek ellenére eddig erre nem került sor. A fenti ellentmondást (hogy a két szakértő ellenkező nézetet fogadott el) annak bizonyságaként említettem a megbeszélésen, hogy eddig még nem beszélhetünk tudományos igényű leírásról, hiszen az apa és a fia még a tárgy nézetében is ellentmondtak egymásnak. 

A felvetésemre két elfogadhatatlan választ is kaptam. Az egyik az volt, hogy ez csak egy családon belüli vita. A másik válasz szerint a tudomány sajátossága, hogy az újabb eredmények meghaladják a régit. Amire azt feleltem, hogy a szerződésünk szerint nekem jár egy tudományos igényű leírás és ezek még nem azok. Hozzátehetem: letevőként számítok arra, hogy az akadémikus tudomány (a Magyar Nemzeti Múzeum) tisztelt képviselői a Tudományra hivatkozva nem cserélgetik olyan gyakran a megalapozatlan véleményeiket, mint más az alsónadrágját.

 Elmondtam, hogy ha a jelek a székely írás jeleivel pontosan azonosíthatók, akkor nem fogadható el az, hogy a tanulmány szerzője a rontott latin M betűt véli felismerni ugyanezekben a jelekben ("persze" nem az eredeti állapotról fennmaradt kitűnő fényképet, hanem a lereszelt állapotról készített hibás grafikát használva kiindulási alapként). A "rontott" ugyanis erőtlenebb a "pontos"-nál. A rontottnak mondott jel nem tekinthető azonosítottnak, ha másik nézetből van lehetőség a pontos azonosításra is. A rontott jelzővel nem illik egy tudományos igényű dolgozatban visszaélni, mert ez így nem tudományos igényű, hanem a valódi azonosítás megakadályozására használt szándékos valótlanság. Azt csak most teszem hozzá, hogy ugyanilyen "tudományos" alapon a balra fektetett leleten látható jeleket az Egri csillagok, a jobbra döntött lelet jeleit meg a Háború és béke rontott szövegének is minősíthetnénk.

 A nézet kérdésében nem sikerült megegyeznünk, de persze a tudományos kérdéseket nem is népszavazással kell eldönteni. Varga Benedek főigazgató úr megígérte, hogy a kérdést a Tudományos Tanács elé viszi és majd ők megválaszolják. Eddig még semmi hír a munkájukról.


A jelek száma


2. ábra. Mivel a szakértők különböző számú jelet emlegettek a tárgyon, kénytelen voltam beszámozni őket s levélben elküldeni a múzeumnak 


Amikor e fenti rajzomat (2. ábra) a Rezi Kató Gábor vezetése alatt tartott eszmecserén megbeszéltük a múzeumban, ott nem is volt a jelek számával kapcsolatban további ellenvetés. Csupán azzal egészítették ki, hogy a felső három betű alatt és fölött van egy-egy vízszintes vonal. Ez igaz, valóban van ott két vonal, de talán nincs különösebb jelentésük (a rováspálca alsó és felső szélét jelölhetik). Hozzátehetem, hogy jelentése lehet még ezen felül a tárgy felső részén lévő, hármas halomra emlékeztető peremalakításnak (amelynek a közepéről egy csúcs letörött - ez lehetett a "magas kő", a világoszlop jele), valamint annak is, hogy a tárgy alsó része elkeskenyedik. Ennek elfogadásához szükséges emlékeztetni arra, hogy az írás a gondolat rögzítése jelekkel - tehát nem kell ugyanolyan íráshasználatot (szabályos sorokba írt betűző szöveget) várnunk ettől a lelettől, mint amilyen a ma használt latin írásunkra jellemző. Elegendő, ha a jelek gondolatot ébresztenek (hozzátehetem, hogy ezt az alapkövetelményt a hun jelvény jelei túlteljesítik, mert nyelvet is rögzítenek, nem csak gondolatot).



3. ábra. Tomka Péter győri régész véletlenül eltalálta a tárgy helyes nézetét, de a jeleket nem sikerült megszámolnia és a fenti két jelet is tévesen azonosította a latin AK jelekkel, ugyanis a latin A nem ilyen (alul a Trajanus-oszlop jelei, közte A betűkkel)


 A 2017. december 15-i múzeumi megbeszélésen Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr azt állította, hogy a tárgyon nem hét, hanem csak három jel van. Nyilván a két vízszintes vonal között lévő betűkre gondolt (az elkeskenyedő részen lévő négy hasonló jelet pedig jelentés nélküli sormintának vélte). Ugyanezt a három betűt tartja a tanulmányában rontott M betűnek (a feje tetejére állított nézetben, 4. ábra). Amiből következően lehet egy hivatalos véleménye, miszerint itt egyetlen rontott M betű van és lehet egy magánvéleménye is, amelyik szerint a leleten három jel látható. Ezek egymást kizáró feltételezések, ráadásul egyik sem talált. A tárgyon hét - jól látható és jól azonosítható - elemi jel van (2. ábra).





4. ábra. Tomka Gábor a feje tetejére állítja a tárgyat és így a két vízszintes vonal közötti három jelből egy rontott latin M betűt olvas ki - a finnugrista múzeológia nagyobb dicsőségére, fent a cikkéhez mellékelt múzeumi rajz részlete (amely tükrözi a reszelés nyomán bekövetkezett romlásokat, mert a rajzoló nem a tárgy fényképeken megőrzött eredeti állapotából indult ki), lent a tárgy lereszelés előtti eredeti állapotáról készített fénykép azonos részlete
Hordozhat-e jelentést a tárgy alakja, pereme?

 Amennyiben azt állítjuk, hogy a lelet felső részén lévő hármas halom alakú peremalakításnak jelentése van, akkor illik erre példát mutatnunk.  A december 15-i megbeszélésen is említettem, hogy a modern közlekedési táblák alakja is utal a táblák jelentésére. Hozzátehetem: ezért háromszög alakú a "mackósajt", amelyet ennek a sajátos alaknak köszönhetően hátulról is figyelembe tudunk venni.

 Van hasonló (a peremével jeleket rögzítő) jelvényünk az alucsajdengi hun (5. ábra) és a Kárpát-medencei avar és honfoglaláskori leletek között is (14-15. és 16. ábra):

5/a. ábra. Alucsajdengi hun jelvény (Kína) a Magas jó kő mondattal, a magas és a kő szójele a jelvény peremén van kialakítva


5/b. ábra. Antropomorf alán amulett, a fején látható, milyen lehetett a hun jelvényről letört világoszlop-jelkép, ez az amulett a világoszloppal azonosított isten jelképe, az Ő segítségében bízik az amulett viselője, e "magas kő" jel párhuzama látható a 7 - 12. ábrán



5/c. ábra. A "magas kő" ligatúra egy korondi korsón (jobbra, a megfelelő székely jelekkel), a korsó hasán olyan jelképeket látunk körben, amelyek mindegyike az égbe vezető út valamilyen jelképe (a függőleges hullámvonal a Tejút jele, a növény az Égig érő fa jelképe, amint a "magas kő" meg a lépcsős toronytemplom neve)


A bemutatott néhány példa is elegendő lehet annak belátására, hogy a régészeti leleteken a perem alakítása, a tárgy alakja jelentést hordozhat s nincs okunk arra, hogy a budapesti hun(?) jelvény esetében ezt a lehetőséget ne vegyük figyelembe. 
A jelvényről letört "magas kő" ligatúra

A hun jelvény hármas halmának középső csúcsa letörött, ezt figyelembe véve a jelvény hármas halma a szokásos hármas halmokhoz képest sajátos alakú volt. E miatt az "ország" olvasata nem tekinthető véglegesnek, további párhuzamok felbukkanása (mint pl. a 13. ábrán lévő veret) segítheti az értelmezést. Számításba kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy nem az ország, hanem pl. a szár "úr" jele volt a hun jelvény tetejének közepén.

 A középső csúcs mindkét esetben az Istennel azonos világoszlop jelképe, tulajdonképpen megfelel a sztúpák csúcsán lévő tüskének, vagy a thaiföldi királyi koronának is (6. ábra). Ez utóbbin azért vannak "lépcsők", hogy azokon lépdelve fel lehessen jutni az égbe (ezt Thaiföldön sikerült megtudnom a képzett idegenvezetőmtől). Mindez újra megerősíti azt az értelmezésünket, hogy a hun jelvény hármas halma és annak középső csúcsa az ég (az égi ország, a világoszloppal azonos Úr) jelképe.

 A lelet múzeumban őrzött és németországi párhuzamain (8 - 12. ábra) egyaránt szerepel az 5/b. és 5/c. ábrán is bemutatott "magas kő" ligatúra, ezért feltételezhetjük, hogy a most tárgyalt budapesti hun jelvényről is ezt törték le. Fontos, hogy ez a "magas kő" alán párhuzamokkal rendelkezik, ami a hun jelvényt (a hun jelvényt szülő ideológiát) is segít eredeztetni. Ez bizony ősvallási jelképrendszer, amelynek akkor sincs sok köze a Tomka Gábor által feltételezett késő-középkori Mária-kultuszhoz, ha az alánok az első, kereszténységgel ismerkedő nemzetek sorába tartoznak.


6. ábra. A thaiföldi királyi korona a világoszlop jelképe (fent), a Sri Lanka-i sztupa csúcsa szintén a világoszlop, az égbe vezető út jelképe

7. ábra. A hun jelvény hármas halma (a középső csúcs teteje letörött)



8. Az ukrajnai párhuzam hármas halma



9. ábra. A visegrádi párhuzam hármas halma



10. ábra. Volkmann radeburgi párhuzamának hármas halma



11. ábra. Volkmann niemczai párhuzamának hármas halma


12. ábra. Morvaországi lelet rovásszöveggel (bővebben lásd lent!)



13. ábra. A gnadendorfi honfoglalás kori övvereten közel hasonló jelformákat látunk (a szár Ten "úr(is)ten" vagy az ős Ten "Isten" mondatjelet - a középső csúcs értelmezésétől függően), mint a hun jelvény tetején (azonban ott nem görbülnek vissza a szélső csúcsok, ezért a Ten szó elolvasása a hun jelvényen nem lehetséges)


A hármas halom 

 A hármas halom az "ország" szójele a magyar heraldikában és a birtokjeleink között. Feltehetően ugyanezt jelenti a Szergej Botalov által közölt ogur/szabír jeltársítások esetében is (14. ábra). A sumer írás kur/hur szójele is "ország" jelentésű.


14. ábra. A Szergej Botalov által közölt ogur/szabír csaton megtalálható a Nagy ország mondatjel

15. ábra. A kunbábonyi avar kagán övcsatjának tetején hármas halom látható az égig érő fát idéző nt/Ten jel fölött, az írásemlék a Ten országa "Isten országa" mondatot rögzíti



16. ábra. Tiszavárkonyi avar szíjvég, tetején a hármas halommal, alatta az égig érő fa kettős kereszt alakú rajzával, az írásemlék olvasata: Egy országa

17. ábra. A Csomor Lajos ötvös szerint a Gizella kincs turulos fibulája avar eredetű, hozzátehetjük: ez az Egy országa olvasatú mondatjel erről a turulos fibuláról való, az égig érő fa csúcsán a hármas halom (fotógrafika)



18. ábra. A tuzséri honfoglalás kori tarsoly szíjvége a Magas kő országa mondattal (fotógrafika)


A budapesti hun jelvény által képviselt hagyomány forrását segít azonosítani, hogy ez a jelenség (a tárgyperem jelként való alkalmazása, a hármas halom felső elhelyezése) hun és avar emlékeken figyelhető meg. Sőt, avar példáink vannak arra is, hogy a tárgynak az égig érő fa (világoszlop, égbe vezető út) feletti felső részét hármas halom alakúra képezik ki - amint ezt a hun jelvényen is tapasztaljuk. E két jel viszonya arra utal, hogy a hármas halom eredetileg az égi ország jelképe volt, tehát a hun jelvény megvastagodó felső része az ég (a túlvilág) jelképe.
A hun jelvény párhuzamainak csoportosítása és időrendje

 A párhuzamos leletek Ukrajnától Németországig ismertek, tehát azon a területen, ahol a keletről érkezett hun-avar-honfoglaló népesség hatása a legerősebb lehetett. A leletek között mintha bizonyos eltérések mutatkoznának, ami alapján esetleg csoportosíthatók és az egymáshoz viszonyított relatív kronológiájuk is megbecsülhető.

 A németországi leletek esetében (ahol ez megállapítható volt a Volkmann által közölt rajz alapján) jórészt eltűnt a vascsap, a helyén csak egy lyuk látható. Ami arra utal, hogy a vascsonkot egy fúrt lyukba illeszthették, ami nem biztosított erős kötést. Ez megengedi azt a következtetést, hogy a németországi leletek későbbiek, amikor a fúrt technológia már elterjedt és felváltotta az avar kor előtti technológiát (az "olvadt rézbe nyomott vascsap" eljárást). A németországi párhuzamok többségére jellemző sajátosság még, hogy a középső csúcsnak két lépcsője (gömbje) van.

 A keleti leleteken (ukrajnai, visegrádi, budapesti és egy morvaországi párhuzamon) a középső csúcsnak általában csak egy gömbje (lépcsője) van, vagy egy sincs - ugyanakkor akad rajta rovásfelirat. A vascsonk töve a budapesti leletben az avar kor előtti technológiának köszönhetően máig megmaradt.

 Számunkra a legfontosabb és legfeltűnőbb eltérés a keleti és a németországi előfordulások között a jelhasználat eltérése. A keletieken gyakrabban előfordul pontosan kiírt rovásfelirat. A németországiakon ezzel szemben alig találunk rovásszöveget (gyakran akkor is rontottat), helyettük esetenként latin betűk jelennek meg.

 A fenti csoportképző jellegzetességek alapján - amelyek alól azonban lehet kivétel - úgy tűnik, hogy a keleti, jobbára rovásírásos párhuzamok egy korábbi, a nyugati (németországi), latin betűs párhuzamok pedig egy későbbi típust képviselhetnek. Ebből a képből a keletről érkező hun-avar-magyar nép kulturális hatása és beolvadó kultúrájának sorsa bontakozik ki. Ez a nép a környezetében elterjesztett egy ősvallási hagyományban gyökerező sztyeppi szertartást és a hozzá kapcsolódó tárgytípust. A szertartás és a tárgytípus idővel keresztény mázt kapott, amit jelez a rovásjelek latin betűkre való kicserélése is. A váltással együtt járt az "olvadt rézlemezbe nyomott vascsap" avar kor előtti technológiának a  felváltása a "fúrt lyukba illesztett vascsap" eljárással.
A hun jelvény "sz" betűje

 A jelvény két vízszintes vonala közötti három betűből a bal oldali első (19. ábra) könnyen azonosítható, amennyiben ismerjük a székely írás "sz" betűjének formai változatait (20-22. ábra). Ma általában a függőleges egyenest tekintjük "sz"-nek, de a korábbi írásemlékeken akad balra dőlt forma is. Ilyen, részben vagy egészben balra dőlő "sz" betű Bél Mátyás, Dési Ferenc, Harsányi János, Kapossi Sámuel, a nagybányai református anyakönyv, Oertelius és Szentkirályi Sámuel jelei között is akad, amit aligha tekinthetünk véletlennek. Bél és Kaposi "sz" betűje valójában az "Ak" (patak, Heraklész) jelformával azonos, ami arra utalhat, hogy a hagyomány valamiképpen megőrizte a jel képi és ősvallási tartalmát: miszerint az "sz" és az "Ak" jel is a Tejút (a világoszlop) jelképes ábrázolására megy vissza. Mivel az "Ak" jel a kunkorodó végei miatt balra dőlni látszik (olyan, mint Bél jele a 20. ábrán), ebből származhatott át az "sz" betű némelyik változatába is a balra dőlés tendenciája. Ezt a gondolatmenetet támogatja az a tény, hogy a hunok ismerték és alkalmazták a szár szójelet (a székely "sz" betű elődjét) az égi folyó jeleként (22. ábra).

 A budapesti hun jelvényen ezt a jelet a letört csúcs esetében szintén a szár "úr" szójeleként alkalmazhatták, míg a két vízszintes vonal között ugyanezen jel változata már csak az "sz" hangot jelölte. Ez a kettős alkalmazás nem példátlan, mert ma is van ilyen: a kettős kereszt a címerünkben az Egy szójele, míg a székely írásban csak "gy" betűként szolgál.

19. ábra. A hun jelvény balra dőlő "sz" (szár) jele az égig érő fa (a Tejút) leegyszerűsített rajza



20. ábra. Bél Mátyás balra dőlő "sz" betűje, amelyen a végek kunkorodása lehet egy barokkos díszítés, vagy inkább egy utalás az "Ak" (patak, Heraklész) jelre, vagyis az égi folyóra (a Tejútra)



21. ábra. Szentkirályi Sámuel "sz" betűje




22. ábra. A hun csatokon a csat íve az égboltot, a nyelve pedig az eget középen alátámasztó (az égig érő fával azonos fiúistent jelentő) Tejutat jelképezte, amit a jelen fotógrafikán látható apahidai hun csat nyelvére írt nagy ügy szár "nagyságos folyó úr" mondat is alátámaszt (balra fent)


A hun jelvény "a" betűje

A hun jelvény 25. ábrán látható jelét Tomka Péter tévesen a latin A betűvel azonosította, talán mert a számításba vehető jelek közül a latin A betűt ismerte jobban. A székely írást, valamint az "a" betű kialakulásának folyamatát, képi tartalmát és akrofóniáját azonban - pályatársaihoz hasonlóan, a rendszerváltással e téren nem találkozó oktatásnak köszönhetően - nem ismerhette. 

Az "a" kialakulásának folyamatára azért érdemes emlékeztetni, mert egy-egy jel azonosításakor a régész szükségképpen az ismereteire támaszkodik. Ha csak a latin A betűt ismeri és mit sem tud a korai görög és a kár írás (hun jelvényen lévőhöz hasonló) "a" betűjéről, valamint a latin A betű alakjának kialakulásáról, akkor átsiklik a fölött, hogy a hun jelvény "a" betűje egy igen korai alak, amely nem származhat a latin A betűből és ezért véle nem is azonosítható. 

Az "a" (anya) jel eredetileg egy piktogramból, a Tejúttal azonos istenanya jelképéből egyszerűsödött  le, ami a kínai jelpárhuzamok alapján is nyilvánvaló (23. és 24. ábra). 



23. ábra. Egy afganisztáni istennő idolja segít megérteni az "anya" szójelének képi tartalmát (az égig érő fa és a szeméremháromszög rajzából áll a jel, mert a Nap karácsonykor az istenanyával azonosított Tejút hasadékában születik), a székely írás "a" betűje jobbra lent látható, az istennő vállán a lépcsős toronytemplomot ábrázoló "magas kő" mondatjel jelenik meg, amely hun-szkíta-székely emlékeken és a karcagi csatkarikán is felbukkan




24. ábra. A kínai írás "asszony" szójelének két alakja, a Tejút hasadékát az egyik esetben a szeméremháromszög, a második esetben a hasadékban születő napistent jelképező "ős/isten" jellel jelölték


Az akrofónia folyamata a magyar, vagy magyarral rokon anya szójeléből indult ki (a latin mater "anya" szójeléből csak "m" betű alakulhatott volna ki). A hun-székely és latin "a" betűk összevetéséből az nyilvánvaló, hogy a hun-székely alak (mivel csak egy lába van) közelebb áll az ősi jelformához, mint a latin. A hun-székely jelforma egy ősi alak, míg a latin csak egy szójelként már nem értett, csupán betűként használt kései átvétel. Az akrofónia rekonstrukciója is azt bizonyítja, hogy az "a" betű a magyar anya szójelből létrejöhetett, a latin mater szóból azonban nem. Ugyanez érvényes a jelformákra is, mert a hun jelvény "a" betűje az ősibb jelformát képviseli, míg a latin A betű ehhez képest rontott, kései forma. Ezek a körülmények nem indokolják, hogy a hun jelvény "a" betűjét latin jelnek, vagy latin eredetű jelnek minősítsük. 



25. ábra. A hun jelvény "a" (anya) jele végső soron a Tejút rajzából keletkezett (a függőleges vonal a Tejút rajza, a háromszög pedig a Tejút hasadéka, az istenanya vulvája, amelyben karácsonykor a Nap születik), a hun jelvényen azonban csak az "a" hangot jelöli




26. ábra. A mojgrádi kincs pazar kivitelű anya szójele a népvándorlás korából (fotógrafika)



A hun jelvény "harmadik k" jele

A magyarországi írásemlékek között egyre gyarapodott a latin K-hoz hasonlító jelek száma, ezért szükségessé vált e jel jelentésének és történetének feltárása. Így tisztázódott, hogy a  székely írás "harmadik k" jele a kő szójeléből keletkezett. A kő szójeléből jelhasadás útján a székely írásban két betű is kialakult: a "csíki ö/ő" és a "harmadik k" (mindhárom jel alakja azonos, vagy hasonló). E cikkben számunkra csak ez a "harmadik k" érdekes, mert ez szerepel a budapesti hun jelvényen.

27. ábra. A karcagi csatkarika egy szójelekkel írt ősvallási ima négy sorát rögzíti, a sorokban a magas kő, magas égi kő mondat ismétlődik, a végén a földje szóval


 A hun jelvény "sarok" szójele

 A hun jelvény elkeskenyedő alsó részén lévő, sormintának nézett jelsor négy darab, a székely írás "s" betűjével azonos elemi jelből áll (2. ábra). A régészeti leletek között elegendő párhuzamát találjuk e jelnek ahhoz, hogy a jelentését tisztázzuk (l. a Magyar hieroglif írás c. kötetben!). A hegyek sorát ábrázolja, amelyeken lépdelve eljuthatunk az égbe. Azt az ősvallási képzetet illusztrálja, amely szerint a Föld négyszögletes, miközben a ráboruló égbolt félgömb alakú - így aztán a földiek az égiekkel csak a sarkokon keresztül érintkezhetnek. Ezért a sarkoknak kiemelt jelentősége, külön istene volt. Ezzel függ össze, hogy Heraklésznek, a szkíták ősapjának (aki azonos Óg úrral, az ogur népek ősével), a világ peremén oszlopai voltak (v. ö. her Ak am. sarok!).

 A sarok az ősvallási jellegű ábrázolásokon nem csak a világmodell sarkát jelölte, hanem az égig érő fa alatti hegyet is (. ábra). Ez megfelel a sarok szó kettős jelentésének, mert nem csak az asztal sarkát nevezzük így, hanem az ajtóét is. Ebből következően a fa alatti sarok jel a világ forgástengelye, azaz a Tejút (31. ábra).

28. ábra. A Szergej Botalov által közölt Kárpát-medencei késő szarmata-korahun csaton egy felülnézeti világmodell (mandala) van, sarkain a sarok elemi jelével



29. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell, hátán az ég, lábain a sarok jellel, amiből nyilvánvaló, hogy az égbe a sarkokon át lehet eljutni



 30. ábra. Ket sámándob, világmodelljének sarkain sarok jelekkel



 31. ábra. A sarok hegyén álló égig érő fa a kozmosz forgástengelye és az égbe vezető út (Makoldi Sándor nyomán egy hortobágyi szarukürtről)

32. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabirhunok számára készített Szent Korona egyik Krisztus zománca, köpenyén a "sarok" (az égbe vezető út) jelével



33. ábra. A sumer nun "herceg" szójel (balra), a nagyszéksósi hun nagyszíjvég (középen) és a kínai wang "uralkodó" szójel jobbra, a halmokon álló kettős kereszt a hun szíjvégen ugyanúgy a királyság jelképe, mint a magyar címerben, a sarok jele itt is az égiekkel való kapcsolat jelképe (fotógrafika)


 A "hegyen folyó" ábrázolási konvenció a sarok hieroglifa párhuzama

 A sarok jel szerepel a "hegyen folyó" ábrázolási konvencióban is. Az ábrázolási konvenciók jellegzetes, jelekből kialakított ősvallási képek, amelyek egy-egy ősvallási tételt illusztrálnak. A 31. ábrán egy "hegyen fa" ábrázolás látható. Mivel az égig érő fa azonos a Tejúttal, az égi folyóval, ebből következik a fa és a folyó rajzának felcserélhetősége (a folyót a kacskaringó alakú "jó" hieroglifával, esetleg a hullám alakú "Ak" vagy "ügy" hieroglifával jelölik). Ezek az alább bemutatott előfordulások segítenek megérteni egyrészt a sarok jel jelentését, másrészt a hun jelvény helyes nézetét.

34. ábra. Bizánci szent rekeszzománc ábrázolása, köpenyén a "hegyen folyó" jelmontázs, amelynek része a "sarok" hieroglifa, segít eldönteni, merre is van a felfelé



 35. ábra. Horezmi érem "hegyen folyó" ábrázolási konvencióval, amelynek része a "sarok" hieroglifa



36. ábra. A komáromszentpéteri turulon azt jelzi a "hegyen folyó" ábrázolási konvenció, hogy ő a Tejúttal azonos Isten zoomorf változata, vagy küldötte 

Az Ak ügy "Heraklész folyó" ábrázolási konvenció is egyfajta szövegpárhuzam

 A budapesti hun jelvényen ugyan nem szerepel az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpárhuzam, azonban a hozzá hasonlítható dél-dunántúli, morvaországi és németországi rovásírásos leleteken megtalálható. Ez indokolja az Ak ügy "Heraklész folyó" szöveg párhuzamainak figyelembe vételét - hiszen a budapesti hun jelvényt megalkotó kultúrkörhöz tartozik, sőt annak a legjellemzőbb szövege. Ezért az Ak ügy fordulatot tartalmazó szövegek elterjedési területe segítheti a kultúrkör azonosítását is.

 A makói avar kereszt (37. ábra) és a hasonló elolvasható és képszerű ábrázolások alapján a szimmetrikus Ak ügy mondat nem puszta díszítés, hanem az Istennel azonos folyó jele. Ezt a magyarázatot támasztja alá a jelek képi tartalma is: mert mindkét jel hullám alakú. Joggal került az útmutatóként szolgáló dél-dunántúli (38. ábra), morvaországi (39. ábra) és németországi (40. ábra) leletekre, hiszen a holt lélek célja a Tejút volt. Számunkra a párhuzamokból az a legfontosabb, hogy ez az ősvallási szöveghagyomány nem európai, hanem igen régi, talán az Amur tágabb környezetéből származik. Ez segít meghatározni azt a népet, amelyiknek a kultúrája teremtette a budapesti hun jelvényt is.

37. ábra. A makói avar kereszt (fotógrafika) a jelei alapján nem keresztény, hanem pogány jelkép, amely a Teremtést (az Édent és a négy szent folyót) idézi fel: az egyenlő szárú kereszt Dana isten hieroglifája, a középső lyuk/Lyukó hieroglifa a napistennel azonosított forrás jele, a keresztszárakon pedig az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpáros jelzi az Ararát tövében eredő Halüsz, Arakszész, Tifris és Eufrátesz folyókat



38. ábra. Dél-dunántúli leletpárhuzam az Ak ügy "Heraklész folyó" jeleket tartalmazó mondattal, a négy jel olvasata: Ak nagyon nagy ügy "Heraklész, a nagyon nagy folyó" (Magyar Nemzeti Múzeum)



 39. ábra. Morvaországi párhuzam (Jirikovice na Brnensku) , amelyre "Csaba vezér" hívta fel a figyelmemet egy internetes fórumon, a leleten ugyanaz a négy elolvasható jel szerepel, mint amit a fenti ábrán is látni


40. ábra. Volkmann németországi párhuzamainak egyike a fenti dél-dunántúli és morvaországi leletekről már ismerős Ak nagyon nagy ügy "Heraklész, a nagyon nagy folyó" szöveggel



 41. ábra. A három fenti lelőhelyről is ismerős felirat hieroglifái ezekkel a székely jelekkel azonosíthatók, az olvasata Ak a nagyon nagy ügy, mai magyarsággal: "Heraklész a nagyon nagy folyó", feltéve, hogy a tükörképszerűen egymásnak háttal fordított "n" (nagy) jelek a nagyon nagy szerkezetet jelölik (a hasonló szövegek esetében gyakran érezhető a  szimmetrikus íráskép előállítását célzó törekvés) 



42. ábra. Amur menti sziklarajz sámánábrázolása, a szöveg tartalmazza az Ak ügy jelpárost, a fejen lévő szöveg olvasata balról jobbra: szár Ak Isten ügy szár mai magyarsággal: "Heraklész Isten a folyó ura" (szár Ak am. her Ak, vagy úr Ak)


 A hun jelvény jeleinek olvasata

 A székely írás jeleivel olvasva a budapesti hun jelvény két vízszintes vonala közötti három betű balról jobbra a SZAK olvasatot adja. Ez a hangzóugratás szabályainak megfelelően magánhangzókkal kiegészítve szabályosan éSZAKi-nak olvasható. A jelvény elkeskenyedő alsó részén lévő sarok jellel együtt az olvasat: északi sarok. Amennyiben a jelvény tetején lévő hármas halom, vagy annak középső orma (a szár "úr" jel) is hozzá olvasható, akkor az északi sarok országa, esetleg az északi sarok ura mondat olvasható el.

 Mivel a szár szavunkból keletkezett az úr (mert az égig érő fa azonos volt az Istennel), ezért az olvasatok akkor adnak mai fül számára is értelmes olvasatot, ha a szár helyébe az úr szót olvassuk. Figyelemre méltó, hogy az úr, az ország és az orom szavaink tövében ugyanaz a gyök szerepel - nyilván a fentebb vázolt ősvallási és ábrázolásai összefüggéseknek megfelelően.



Irodalom

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

 Varga Géza: Magyar hieroglif írás

 Varga Géza: A talpukon, vagy a fejük tetején álló jelek kérdése






Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


dátum: Nincsenek megjegyzések: